vissza

Hamvas Béla:
Tabula Smaragdina

Kommentár a Tabula Smaragdina (Hermész Triszmegisztosz) tizenhárom mondatához,
egyben bevezetés az Alchimiába (a hermetikus gondolkozásba)

I. TÖRTÉNETI BEVEZETÉS

Nem gyanútlanság, hanem rosszhiszemûség lenne, ha valaki a Tabula Smaragdinát a XX. század közepén oly értelemben kísérelné meg magyarázni, ahogy azt bizonytalan néhány ezer évvel ezelõtt szerzõje értette és leírta. A Tabula Smaragdina az õskori hagyomány nagy és jellegzetes mûve. Keletkezése óta a hagyomány korszaka lezárult, az emberiség a történet korszakába lépett, és minden jel arra vall, hogy a történeti korszak is vége felé tart. Ami e hermetikus alapmû korhû és filológiailag hiteles magyarázatát lehetetlenné teszi, nem az, hogy attól bennünket néhány ezer év, hanem hogy két világkorszak választ el.

Persze ez nemcsak a Tabula Smaragdinára érvényes. Vonatkozik az archaikus kor minden hasonló mûvére, a kínai, a hindu, az egyiptomi, a héber, a görög hagyomány minden fennmaradt sorára, sõt festett és faragott és épített mûvére. A filológia és a kommentár nem lehet tisztességes, ha az ember nem azzal kezdi, hogy e korszakok között levõ fundamentális különbséget tudomásul kell venni.

Az õskori mûveket kommentálni mégis nemcsak gondolatilag érdekes, hanem azokat - különösen most - a történeti korszak végével újra kommentálni kell. Kell pedig azért, mert éppen ma semmi sem látszik fontosabbnak, mint a korszakok gondolkodását egymáson lemérni. Tárgyilagosabb mérték, mint a mai gondolkodástól - ha nem is tökéletesen távolálló - de alapvetõen különbözõ archaikus gondolat, nincs. Amire szükség van, nem is filológiai kommentár, hanem oly mérték, amely a két gondolkodást megkülönbözteti, hogy a kettõ egységét meg tudja teremteni. A Tabula Smaragdina világa számunkra helyreállíthatatlanul elmúlt. Ahogy elmúlt a Tao-te king és HÉRAKLEITOSZ, a Mahabharáta és AISZKHÜLOSZ világa. Különös naivitás kell ahhoz, hogy az ember a mûvek restaurációjában hinni tudjon. A szcientifikus filológia ma részben még ebbõl a hiszékenységbõl él. Az õskor mûvei azonban mindinkább az idõ túlsó felérõl való atmoszférájukkal egyedülálló módon alkalmasak arra, hogy ösztönzéseikkel és gondolataikkal azt, ami bennünk rejtett, kibontsa, ahogy a modern fizika és geometria önmagát PTOLEMAIOSZon és EUKLEIDÉSZen, a matematika önmagát PÜTHAGORASZon tudja mérni, a kémia az alkímia gondolatain tudatosítja önmagát.

NIETZSCHE is Apollón és Dionüszosz orfikus isteneinek neveit veszi elõ, hogy korunk döntõ feszültségeit megértse. A történet elõtti és történet utáni korok affinitása, úgy látszik, tény. Amit a szcientifikus filológia az affinitásról tudomást nem szerezve és önmagát objektív eredmények látszatával hitegetve csinál, merõ ismeretszerzés. De nem ismeretekre, hanem tudásra van szükség.

A Tabula Smaragdina latin nyelven maradt fenn. Egyesek szerint görög szövege is volt, de elveszett. Mások szerint a Tabula Smaragdinát eredetileg is latinul fogalmazták. Ennek a feltevésnek a szövegben levõ görög szavak ellentmondanak. A Tabula Smaragdina tizenhárom mondat. Szerzõje a szöveg szerint HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ (háromszor legnagyobb Hermész). Hermész nevét a gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik. A legvalószínûbb hipotézis, hogy egyiptomi származású ember volt, bár a név nem személynév, hanem úgynevezett beavatási fokozat. Lehet, hogy Toth volt, Toth pedig az egyiptomi leviták magas kasztja, mint Iránban a Zarathusztra, vagy Indiában a risi. Ma úgy mondanánk, hogy mester volt. Kora bizonytalan. Vannak, akik keletkezését az özönvíz után az elsõ generáció idejére teszik, de nem tudni, hogy Kr.e. 8000-ben, vagy Kr. e. 12000-ben történt özönvízre gondolnak-e. HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ tekintélye igen nagy volt. Felõle még az egyházatyák is különös tisztelettel beszélnek.

Az alexandriai korból HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ neve alatt egész sereg, fõként dialogizált értekezés maradt fenn. A gyûjtemény általában a Corpus Hermeticum neve alatt ismeretes. Ezek az értekezések - ha töredékesek is - világosan jelzik, hogy valamely beavatás oktató mûvei. Túlnyomó részük inkább kései gnosztikus iratnak látszik, könnyen feltételezhetõ, hogy itt nem magáról Hermész személyes tanításáról, inkább a hermetikus hagyományba való beavatásról van szó. A Corpus Hermeticumban csak néhány mû van, amely a konvencionális katekizmus stílusnál magasabb nyelvet használ, s e mûvek gondolatainak folyamatos jelenléte különbözõ szerzõknél úgyszólván a mai napig követhetõ. Ezek az értekezések, fõként a negyedik (az úgynevezett szent beszéd) és a tizenhatodik (Ammonhoz), a többitõl már tömörségüknél fogva is különböznek, sok tekintetben a gnóziszt, az orfikát, a Kabalát és az egyiptomi hagyományt kötik össze, ma már meg nem állapítható módon szintetikusan, vagy mindössze szinkretikusan. Gondolataik az egyházatyák mûveit is át- meg áthatják, ORIGENÉSZét és ALEXANDRIAI KELEMENét éppen úgy, mint NIZZAI és NAZZIÁNI GERGELYét, DIONÜSZOSZ AREOPAGITÁét és MAXIMUS CONFESSORét. Késõbb e gondolatok az alkímián kívül a középkori misztikusoknál élnek tovább. BÖHME, SAINT-MARTIN, OETINGER, SCEUS, BAADER, MOLITOR gondolatvilága egész SZOLOVJEVig, BERGYAJEVig és BULGAKOVig a legkönnyebben innen érthetõ.

A hermetikus mûvek a hellenisztikus Alexandriából kelet felé is elterjedtek, és Európába bizonyos megfogalmazások az araboktól kerültek át. Vannak, akik az egész alkímiát arab eredetûnek mondják. Ez a feltevés ilyen mereven egészen biztosan hamis. A hermetika olyan hagyomány, amelyen amíg a középkorban Európába került, sok iskola dolgozott. Abban az alakjában például ahogy PARACELSUSnál, vagy BÖHMÉnél felmerül, az eredeti egyiptomi és késõbbi görög orfikus, püthagoreus és kabalista és arab elemeket meg különböztetni már teljesen lehetetlen. Olyan formájában pedig, ahogy SAINT-MARTIN után jelenik meg, az egész õskori hagyománynak csaknem tudatos egyesítési kísérlete.

II. A SZÖVEG

1. Verum, sine mendatio, certum et verissimum
– ’Való, hazugság nélkül, biztos és igaz’.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius
– ’Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának mûveletét végrehajtsd’.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione
– Ahogy minden dolog az egybõl származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egybõl keletkezett.

4. Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est
– Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic
– Õ a théleszma, az egész világ nemzõje.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram
- Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio
– Válaszd el a Tüzet a Földtõl, a könnyût a nehéztõl, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuratis
– A földrõl az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felsõ és az alsó erõket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctõl fogva elõled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabif
– Minden erõben ez az erõ ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus cratus est
– A világot így teremtették.

11. Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic
– Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi
– Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis
– Amit a Nap mûveleteirõl mondtam, befejeztem.

AZ ARAB VÁLTOZAT

1. Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.
2. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülrõl. Az Egy mûve a varázslat.
3. Ebbõl az Egybõl egyetlen mûvelettel minden létezõ így keletkezett.
4. Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
5. Õ a varázslat nemzõje, õrzõje, ereje tökéletes, a fények élesztõje.
6. Tûz, amely földdé válik.
7. Válaszd el a tüzet a földtõl, a könnyût a nehéztõl, vigyázva, mesteri kézzel.
8. A földrõl az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felsõ és az alsó erõket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség elõled kitér.
9. Az erõk erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe.
10. Olyan ez, mint a világ teremtése.
11. Az ilyen tett varázslat, és ez a módja.
12. Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek.
13. Amit a Nap mûveleteirõl mondtam, befejeztem.

Gabir ibn Khajjam (Al Gabir)

*

A Tabula Smaragdina mondanivalója a következõ. Ha az ember az Egy varázslatának mûveletét végre akarja hajtani, mûveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is - átvitellel ugyan, de - minden az Egybõl keletkezett.

Hogyan származott és hogyan keletkezett?

Nemzõje a Nap. Anyja a Hold. Méhében a Levegõ hordozta és a Föld táplálta. Mert õ (a théleszma) az egész világ nemzõje. Ereje a legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a mûvelet teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.

Most következik a gyakorlati útbaigazítás. Mit kell tenni? A tüzeset a földtõl és a könnyût a nehéztõl el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppen olyan fontos, mint a szenvedély. Megkülönböztetni és megkülönböztetni. Ez a legfontosabb.

E mûvelet közepette (a théleszma) fölemelkedik, aztán leszáll, hogy a felsõ és az alsó erõket is magába szívja. Ilyen módon az ember a dolgok fölött levõ hatalmat elnyeri. A sötétség pedig eloszlik. Az ember oly hatalom birtokába jut, amely a légnemût is megfoghatóvá és legyõzhetõvé teszi, a nehéz anyagot pedig áthatja.

A világot ilyen módon teremtették és ez az átvitel módja is. Mindez tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap mûvelete.

PARACELSUS a Tabula Smaragdinához azt a megjegyzést fûzi, hogy a tizenhárom mondat az az univerzális recept, amely szerint a dolgok természetes, vagy tökéletes állapotukba helyezhetõk. Különbség a földi, ásványi, növényi, állati, lelki, szellemi körök között nincs, mindegyikre egyaránt alkalmazható.

A legeslegelsõ gondolat, amit meg kell érteni, hogy mit jelent az Egy varázslatának mûveletét végrehajtani. (Az arab szöveg szerint: Az Egy mûvelete a varázslat. PARACELSUS: auszurichten die Wunder eines einzigen Dinges. Ad perpetranda miracula rei unius.)

Ez a mûvelet:

Akármilyen nehéz is legyen megtanulni és gyakorolni, érdemes. A dolgok fölött való hatalmat ígéri (nem az önkényt!). A légnemû legyõzhetõvé lesz (az ember repül!) és a nehéz anyag átlátszóvá (mint a röntgensugarakkal). Az arab szöveg azt mondja: olyan ez, mint a világ teremtése.

Hogyan kell kezdeni? Úgy, hogy az ember megkülönböztet. A könnyût a nehéztõl elválasztja. A példa mindjárt világosságot fog teremteni: Pál Apostol azt írja, hogy az ember élhet test szerint és szellem szerint. Ugyanõ más helyen hármas megkülönböztetést tesz, testi, lelki és szellemi között. Szarkikosz, pszükhikosz, pneumatikosz. És ugyancsak PÁL a természeti és a szellemi ember megkülönböztetését tanította.

A Tabula Smaragdinában az elválasztást ilyen módon kell értelmezni. Ez a belsõ chemia alapmûvelete: megkülönböztetni. A dolgokat egymástól elválasztani és azokat külön tartani és azokat elnevezni és külön-külön azokat megismerni. Az elsõ lépés a tüzes és a földes elemek megkülönböztetése. Testemben - mondja PÁL - más törvényt látok, amely ellen értelmem szembefordul.

Amit tehát a Tabula Smaragdina tanít, az a belsõ chemia analitikus módszere. Egyfajta beavatás, amely szerint az ember a dolgokat, de elsõsorban önmagát, mint Paracelsus mondja, a tökéletesség állapotába helyezheti. Olyan transzmutáció (átváltozás), amely minden létezõre alkalmazható.

Mi ennek az átvalósulásnak ismertetõje? Az, hogy pontosan olyan, mint amilyet a Nap végez, amikor világosságával és melegével és sugarainak egyéb életkeltõ tulajdonságaival életet fakaszt és nevel. Senkinek se jusson eszébe ezt a hasonlatot elcsépelt metaforának tartani. A szellem és a Nap mûveletei között analógia van, s az analógia nem hasonlat, hanem egyfajta logika. Errõl még éppen eleget lesz szó.

A Tabula Smaragdina azt mondja, hogy ugyanazt a sugárzó, életfakasztó meleg világosságot, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában megvalósíthatja és azt a sugárzást életének tartalmává teheti. De ugyanezzel a sugárzással a dolgokat is áthathatja. Ez a mûvelet az, amit késõbb alkímiának neveztek el. Aranycsinálásnak azért mondják, mert az arany a Napnak megfelelõ fém és amikor az ember önmagát fénnyel és meleggel itatja át, önmagát Nappá, vagyis arannyá változtatja.

Az alkímia azt mondja, hogy a lények és a dolgok meg- és átváltoztathatók. Annál is inkább, mert ahogy a lények és a dolgok itt a földön élnek, az nem is természetes, nem is tökéletes.

De van olyan eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti, és ez az eljárás ugyanaz, mint amellyel a dolgokat is tökéletessé teheti. Az alkímia az a tudás, mely a tulajdonságok és az elemek megváltoztathatóságát tanítja oly módon, hogy abból indul ki: a környezõ jelen világ nem az eredeti természet, hanem annak elrontott alakja. Ezt a romlást ki kell küszöbölni és az eredeti természetet helyre kell állítani. Az analógia nyelvén ezt úgy fejezték ki, hogy az elemeket arannyá lehet változtatni.

A Tabula Smaragdina ezek szerint nem egyéb, mint annak a mûveletnek receptje, amely szerint a világ (ember, tulajdonság, dolog, elem, fém, stb.) eredeti és valódi állapotába visszahelyezhetõ. Ilyen mûvelet van. A mûvelet tulajdonképpen és végeredményben egyetlen mondatban kifejezhetõ. Esetleg egyetlen képletben. Ezt a képletet az alkímia az analógia nyelvén a Bölcsek kövének nevezi. Kõnek nevezi azért, mert ez minden egyéb gondolat és mûvelet fundamentális alapja.

III. SORS ÉS ARITMOLÓGIA

Aki az újkori európai filozófiából indul ki, archaikus gondolkodást soha megérteni nem fog, nem tud és nem is tudhat. A filozófia Európában a létezés minden egyéb mozzanatát leválasztva egyedül az ismereteket kívánta rendezni és ezért végül is teljes egészében tudománnyá óhajtott lenni. Mivel azonban a realitással tevékeny kapcsolatban a tudomány állott, a filozófia az elõ és az utótudomány sajátságos faja lett, éppen olyan önkényes, mint amilyen mulandó.

Az archaikus gondolkodás minden esetben beavatás. Ilyen a hindu szánkhja, a kínai Ji king, a héber Kabala, a görög orfika, a kaldeus asztrológia és a bizonytalan, talán egyiptomi eredetû alkímia. Az a tény, hogy az archaikus gondolkodás beavatás, a következõt jelenti: olyan teoretikus praxis, illetve olyan praktikus teória, amely az ember számára a létezés alapkérdéseiben való elméleti beavatással gyakorlott élettervet nyújt. E kettõ egymástól nem választható el. Az utolsó archaikus beavatás PLATÓNé, igen sápadtan azt az elrajzolt orfikát tanította, melyet késõbb idealizmusnak neveztek, s amely oly számos khimérát nemzett. Az európai filozófiákat egyszer érdemes lenne oly módon megvizsgálni, hogy melyikben milyen tudattalan beavatási kísérlet rejtõzik. Valószínû, hogy az embernek BACONt, SPINOZÁt HUME-ot, KANTot, HEGELt, SPENCERt aszerint kellene értékelnie, hogy azok milyen beavatás alapján milyen élettervet kínálnak, az értelmetlenségek feneketlensége, fõként azonban a tengernyi laposság fölött szégyenkeznie kellene.

Minden archaikus beavatás bázisa az aritmológia. Az európai filozófiák alapja is az, ha nem is tudnak róla. Aritmológiának nevezik nemcsak a számértelmezést, hanem az értelmezés összes következményeit is. Az archaikus aritmológiák közül Európa kettõt vett használatába. Az egyik az orfikus tízes, amelyet számrendszerének alapjává tett, a másik a kaldeus tizenkettes, amellyel az idõt méri. A hagyomány ismerte a kínai (64-es), a szánkhja (25-ös), a Kabala (22-es) aritmológiát. Egyebek között a különbözõ mitológiák, sõt a naptárak (tolték), a betûjelek bázisa is az aritmológia. A beavatás azért nyugszik az aritmológián, mert a dolgok megismerése, az életterv felépítése és megvalósítása is a számok rendje szerint történik.

Ha az ember csak rövid és futólagos szemlét tart azok fölött az aritmológiák fölött, amelyek Európában, természetesen ismét teljesen tudattalanul, a dolgok megismerését, az életterv felépítését és megvalósítását irányították, abból a reménytelen zûrzavarból, amelybe Európa végül is került, mert abba kerülnie kellett, sokat megért. Mindenekelõtt, a szcientifikus matematika számértelmezése. A matematika és kezdeményezésére az egész természettudomány megkísérelte a számot minõségétõl megfosztani. Olyan kvalitástalan számot konstruált, amellyel tartalmától függetlenül, mint merõ formális elemmel (tényezõvel) lehet operálni. E percben az ember ne keresse a formai és tartalmi (kvalitás-kvantitás) elemek szétválaszthatatlanságának, mégis szétválaszthatóságából származó meg nem oldható bonyodalmakat. Semmi egyébre ne legyen tekintettel, csak arra, hogy a szcientifikus számértelmezés szükségképpen milyen módon vált az eldologiasodás bázisává, más szóval, hogy e steril szám, miképpen sterilizálta a gondolkodást, vagy ami ugyanaz, az életvezetést.

A szám értelmezése minden egyéb létezési mozzanat értelmezésének fundamentuma. A számkoncepció dönti el annak a világnak szerkezetét és képét, amelyben élek, s így annak az életnek alakját és értelmét és súlyát és értékét, amelyet élek. Az eldologiasodott számkoncepció következménye az emberi létezés területén azt az irreális helyzetet teremtette, amelyben annak színtelenné és értelemüressé és absztrakttá és személytelenné kellett válnia.

A kvalitástalan számkoncepció megteremtette a kvalitástalan embert. Vagyis a kvalitástalan ember megvalósítása törvényes és hivatalos életterv lett. Ez az ember azonban természetesen nem realizálható. Nem volt és nem is lesz soha. A kvalitástalan ember az ember számára egyáltalán nem jelent olyan életterv-kísérletet, amelyet ha valamely mértékben megvalósít, annak arányában boldogul. Sõt éppen ellenkezõleg. És ez a dologban az elhihetetlen botorság. Minél inkább megvalósítja, annál üresebb és boldogtalanabb, mert annál személytelenebb és sterilebb. A kvalitástalan ember nem ember, hanem dolog (termelõeszköz), de még dolognak is tarthatatlan és absztrakt. A gondolkodók azt a mozzanatot, amikor az eltömegesedés megkezdõdött, sokat keresték. Az eltömegesedés idõpontja helyenként más. De forrása minden esetben egy: amikor az ember létezésére a minõségtelenséget alkalmazni kezdte. Abban a percben az ember eldologiasodása elkezdõdött. Ami csak más kifejezés arra, hogy merõ mennyiséggé kezdett lenni. Ez a minõségtelen, merõben mennyiségi ember, akit úgy ismerünk, hogy tömeg.

A matematika számértelmezése a másik oldalon természetesen szabad utat nyitott azoknak az éppen olyan önkényes, mint amilyen tarthatatlan számértelmezéseknek, amelyek az eldologiasodott tömegemberrel szemben az anarchikus és autarchikus egyén (én) élettervét kívánták megvalósítani. Az ilyen számkoncepciókkal az európai gondolkozás és irodalom és mûvészet tele van. Néhány ilyen számértelmezés: az idealista, a realista, a romantikus, a klasszikus, a szubjektív, az objektív, a pszichológiai, a szociológiai, a mágikus, a konkrét, az absztrakt, a mítikus, a történeti, a teológiai, az eszkatológiai, a konvencionális, a naiv, az egzisztenciális, a pragmatista, a pozitivista.

A XX. században a számértelmezések jelentõségére rájöttek. Csaknem komikus, de mindenesetre botrányos körülmények között. A fasizmus azt kezdte tanítani, hogy az árja és a nem árja fizika, kémia, technika, orvostudomány, stb. egymással nem azonos. Kezdetleges nyelven tehát a fasizmus kijelentette, hogy az árja és nem árja számértelmezés különbözik. Van árja és nem árja szám. Késõbb a bolsevizmus is erre az alapra helyezkedett és különbséget kívánt tenni a kapitalista és kommunista szám között. Ez volt a XX. században a legnagyobb skandalum. Az ember megrökönyödve hallotta, és volt kénytelen tudomásul venni, hogy a fizikát és a kémiát és a biológiát és természetesen a matematikát világnézeti és hatalmi rendszerek függvényévé teszik. Nem egyéb ez, mint a szám egzisztencializálása, vagyis nem egyéb, mint a másodlagosan felépített ideológiának az alapokra való visszavetítése, illetve a sorrend megfordítása. Mert az értelem nem az ideológiából kerül a számba, hanem a számból az ideológiába. Ezen felül persze még gondjuk volt arra is, hogy ezt a fejreállást úgy nevezzék el, hogy: végre a talpunkra állottunk.

Ha az európai matematikát reális számértelmezésre építették volna, e skandalózus lépésre nem nyílt volna lehetõség és alkalom. A matematikai (szcientifikus) számértelmezés azonban önmagában olyan nonsens volt, hogy ahhoz képest még az egzisztencializált szám (szociologizált, fajelméleti, osztálytalan, stb.) is valósággal megkönnyebbülés. Ugyanakkor kitûnt, hogy a kvalitásától megfosztott, merõben mennyiségi szám (tömeg, eldologiasított) következtében az ember ha e számmal operál és ezt a számot alkalmazza, tud olyasmit csinálni, mint a technika, de viszont már nem tud különbséget tenni a létezésrõl való gondoskodás és az élet kiirtása között. A technika ugyanis semmi egyéb, mint az élet és az élet minõsége és szépsége és gazdagsága és tenyészete iránt tökéletesen közömbös (személytelen) szám alkalmazása. A technika ugyanannyi életet pusztít el, mint amennyirõl gondoskodik, hogy azt az életet, amelyet fenntart minõségtelenné és eldologiasítottá teszi.

Azzal, hogy a számkoncepcióból a szám kvalitását kihagyhatónak vélték, teret engedtek annak a jelenségnek, amit a leghelyesebb száminflációnak nevezni. Amit tartalmától megfosztanak, az ritkulni kezd. A száminfláció ilyen fogalmakat teremtett: végtelenség, végtelen számsor, végtelen hatalmas, végtelen világegyetem, határtalanság, határtalan haladás, korlátlan lehetõség, végtelen fejlõdés. A száminfláció démoni természetét GOETHE a Faust második részében a papírpénzrõl írt jelenetében úgy ábrázolja, hogy azt egzaktabbul nem is lehet. HEGEL e jelenséget schlechte Unendlichkeitnek nevezte. A szám azzal, hogy lényegéhez tartozó minõségi (személyes, egyszeri, megismételhetetlen) jellegét az egyik oldalon leválasztották, a másik oldalon mennyiségben felhígult. Ez az egyre híguló túltengés az infláció. A szociológusok csodálkoznak, hogy Európa lakossága 1800 és 1900 között - holott azelõtt több mint ezer évig stabil számban élt - száz év alatt közel megtízszerezõdött. Miért?

Aki az elõbbiek következményeit belátja, nem kérdez. Azt azonban már senkinek sem jut eszébe megkérdezni, hogy ez az eltömegesedés milyen mérvû élet-devalvációval járt együtt. Az európai aritmológia alkalmazásában ez a folyamat nyomról-nyomra követhetõ. A tömeg korszakában az emberi lény felhígulásával és rapid devalvációjával kell számolni. Az európai aritmológia nem vette észre, hogy az inflációs számsorban az, egyre nagyobb szám egyre kisebb, vagyis a devalváció nem egyéb, mint az egész számoktól való egyre nagyobb mérvû és gyorsabb távolodás. Minél kisebb a szám, az ember annál olcsóbb. A száminfláció (végtelen világegyetem, végtelen fejlõdés, korlátlan lehetõség) a másik oldalon természetesen a devalvált egyénhez vezetett. A devalvált egyént, az eldologiasított tömegemberrel szemben az anarchikus (határtalan) szabadságtörekvés jellemzi, helyesebben: az egyéni önkény. Ugyanaz a felhígulás. Ugyanaz a határnélküli és formanélküli és túltengõ és mértéktelen és elértéktelenedõ túltombolás, amely nem egyéb mint enyészet.

Az, európai számértelmezés e futólagos elemzésébõl az ember fogalmat szerezhet arról, hogy mi az aritmológia és hogy minden gondolkozás bázisa a számkoncepció. Mert a dolgok megismerése, az egyéni és közös életterv felépítése és megvalósítása a számok rendje szerint történik. Az európai filozófiák is beavatások, csak nem tudnak róla. Az európai filozófia (szcientifikus) bázisa is aritmológia, csak nem tud róla.

A sors kérdése itt jelenik meg. A sors az életkerék forgása, de oly módon, hogy a kereket maga az ember forgatja és önmagán önmagát forgatja és a forgás aszerint kényszer, vagy szabadság, hogy az ember kényszerbõl forgatja a kényszer irányába, vagy szabadon, a felszabadulás irányába. A sors tulajdonképpen dráma. Végül is nemcsak a végzet, hanem a megszabadulás kiindulópontja is. Mert ha a kerék forgásában össze is lehet törni, ezt olyan irányban lehet forgatni, hogy a kerék önmagát felszámolhatja. A sors akkor göngyölíthetõ fel, ha az ember azt magára veszi és éberen feloldja.

A sors felszámolása és az aritmológia között összefüggés van. Amit ez a kifejezés, hogy felszámolás, kitûnõen jelez. Az életkerék forgatása a számok rendje szerint történik. A szám a végsõ gyök (gyökér, matrix, radix), az életképlet jelképe és hieroglifája, amelynek segítségével az ember minden lappangó sorscsíráját fel tudja bontani, át tudja világítani, és a megszabadulást eléri.

E kommentár elején futólagos utalás történt arra, hogy a Tabula Smaragdina hiteles hermetikus megértése lehetetlen. Lehetetlen azért, mert ki van zárva, hogy az ember a hagyományt a kereszténység bázisa nélkül autentikusan fogja fel. Mi a hagyományból többet értünk, mint amennyit a hagyomány gondolni vélt. Ez a megjegyzés most újból aktuálissá lett. Miért? Mert a sors és az aritmológia összefüggésével kapcsolatban most sorrendben az a döntõ számelemzés következik, amely minden archaikus hagyományhoz és minden kereszténységhez tartozó gondolatot egymástól elválaszt.

Az archaikus szám minden esetben limes. Határ. törvény, ahogy PÁL apostol mondaná. Definitív. Olyan szám, amelynek alakja geometrikus. Minden hagyományos aritmológia példa rá, a kabalisztikus és az orfikus éppen úgy, mint a szánkhja, a Ji king, vagy a tolték naptár. A keresztény szám pedig infinitezimális. Vagy ha így jobban tetszik: zenei. Meghatározhatatlan. Vagyis szabad. A szcientifizmus ezt az infinitezimális jelleget értette félre, amikor a végtelen számsor, a végtelen világegyetem, stb. rémképeirõl beszélt. Nem végtelenségrõl, különösképpen pedig nem a rossz végtelenségrõl, hanem a meghatározhatatlan és szabad centrumról van szó. Ez az infinitezimális és szabad centrum a személy. A keresztény aritmológia számértelmezése a személyes, egyszeri, egyetlen, megismételhetetlen szám. Akadhatna valaki, aki talán HEGEL befolyására azt mondaná, hogy a keresztény szám par excellence történeti szám. Persze pont ellenkezõjét állítaná annak, mint ami a tényleges helyzet. Mert a szám nem a történet terméke, hanem éppen ez az egyszeri és megismételhetetlen szám teremtette és teremti folyton azt, amit történetnek hívunk. Mert a történet nem egyéb, mint az infinitezimális szám permanens realizálódása, a személy és a szám egységének folyamatos megvalósulása. Ez a szám a hagyomány definitív és geometrikus limesével nem áll ellentétben. Mint ahogy a hagyomány és a kereszténység sehol, egyetlen pontban sem áll ellentétben.

A kereszténység a hagyomány beteljesedése. A hagyományt a kereszténységtõl nem azért kell óvatosan és minden pontban elválasztani, mert azok szemben állnak, hanem azért, nehogy az ellentétekbõl konfúzió támadjon. Csak a kettõt különválasztva lehet õket egyesíteni (distinguer pour unir). RUDOLF KASSNER (Zahl und Gesichtjében, de egyebütt is) a hagyományt a szám, a kereszténységet a személy (arc) jegyében érti meg, és e kettõt szembeállítja. E kísérlet hibás. Hibás, mert feltételezi, hogy aritmológiája csak a hagyománynak volt, a kereszténységnek nincs. Éppen ezért a személyes szám értelmét nem találhatta meg. KASSNER nem ismeri BÖHMÉt és a böhmei hagyományt. KASSNER az infinitezimális számnak a modern fizikában (PLANCK, HEISENBERG, EINSTEIN, BOHR, RUTHERFORD, DE BROGLIE, stb.) történt elementáris áttörését, a festészetet és zenét és költészetet (VAN GOGH, KLEE, CHAGALL, PICASSO, SZTRAVINSZKIJ, BARTÓK, PROUST, JOYCE, ELIOT, stb.) sem képes megközelíteni. E területeken az egész vonalon a személy és a szám egysége nyilatkozik meg. A modern társadalmi, politikai, gazdasági és államtörekvéseket úgy kell felfogni, mint desperát kísérleteket, hogy a személy és a szám e már megnyilatkozott egységét megbontsák (a kereszténység aritmológiáját hatálytalanítsák) és az emberiséget ismét a hagyomány limesébe (törvény) kényszerítsék vissza. Ez a terrorisztikus rémállamok és a kapitalisztikus bábeldemokráciák közös arcvonala. Sok reményük nincs a sikerre. A keresztény aritmológiát fõként az orosz emigráció fejtette ki (BULGAKOV, BERGYAJEV, SESZTOV), amelynek SZOLOVJEVen és BAADERen keresztül egyenes kapcsolata van BÖHMÉvel, az alkímiával és az archaikus hagyományokkal.

Ha most az ember e kétféle számértelmezés szerint a sorshoz nyúl, természetes, hogy más képletet kell felállítania, más mûveleteket kell végrehajtania és más eredményhez jut, ha a hagyomány számából és máshoz, ha a kereszténység számából indul ki. A dolgot rendkívül bonyolítja, hogy mi a történetben a hagyomány számából ténylegesen nem is tudunk kiindulni, mert hiszen létezésünk teljes egészében a kereszténységbe van ágyazva. Amit tudhatunk, legfeljebb annyi, hogy a hagyomány aritmológiáját nagy igyekezettel magunkra kívánjuk erõszakolni, de természetesen ebbõl eredmény sohasem lesz, csak stagnálás, és a helyzet fokozódó zavara. A hagyományos számértelmezés azzal, hogy történetben élünk, érvénytelenné lett. Tényleges életünk bázisa a személyes (infinitezimális) szám.

A hindu svadharma azt tanítja, hogy minden aktivitás forrása a minõség. Ha csak mennyiség lenne, nyugalom lenne.

A sors az életkerék forgásának képlete oly módon, hogy a kereket az ember maga forgatja és ezzel önmagát forgatja. A forgatás és a forgás egy. A hagyomány sem kívánt mást, mint a forgatás egy bizonyos módja segítségével a forgástól megszabadulni. A sorsképlet megoldása mindig a szabadság volt. De a hagyomány a megszabadulás minden mûveletét a definitív (limes, határ, törvény) szám alapján végezte s ezért az eredmény, amit elért sem lehetett más, mint hogy ismét a törvényben és a határok között találta magát. A kereket hiába forgatta, a forgatásból (körforgásból) nem lehetett más, csak a határok közé való visszatérés. Ezért minden archaikus sorsmegoldás mögött az újratestetöltés (reinkarnáció) gondolata áll. A definitív aritmológia számértelmezése a határok (kényszer, szükség, ínség, törvény) közül nem vezet ki, hanem újra visszaforgat. A kereszténység azt a megszabadulást, amit a hagyomány óhajtott, úgy érte el, hogy más számértelmezés alapján más mûveletet alkalmazott. A kereszténység azt a szabadságot, amelyet a hagyomány kívánt, meg tudja valósítani. Megvalósítani úgy, hogy a képletet másként állítja fel. Hogyan történik ez? Úgy, hogy a középpontba a személyes számot állítja. A személyes szám egyszeriségét és megismételhetetlenségét és infinitezimális voltát. E mûvelet értelme és jelentõsége, a logika és a mathészisz, összefüggésérõl szóló részben, fõként azonban az Egy elemzésénél teljesen világossá fog válni.

Eddig be lehetett érni azzal a lazább Baader-féle fogalmazással, hogy a dolgok megismerése, az életterv felépítése és megvalósítása és a sors megoldása a számok rendje szerint történik Most azonban már a helyzet szigorúbb és véglegesebb fogalmazást kíván. Az életterv felépítése és a szám között való kapcsolat sokkalta szorosabb. A szám eredetileg az élettervtõl nem állott külön. A hagyományból ismert minden számértelmezés már minden valószínûség szerint a primordiális számértelmezés eléggé sápadt alakja. Sápadt és absztrakt, vagy ami ugyanaz, eredeti természetét elég világosan már nem jelzi. A szám eredeti természete konkrét és teljes egészében nemcsak az élettervbe volt beépítve, hanem azt meg is alapozta és tartotta és irányította, de nemcsak az élettervet, hanem mindazt, ami ezzel bármilyen kapcsolatban és vonatkozásban állt, a gondolkozást, a tapasztalatot, a morált, a törvényt, a társadalmat, a gazdaságot, a mûvészetet, a metafizikát és a vallást. A szám primordiális koncepciója hieratikus volt, ebbõl a jellegébõl minden aritmológiában valamit meg is tartott, s ezt csak az európai szcientifizált aritmológiában vesztette el, vált profánná, szekularizálódott, s az európai szám eredetileg az élet (sors) megoldásának jelképrendszere. Az eredeti értelmet a szám a kereszténység aritmológiájában visszanyerte, s ezzel újra oly mértékben konkréttá lett, hogy az élet felépítésében és megoldásában középponti helyét ismét elfoglalta. Ebben az aritmológiában az arithmoszt (szám) és a logoszt (értelem) külön gondolni többé nem lehet. Az arithmosz és logosz közepe pedig a személy, aki a számoknak értelmet és az értelemnek a számot adja, és ezzel a mennyiséget és a minõséget (tartalmat és formát, szubjektumot és objektumot) ismét összeköti.

A sors és az aritmológia között levõ összefüggés ezek szerint az, hogy a sors egyedül és csakis az aritmológia alapján és annak segítségével oldható meg. A sors megoldása nemcsak a számok rendje szerint történik, hanem a sorsot a számok vezetik. Minden sorshelyzetnek szám felel meg és a szám egyúttal a helyzet megoldását is jelzi. Még a legbonyolultabb esetekben is. Minden nyelv tudja, hogy amikor az ember számol, valakire számít, vagy nem számít, sõt ami számít, vagy nem számít, számot vet, leszámol, felszámol (likvidál), számon tart, számba vesz, elszámol, milyen mûveleteket végez. A szám szó (arithmosz) számítás, számadás, beszámíthatóság, számbavétel, minden esetben az értelem (logosz) szó szinonimája. Ez már mind aritmológia, éppen úgy, mint költészet, zene, szobrászat, építészet, festészet, tánc. A világ létét a számok irányítják, mint PÜTHAGORASZ mondta. S ahogy, mint a régiek mondták, az ember számol, ha zenét hallgat, számol, ha gondolkozik, számol, ha cselekszik, ha emlékszik és az élet minden mozzanatának számértéke és számértelme van.

Az aritmológia sorsszámolás (sorsmathészisz), amit az ember azért végez, hogy mûveleteivel mátrixát felfedje, az abban levõ feszültségeket feloldja és felszámolja, ezáltal önmagában az adósságszerûen számontartott drámák sorozatát a mátrixra visszavezesse (redukálja), vagyis ahogy mondják: felszabaduljon. Az ember, különösen a válságok jelen halmozódásában, sorstorlódásban él. A torlódás a sorsvonalak, életirányok, célok és kötelességek, végül is a drámák megsokszorozódását jelenti. A mûveletekben az ismeretlenek száma rendkívül megnövekedett. Az ember egyszerre több, sõt sok dráma szereplõje. Minden dráma egyenletrendszernek felel meg. Aki ennek tudatában nincs, azt az ismeretlenek felmorzsolják. A sors az, ami vagy az embert számolja fel, vagy azt az ember számolja fel. Az emberek hasonlíthatatlanul nagyobb része ma is ilyen egyre hatványozódó deficitben él. Aki azonban sors szövevényébe betekintést nyer, az ismeretleneket kiemelheti és a szövevényt rendezheti. Vigyázni kell arra, hogy az ember a mûveletet minden esetben személyére, ne pedig eszközeire alkalmazza. Ha a mûveleteket eszközökre alkalmazza és közben személye érintetlen marad, úgy jár, mint a modern ember, aki a civilizáció minden külsõ elõnye ellenére a ragadozó dúvadtól nem sokat különbözik, vagy az a tudós, aki roppant ismereteket halmoz fel és maga idióta marad. A hagyomány, de a középkori gondolkodás is e veszélyre figyelmeztet. Elég, ha valaki LAO-CE, HÉRAKLEITOSZ, PLATÓN, CSUANG-CE intéseit olvassa. Az ismeretek halmozása veszély. Nem a dologi tudást kell növelni, hanem a személyes élet színvonalát kell emelni. Ha a dologi tudás nõ, a személyes élet színvonala süllyed, de ha a személyes élet színvonala emelkedik, nem a dologi tudás csökken, hanem megvilágosodik és leegyszerûsödik az egész, de nem úgy, hogy szimplább lesz, hanem úgy, hogy az ember minél magasabbra lép annál mélyebbre és távolabbra lát. Egyetemes tájékozódás. Átlátszó egzisztencia.

A személyes élet színvonalának emelését az Upanisádok vidjának nevezték el. A vidja éberséget jelent. A vidja felsõ fokán (paravidja) az ember a világ teljes egészének látására képessé válik. Ez a visvarupa darsana, a nagy világlátomás, amelyet a Bhagavadgíta leír, s amelyben az ember a létezést teljes gazdagságában látja: lényeivel és tulajdonságaival, a kozmosz csillagaival és az óceánokkal és a hierarchiákkal és a kezdetekkel. Európában egyedül Böhme látta egyszerre az egészet. Újabb korban J. C. POWYS ezt a látomást komplex víziónak nevezi. Nem az ismereteket halmozni. Az éberséget emelni. Mert életemet nem a dologi tudás, hanem látásom világossága dönti el. E látás oly mértékben fokozható, hogy az ember lénye gigantikus alakot ölthet. POWYS e lényt ichthyosaurus-ego-nak hívja. Ez az én-kolosszus a létezõ világot teljes egészében magába veheti, a baktériumok cikázásától, a kozmikus napokig, nem mint rajta kívülfekvõ látványt, hanem mint lényén belül történõ személyes tapasztalatot; a mikrobáktól az üstökösökig, a színek ízeit, a hangok illatát, a lények alakját és természetét, az értelem és az érzékek rezdülését, rég kihalt növények színét és szagát, örökre elnémult nyelveket, a jövõben születõ lényeket, városokat és ételeket, képeket és gondolatokat, és az õs fényörvény érzékfeletti ragyogását.

IV. AZ ELEMEK

A Tabula Smaragdina kommentálása megkezdõdhet. Nem azért, mert bevezetésül elég lényeges dolgok hangzottak el, hanem fõként azért, mert az a nélkülözhetetlen atmoszféra, amely a Tabula Smaragdina mondatainak megértéséhez elemi elõfeltétel a konkrét és a reális szám (sors) fogalmának meghatározásával megteremtõdött. Az elemek egymáshoz hétféle mûvelettel kapcsolódnak. Ez a hét operáció a következõ:

1. LOGIKA ÉS MATHÉSZISZ

A szám és a sors összefüggése nem egyéb, minthogy a sors megfejtése a számok rendje, irányítása és vezetése szerint történik. A sors megfejtõje maga is a szám. Ebbõl a szám mûveleteinek és a gondolkodás mûveleteinek összefüggése magától értetõdõen következik. Az összefüggés a logika és mathészisz kapcsolatának nevén ismeretes (matematikai logika). Tudjuk hogy a szám primordiális értelmében és alakjában a sors jele. A mathészisz eredetileg a sors képletét állította fel, vezette le és oldotta meg. Mindannak, amirõl ma azt hisszük, hogy absztrakt, eredetileg konkrét természete volt, és az ember minél régebbre megy vissza, annál konkrétabb. Az a tény, hogy a szám a sors mûveleteit vezette, nem jelenti a sorsnak sem egyéni, sem közösségi voltát. Sorsa volt mindannak, ami a sors kerekén forgott, egyénnek, népnek, királyságnak, földrésznek, családnak, csillagnak. A kerék forgását szám irányította. Éppen úgy, mint a dolognak a kerék körében való elhelyezkedését. Mint a forgás sebességét és irányát. Mint a periféria felé való távolodást, vagy a centrum felé való közeledést. Ezért kozmológia és asztrológia és asztronómia és fizika és alkímia és kémia és biológia és pszichológia alapja, ugyanaz a szám, mint amely a zene, a vers és az építészet alapja. Az imént háromféle aritmológiáról, vagyis a szám háromféle értelmezésérõl volt szó.

- Az elsõ a hagyomány körébe tartozó mindennemû aritmológia, mint amilyen a kabalisztikus, az orfikus, az egyiptomi, a tolték, a kínai, a többféle hindu, iráni, kaldeus és babiloni. Ezt az aritmológiát minden esetben a szám definitív volta jellemezte.

- A második a devalvált, merõben mennyiségi számértelmezésen alapuló aritmológia, amelyet az újkori szcientifizmus fogadott el.

- A harmadik a keresztény aritmológia, amely a kettészakadt szám és értelem közé a személyt helyezte, és ezzel a kettõt ismét összekötötte. A keresztény számértelmezés személyes aritmológiája pedig trinitárius. Hogy miért trinitárius, az még e fejezet folyamán szóba kerül.

A háromféle aritmológiának az emberiség három bázisa felel meg. A három bázis: az archaikus õskor, a történeti kor és a megváltás kora. Az archaikus õskor száma az aranykori szám, a történetié az apokaliptikus szám, a megváltásé a szabadság száma.

E helyen is, mint az imént, ismét hangsúlyozni kell, nem szabad abba a tévedésbe esni, hogy az ember a számot és annak értelmezését az, egyes korszakoktól függõvé tegye, s így a számot meg nem engedett módon historizálja. Késõbb a trinitásról szólva ez a hibalehetõség újra szóba kerül, s akkor végleges elintézést fog nyerni. A háromféle aritmológiának és az emberi létezés három bázisának (a három korszaknak) három logika felel meg. Az elsõ az analógia, a második az azonosság (ellentét), a harmadik az egység logikája.

1. Doxa: Az aritmológia és a logika kapcsolata a számsor transzlogizálása (értelem teljessé tétele). Nem azért, mintha a számnak eredetileg értelme nem lenne. A szám értelme a szám alapjában van (ld. 57. pont). Ez az alak mennyiségszerû minõség, vagyis minõségszerû mennyiség. Ez az alak a szám értelme. S ez az értelem a szám alakja. A transzlogizálás nem egyéb, mint az az értelmezõ mûvelet, amely a szám mennyiségében a minõséget, és így alakjában az értelmet konstatálja.

2. Hüpothészisz: A logika és a mathészisz egymással háromféle kapcsolatot vehet fel, aszerint, hogy a logika a számnak milyen értelmezést nyújt.

3. Axióma: A szám és értelem egymástól nem választható el. A háromféle értelem: a definitív, a számtömeg és az infinitezimális. A háromféle értelem három korszaknak felel meg: az archaikus õskorszak, a történeti korszak és a szabadság korszakának. A háromféle korszak háromféle logikának felel meg: az analógia, az azonosság (ellentét) és az egység logikájának.

4. Paradoxon: Az aritmológiából úgy látszik, hogy ez határozza meg a logikát és teremti meg a korszakokat is. A korszakból úgy látszik, hogy a történet teremti meg az aritmológiát is, a logikát is. A logikából úgy látszik, mintha a logika lenne az aritmológiának és a történeti korszaknak is a bázisa.

5. Probléma: A szám (arithmosz) és az értelem (logosz) és a személy egysége megfelel-e az aritmológia, a logika és a történet egységének? Mindenekelõtt a hagyomány logikája. A hagyomány számértelmezése definitív. Lezárt alakzat, mint az euklideszi geometria és a ptolemaioszi kozmosz. E lezárt rendszerben az értékfokozatok véglegesek. A rend ugyanakkor rendszer és a rendszer törvény. Az értékfokozatok létszférák, a lét (érték) szférák neve hierarchia. A hierarchiák egymás fölött vertikálisan helyezkednek el. A látható világ hierarchiái az ásványok, a fémek, a férgek, a rovarok, a halak, a madarak, az állatok, a növények, az emberek világa. Az emberek világában a hierarchiák a kasztok: a szellemi, a kormányzó, a gazdasági és a szolgáló kaszt. Hierarchia van a drágakövek között. Hierarchia van a túlvilág szférái és a túlvilági lények és a bolygók és a csillagok között.

6. Doxa: Minden hierarchiának száma van. Ez a tanítás az orfikus, kabalisztikus, védikus, iráni hagyományokból ellenõrizhetõ. A hagyományok azt tanítják, hogy a világot nem közvetlenül a teremtõ alkotta, hanem kisugárzó hatalmai. E kisugárzó hatalmakat (emanációkat) nevezték a héberek szephiráknak, a hinduk pradzsapatiknak, az irániak amsapadoknak. Ilyen kisugárzott hatalom tíz volt. A számsor elsõ tíz egész számának értelme, hogy ez a tíz teremtõ hatalom száma. Ez a legfelsõbb hierarchia.

7. Doxa: Az analógia nem egyéb, mint az egyes hierarchiák között levõ megfelelés. A Tabula Smaragdina ezt a következõképpen mondja: ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, s ami lent van, az megfelel annak, ami fent van. A hierarchiák, vagyis a létezési színvonalak (valóságnívók) egymásnak megfelelnek. A legközönségesebb példa erre a 7-es szám analógia sora. A naprendszer hét bolygójának a szivárvány hét színe a diatonikus hangsor hét hangja, a hét hét napja, a hét emberi alapjelleg, hét fém, hét drágakõ, hét növény, hét állatfaj, a hét magánhangzó, stb. felel meg. E sor elemei egymásnak nagyobbára úgy felelnek meg, mint pl. valamely egész alapszám a 10-es, húszas, harmincas, stb. számsorban.

8. Axióma: A nyelv-színvonal valóság-színvonalnak és az érték-színvonalnak felel meg. E színvonalakat elõször az archaikus hierarchiáktól meg kell különböztetni és csak azután szabad azokat egyesíteni.

9. Axióma: Az aritmológia igénye, hogy benne a legmagasabb valóság-színvonal - és így a legmélyebb nyelv- és érték-színvonal érvényesüljön. Az aritmológia még szcientifikus mathészisz alakjában is éppen úgy, mint akár a kabalista vagy Püthagoreus, a legmagasabb valóság-értelmezést kívánja nyújtani. Ez a létezés-mûvelet megfejtése. Ezért az aritmológia primordiális alakjában sors- (élet-) mathészisz. Ezért a szám primordiális alakja és értelme, hogy sorskulcs.

10. Doxa: A szám mindig ábrázolható (mindig értelem és alak egysége). Az õskor hieratikus geometriája a számábrázolás tudománya. Az õskori orfikus hieratikus geometria kései, de még tiszta alakjában az ún. EUKLEIDÉSZ-féle geometria. Az EUKLEIDÉSZ-féle geometria ma (lásd EINSTEIN) nem érvénytelenebb, mint 2500 évvel ezelõtt volt, csak ma nem orfikus számértelmezésük van, s ennek a számnak más geometria felel meg.

11. Doxa: A nyelv-színvonalak, valóság-színvonalak, érték-színvonalak összefüggését és megfelelését újabban parallel-koordinációnak nevezték el (MAX WEBER, SCHELER, MANNHEIM, SOROKIN). E megfelelésekhez még a lélektani, szociológiai és világszemléleti (JASPERS) megfeleléseket is sikerült hozzákapcsolni. E megfelelések alapja az archaikus hieratikus analógia. A modern, fõként társadalmi, ideológiai, lélektani, ismerettani parallel-koordináció azonban nem hierarchikus, hanem a modern számkoncepciónak megfelelõen anarchikus (nem objektív, hanem személytelen) természetû. A szcientifizmus azt, hogy a társadalmi, lélektani, tudományos, ideológiai, stb. valóságszínvonalak közül melyik a primer, eldönteni nem tudja. Ezért nem tudja az összes valóságszínvonalakat egyszerre esedékessé tenni. A parallelkoordináció (párhuzamos egymásmellé rendelés) gondolata éppen olyan értékindifferens, mint a szcientifizmus kivétel nélkül minden gondolata. Az értékindifferencia a devalvált számkoncepció következménye.

12. Hüpothészisz: A történetben egyre több értékmozzanat jelentkezik, vagyis szükségképpen egyre személyesebbé válik. Az örök egyszeriség és az örök ismétlõdés között, az egyetlenség és az általánosság között, az Én és a közösség között egyre mélyül az egység. A személy. Ma ez még csak kifejlõdõben van. A történet helyébe azonban majd az egység folyamatossága lép.

13. Improvizáció: Az analógia nem metafora. Ebbe a tévedésbe az újkori ember akkor esik, amikor feltételezi, hogy például a költészetben a jókedv és a szép idõ megfelelésére való utalás önkényes. Ezért az újkori ember csak nehezen érti meg, hogy az asztrológia az év hónapjai és az emberi alapkarakterek között analógiát teremt. Az asztrológia abból indul ki, hogy van január (Bak) természetû, február (Vízöntõ) természetû ember és ezt a természetet az határozza meg hogy az ember születésének idõpontjában az állatkör melyik jegye volt éppen felkelõben. De az állatkörnek az állatokról való elnevezését is csak az analógia alapján lehet megérteni.
Az alkímia az az analógia, amely az emberi tulajdonságok és a fémek (ásványok) megfelelésébõl indul ki. Az egész újkori tudomány téved, amikor abban a hiszemben van, hogy az alkímia az ásványokkal, a fémekkel foglalkozik. Téved akkor is, ha azt hiszi, hogy a sal, a sulphur, a higany a markazit, az antimon, stb. elnevezések metaforák. Téved akkor is, ha azt hiszi, hogy az alkimista mondanivalóját feleslegesen misztifikálja. Az alkímia az analógiás logika alapján áll, és a fémek és az emberi tulajdonságok hierarchiájának (valóságnívóinak) megfelelésébõl indul ki.

14. Axióma: Az analógiás logika alaptörvénye: "Ami fent van, az megfelel annak, ami lent van és ami lent van, az megfelel annak, ami fent van".

15. Axióma: Az analógiás logika valóságnívóinak végsõ alapja (gyöke) a szám. Ez a tétel a következõképp értendõ: az emberi tulajdonság megfelel valamely fémnek, a fém megfelel valamely színnek, a szín a hangsor valamelyik hangjának, a hang megfelel az, egyik bolygónak, a bolygó valamely szellemi hatalomnak, a szellemi hatalom valamely számnak. Tovább nincs. A szám az analógia végsõ alapja.

16. Hüpothészisz: Az archaikus emberiség az analógiás logika szerint gondolkozott.
Az õskorban a gondolkozás alapmûvelete a megfelelések felismerése volt. (Ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.)
Ami a csillagos égen van, az megfelel annak, ami az emberi természetben s ez annak, ami a föld mélyében s ez végül annak, ami a számban van. A kasztrendszer olyan hierarchia, amely a szellemvilágban levõ hierarchiának, s ez végül a számok között levõ rendnek felel meg.

17. Improvizáció: A világ zárt egész, amelynek minden eleme más és más elemnek felel meg. Az összes tudásszínvonal (asztronómia, asztrológia, kémia, alkímia, stb.) között megfelelés van. Az összes megfelelés alapja az aritmológia. A végsõ elem, amely minden más elem analógiáját tartja és irányítja, s amely a megfelelést az elemek között megteremti, a szám. Az analógiás logika megfelel az, analógiás aritmológiának. Az analógiás logika is és az analógiás aritmológia is zárt egész. Azért zárt egész, mert aritmológiájának számkoncepciója definitív szám.
E definitív számon nyugszik az õskor zárt kozmosza, zárt társadalma (kaszt), zárt hierarchiája, zárt metafizikája (Kabala, Ji king, szánkhja, stb.)

AZ AZONOSSÁG (ELLENTÉT) LOGIKA

A történeti emberiség, amikor ARISZTOTELÉSZ az azonosság (ellentét) logikai törvényeit felállította, abban a hiszemben volt, hogy az egyedül lehetséges gondolkozás törvényeit ismerte fel. ARISZTOTELÉSZ elõtt egy nemzedékkel PLATÓN még erõfeszítéseket tett, hogy az archaikus szám értelmezését stabilizálja. Tisztában volt azzal, hogy a gondolkozást s így az emberi sorsot a társadalom és az állam rendjét a szám vezeti (Timaiosz, Nomoi, stb.), látta azt is, hogy az õskorban a definitív szám az emberiségben definitív rendet teremtett. Öregkori nagy mûveiben megkísérelte, a definitív (orfikus, püthagoreus) szám értelmezését helyreállítani. PLATÓN még az analógiás logikát részesítette elõnyben, holott tulajdonképpen már az azonosság (ellentét) logikája szerint gondolkozott. PLATÓN Szókratésze volt az elsõ gondolkozó, aki az azonosság (ellentét) logikát alkalmazta. E gondolkozás alapja már nem a törvény volt, hanem a dialektika.

18. Hüpotheszisz: Analógiás és azonosság (ellentét) logika egymáshoz úgy viszonylik, mint a törvény és a dialektika.

19. Axióma: Az analógiás logika egyetlen alaptörvénye: minden valóság (létezés) nívó között megfelelés van. Az azonosság (ellentét) logika egyetlen alaptörvénye: A = A

20. Probléma: Az azonosságlogika az azonosság megjelölésével megérinti az ellentétet. Minden azonosságtétel magába foglalja a vele nem azonossal való ellentétet.

21. Axióma: Az analógiás logika különbségekben, az azonosságlogika ellentétekben gondolkozik.

Az analógiás logika megkülönböztet, az azonosságlogika szembeállít. Ezért az analógiás gondolkozásból a rendszer (törvény) következik, az azonosság gondolkodásból dialektika.

22. Paradoxon: A végtelen dialektika egyenlõ a végtelen számsorral. Infláció. Devalváció. Rossz végtelenség.

23. Provizórium: Az analógiás gondolkodás alakja a kijelentés (apodiktikus), az, azonosság gondolkozás alakja a dialógus.

24. Axióma: Az analógiás gondolkozás az Egy, az azonosság gondolkozás a Kettõ jelében áll.

25. Axióma: Az analógiás gondolkozás hierarchikusan alá- és fölérendel, értékelve megkülönböztet és elválasztva összefoglal. Az azonosság logika egymással szembeállít.

26. Improvizáció: Az analógiás logika a látás logikája. Az azonosság logika a döntés logikája. Az elõbbi epikus (lírikus), az utóbbi drámai.
A hagyomány azt tanítja, hogy minden analógia egyetlen lényeges és alapvetõ megfelelést világít meg és támaszt alá. Ez az egyetlen alapmegfelelés a tapasztalati (látható) és tapasztalaton túli (láthatatlan) világ között levõ analógia. De a hagyomány azt tanítja, hogy a látható és láthatatlan világ között analógia van. Ami fent van, az megfelel annak, ami lent van. A látható és a láthatatlan valóságszféra között az a szféra, amely a láthatót láthatatlanná, és a láthatatlant láthatóvá váltja át: ez az átváltó pont a szám.
Az analógiás logika azt mondja, hogy a látható és a láthatatlan világ egymásnak megfelel, éspedig a kezdemény minden esetben a láthatatlanban van, és e kezdeményt a valóság minden síkja követi. A kulcsa pedig a szám. Az azonosság (ellentét) logika azt mondja, hogy a látható és a láthatatlan világ azonos-ellentétes. Az azonosság-ellentét kulcsa a szám.

27. Improvizáció: Az analógia metafizikai koncepciója, hogy a primordiális világ a láthatatlan (szellemi) világ. A természet nem egyéb, mint a szellem kolosszális analogonja. Az azonosság metafizikai koncepciója, hogy a szellemvilág a természettel azonos (ellentétes), és azt a kérdést, hogy a kettõ közül melyik a primordiális, kikapcsolja. Az azonosságlogika értékindifferens. Az azonosságlogika értékindifferenciája és a modern szám kvalitástalansága összefügg. De nem úgy hogy a logikus értelem iránt való közöny teremtette meg a minõségtelen számot. sem pedig úgy, hogy a történeti korszak teremtette meg a mennyiségi (minõségtelen) számot és logikai értékközönyt. A számértelmezés teremtette meg a logikai értékindifferenciát és a történeti korszak jellegét.
Az értékközöny a mennyiségi szám logikai megfelelése. A mennyiségi (minõségtelen) szám logikai értékindifferencián keresztül teremtette meg a számtömeget (halmazt), illetve a tömegszámot, az eltömegesedést és eldologiasodást. Az azonosság-elv teremtette meg a társadalomban élõ ember azonosságát, értékekre való tekintet nélkül az egyenlõséget.

28. Paradoxon: Nincs tény. Ami van, csak értelmezés (Nietzsche). Nincs szám. Ami van, csak értelmezés.
Nincs értelmezés. Ami van, csak szám.
Értelmetlen szám nincs.
Ha minden egyéb csak értelmezés, egy tény van, s ez a szám.

29. Doxa: Az analógiás logika alá és fölérendelõ. Az azonosságlogika mellé és szembeállító. Az analógiás logika a kaszttársadalom. Az azonosságlogika a demokrácia. Az ellentétlogika viszály.

30. Paradoxon: Az azonosság csak a kirakatban van. A dolog az ellentét kihívására megy ki.

31. Provizórium: Az analógiás logika elhelyezése: nagyobb, vagy kisebb (fölöttem, vagy alattam). Az azonosságlogika elhelyezése: velem, vagy ellenem.

32. Provizórium: Az analógiás logika folytonos átmenet a különbözésbõl a hasonlóságba és a hasonlóságból a különbözésbe. Az azonosságlogika vagy az azonosságot, vagy az ellentétet állapítja meg. Ami nem azonos, az ellentétes. Harmadik eset nincs.

33. Improvizáció: Az azonosságlogika konstrukciói: azonos-ellentétes, objektív-szubjektív, pozitív-negatív, konkrét-absztrakt. Az azonosságlogika bipoláris logika Az azonosságlogika konfliktus-logika.

34. Paradoxon: Az azonosságlogika gondolkozása ugrás az elsõbõl az utolsóba. (Végletes). Csak ez a kettõ van.

35. Doxa: Az azonosságlogika és matematikai jele az egyenlõség. Az egyenlõségjel teremti meg az emberiségben a társadalmi egyenlõség eszméjét.

36. Improvizáció: Ha a dolgok között - írja KASSNER - egyenlõség lenne, vagyis ha a test és a lélek ugyanaz lenne, a zene nem lenne más, mint rendszer.

37. Probléma: Vajon egyenlõ-e az, ami azonos, és vajon azonos-e az, ami egyenlõ?

38. Hüpothészisz: Az egyenlõ száma és az azonos száma sem nem egyenlõ, sem nem azonos.

39. Paradoxon: Az azonosság megállapítása ellentétet hív ki. Ez az ellentét az egyenlõség.

40. Doxa: Mindaz, ami a kettõ jegyében áll, ellentétes.

41. Axióma: A kettõ az a szám, amelynek nincs közepe.

42. Axióma: Aminek nincs közepe, merõ periféria.

43. Doxa: A perifériális szám a minõségtelen, merõben mennyiségi szám.

44. Axióma: Az analógiás logika az Egy, az azonosság (ellentét) logika a Kettõ, az egységlogika a Három jegyében áll.

AZ EGYSÉGLOGIKA

45. Provizórium: Platón az analógiás és az azonosság-ellentét gondolkozás határán áll. Oly módon, hogy bár az azonosságlogika szerint gondolkozik, de az analógiás logikát kívánja fenntartani. PLATÓN helyzetéhez hasonló HEGELé, aki azonban, bár az egységlogikát kívánja megteremteni az azonosságlogika szerint gondolkozik. HEGEL háromütemû gondolkozása valójában szillogisztikus, és teljes egészében az azonosság (ellentét) logika világába tartozik. HEGEL logikája áltrinitárius, és tulajdonképpen csak két üteme van.
Az egységlogika megteremtõje BÖHME.

46. Doxa: Az egységlogika bázisa az inqualieren (közös áthatás) fogalma. Az inqualieren a következõket jelenti: a gondolkodás mûveletében, amikor azonosítok, két elemet egymás felé közelítek egészen addig, amíg a kettõ azonossá válik. Ez az
A = A
- De:
mielõtt az azonosulás (egyenlõség) megtörténik, mivel a két elemben mindig marad egyetlen pont, amely nem azonosítható, a pont ellenhatást vált ki. Az azonosulás helyett a két elem egymástól ismét távolodni kezd. A távolodás egészen addig halad, amíg a két elem az ellentét határát eléri.
- De:
ellentetté nem válik, mert a két elemben mindig marad egyetlen pont, amely azonos marad. Az ellentétté távolítás helyett a két elem közeledni kezd. A közeledés egészen addig halad, ameddig a két elem az azonosság határát eléri, de azonossá nem lesz. És így tovább.
Az inqualieren fogalma azt jelenti, hogy minden azonosnak tartott minõség centrumában lappang egyetlen pont az ellentétes minõségbõl, és minden ellentétesnek tartott minõség centrumában egyetlen pont az azonos minõségbõl. E nehézség azzal a mûvelettel, amit a minõségtelen, merõben mennyiségi számkoncepció megkísérelt, nem küszöbölhetõ ki. Miért?
Mert a mennyiségben is van egyetlen pont a minõségbõl. A szubjektumban az objektumból. A pozitívban a negatívból. A két elem soha sem ellentétessé, sem azonossá nem tehetõ.
Ha az elemek sem azonossá, sem ellentétessé nem tehetõk, mi az, amit tenni lehet? Az elemek egyesíthetõk. Az inqualieren az egyesítés mûvelete.

47. Improvizáció: HEGEL logikájában a tézis-antitézis-szintézis nem egyesítés, hanem azonosítási álzárlat. A szintézis nem egyesítés, mert semmi egyéb, mint az ellentétek kiküszöbölése, és az azonosság feltételeinek megteremtése. Az, egységlogikában azonban nem arról van szó, hogy az ember az azonosság és az ellentét körében megoldást teremtsen, hanem arról, hogy az egységet megvalósítsa. Az egység megvalósításának mûvelete az azonosság logikájából nem érthetõ.

48. Improvizáció: A Három-ban nem szintézisrõl, összetevésrõl van szó, mint HEGEL hitte. Az összetevés nem egyéb, mint a szétbontás ellentéte, vagyis a szétválasztott elemek összetevése. Ez a mûvelet a Kettõ jegyében áll. HEGEL logikája nem trinitárius, hanem dialektikus. Nem a szabadság, hanem a konfliktus logikája, s éppen ezért történeti. A Háromban az Egy nem mint eredmény jelentkezik, hanem a Kettõ között levõ Közép, amely a Kettõt egyesíti. HEGEL bizonytalansága e téren feltûnõ. HEGEL a logikát az aritmológiától nem különböztette meg, s ezért a kettõt összezavarta. HEGELnek nincs aritmológiája, vagy azt sehol sem fejtette ki. Valószínû, hogy Hegel nem is történeti, hanem romantikus számértelmezéssel dolgozott. Ezt mindenesetre olyan megjegyzésnek kell tekinteni, amely további és behatóbb vizsgálatra szorul.

49. Paradoxon: Az egységlogika egységmûveletében az azonosság az ellentétben, az ellentét az azonosságban van.

50. Probléma: Ha az egység nem az azonosságban (egyenlõségben) és nem az ellentétben van, akkor hol van?

51. Axióma: Az egység a sokaságban van. Az egységet a sokaságban levõ megegyezés teremti. De nem teremti, mert az egység teremti a sokaságot, amely az egységet újra teremti s ez ismét a sokaságot.
A világ csak az egy (sok) és sok (egy) jegyében érthetõ.
A megsokszorozódás mindig lépést tart az egységesedéssel. Ami differenciálódik, az integrálódik.

52. Provizórium: Az egységlogika az analógiás- és az azonosságlogikát nem zárja ki, hanem azokat egyesíti.

53. Doxa: Az analógiás, az azonosság (ellentét) és az egységlogika nem áll külön. Mindhárom korban szimultán együtt állt. De a három korszak sem állt külön, hanem minden idõben mindhárom jelen volt és jelen van. Nyilvánvaló azonban, hogy világossá és érthetõvé ez csak az egységlogika bázisán válik, mert csak az egységben válik mindhárom szabaddá.

54. Provizórium: Misztifikáció (zûrzavar) akkor keletkezik, ha az ember egymáshoz nem tartozó logikákkal (aritmológiákkal) akar mûveleteket végezni. Ha pl. az analógiás logika azonosság (ellentét) logika egy problémát analógiával kíván megfejteni. Ha az ember õskori gondolatot történeti gondolatokkal, történeti gondolatot archaikus gondolatokkal akar megérteni.
Az egységlogikában (aritmológiában) a három logikai mûvelet úgy helyezkedik el, mint a Háromban az Egy, a Kettõ és a Három. A Három a Kettõt egyesíti. Ezért az egységlogikából mindhárom mûvelet megfejthetõ.

55. Axióma: Egyesíteni annyit tesz, mint a dolog (személy) minden tulajdonságát felszabadítani: minden számot realizálni.

56. Paradoxon: Egyesülni csak az egységben lehet.

57. Doxa: Csak aki az egységet látja, lát alakot. Az egység az alakhoz, az alak az egységhez van kötve. Ilyen értelemben mondja HEGEL, hogy csak az egész igaz. De az egység a szóhoz, a szó az egységhez van kötve. KASSNER azt mondja, hogy ez az Istenember aritmológiai értelme. Elõtte a láthatatlan Egy törvénye volt érvényben, megjelenésével látható lett, a szabadság jegyében.

58. Improvizáció: Az azonosság (ellentét) logikájának történetileg és gondolatilag és aritmológiailag az egységlogikát meg kellett elõznie, ahogy a Kettõ mindig megelõzi a Hármat. Az õskori analógiás logika (aritmológia) az Egy jegyében áll. Az azonosság (ellentét) logika ezt az egyet dezintegrálja.
A mûveletre koncentráltan figyelni kell: az azonosság (ellentét) logika nem differenciál, vagyis mûveletét nem az egy sokszerûsítésével és a sok egyszerûsítésével végzi, hanem differenciálás helyett dezintegrál, más szóval az egységet megbontja. Az analógiás logika számsora romolhatatlan számsor. Az azonosság (ellentét) logika számsora romlandó számsor. Ezért az örök élet az analógia világában nem probléma, az azonosság (ellentét) világában viszont elhihetetlen. S éppen ezért a romolhatatlan (örök) számsor történettelen (idõtlen), míg a romlandó (történeti) számsor az enyészet (mulandóság) jegyében áll. A két számsornak értelmet és végleges alakot egy harmadik, a szabad számsor ad.
Az azonosság (ellentét) logika dezintegrált, száma a Kettõ. A Kettõ tevékenysége, hogy kettévág. Kételkedik. Az egytõl a legtávolabb a Kettõ áll. A Kettõ a maximális értékdeficit. A Kettõ a legkisebb szám. Ezért mondja a hagyomány, hogy a Kettõ a gonosz száma.
L' esprit mal (SAINT-MARTIN). A Kettõ felez. SAINT-MARTIN döntõ megállapítása, hogy a felezés sohasem az egyet éri, hanem minden esetben azt, aki felez. Ebbõl a gondolatból érthetõ meg, hogy a rossz sohasem a jót éri, hanem mindig azt, aki a rosszat elköveti.
Az azonosság (ellentét) logika azonosítása (megkettõzése, felezése) a rejtett dezintegrálás mûvelete, amely soha célt nem ér, mert az egységet nem tudja felbontani, hanem maga bomlik fel.
Ez a felbomlás a dezintegrálódás következménye az elértéktelenedés. A romlandóság, az enyészet az eltömegesedés, a devalváció, az infláció, az eldologiasodás. Ez a minõségtelen (merõben mennyiségi) szám. Ennek a dezintegrálódásnak el kellett következnie, hogy az ember az egységet meg tudja valósítani. BAADER azt mondja, hogy van eredetileg normális és késõbbi abnormis dualitás. Tényleg van. De az eredetileg normális dualitás az analógia, s így a kettõ két elemének megfelelése jegyében áll, s ezért soha kétség és kételkedés nem merül fel afelõl, hogy a kettõ különbségével hasonló és hasonlóságával különbözõ. A dualitás a definitív szám jegyében áll. Ettõl élesen meg kell különböztetni azt a dualitást és dezintegrálást, amely egészen más mûvelet. A dezintegrálás nem a hasonlóság-különbözés, hanem az azonosság-ellentét jegyében áll. Képlete nem az, hogy ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hanem az, hogy A = A. Azt pedig tudjuk, hogy az azonosság száma és az, egyenlõség száma sem nem azonos, sem nem egyenlõ.
Az azonosságlogika valódi értelme, hogy mivel a kettõ jegyében áll, a kettõt mindenképpen fenn kell tartania, és fenn is tartja (dialógus, dialektika), még akkor is, ha az azonosságot megállapítja mert akkor is mindig kettõ azonosításáról van szó. Így tehát akár azonosság, akár ellentét, a Kettõ megmarad, sohasem lesz belõle Egy.
Az egységlogika (BÖHME) felismerte, hogy a Kettõbõl az út az Egyhez nem az, hogy visszamenni az Egybe, hanem hogy elõre kell menni a Háromba. Ha két egymással ellentétes mûvelet egymással szemben áll, a harmadik közvetítésére van szükség. A Három mindenütt és minden esetben a közvetítõ. Ha két vonalat a harmadikkal összekötök, középpont keletkezik. Két vonalnak nincs közepe s így nincs alakja. A Háromban a Kettõ nem egymás ellen van, hanem egymás között (egymásban). Errõl a dezintegrálódásról mondja SAINT-MARTIN, hogy ez nem az Egybe való visszatérés, hanem az Egy visszaadásának mûvelete.

59. Provizórium: A világban - mondja KASSNER - azonosság nincs. A világ amennyire realitás, ugyanannyira imagináció. Ebbõl következik, ha a világból az imaginációt ki lehetne szívni, a nirvána maradna.

60. Axióma: Minden számnak három alakja (értelme) van. Az elsõ az elõrefordulás, a haladvány iránya. Extraverzió. Ez a pozitív. A hímnem. A második a visszafordulás, a metanoia iránya. Introverzió. Ez a negatív. A nõnem. A harmadik az egység transzmutált alakja. A centroverzió. Ez az androgün.

61. Axióma: A centrovertált szám mûvelete ismét háromféle. A vertikálisan fölfelé, a vertikálisan lefelé és a centrum körül keringés mûvelete. Az elsõ pozitív, hímnemû, a második negatív, nõnemû, a harmadik androgün mûvelet.

62. Axióma: A centrum körül keringés mûvelete ismét háromféle: Az elsõ folytonosan a centrum felé mozog. Ez a centripetális. A hímnem. A héber hagyományban neve geburah.
A második a centrumtól távolodik. A centrifugális. A nõnem. A héber hagyományban a gedulah.
A harmadik a centrum körül köralakban mozog. Ez az androgün. A cirkuláris erõ. A héber hagyományban ez a tiferet. Alexandriában ez a Trokhosz geneszeosz Ixion kereke.

63. Axióma: A számban alakot, értelmet és mûveletet mindig meg kell különböztetni, hogy az alak és az értelem és a mûvelet a számban egy legyen.

64. Axióma: Az analógiás logika hierarchikusan alá és fölérendel, értékelve megkülönböztet és elválasztva összefoglal. Az azonosság-gondolkozás értékre való tekintet nélkül azonosítva ellentétet állít fel, és ellentétbe állítva azonosít. Az egység-gondolkozás egyszerûsít.

65. Axióma: Az egy tevékenysége az egyesítés. Eredménye az Egység.

66. Provizórium: Az egyesítés (egység megteremtése) mûveletében minden dolog saját minõségét és mennyiségét intakt módon megtartja. Ha bármely dolog bármely tulajdonságában megcsorbulna, egység nem jöhetne létre.

67. Axióma: Az Egység egyszerû.

68. Improvizáció: Az egység egyesít, éspedig nem úgy, hogy a dolgokban levõ egységet kiemelve, az azokban levõ nemegységet elnyomja. Az Egység azáltal egyesít, hogy a dolgok között levõ egységet állandóan teremti. Ez a megjegyzés igen fontos. Mert az Egység, ha a dolgokban levõ nem egyesülõ törekvést (tendenciát) elnyomná és ennek ellenére egységet akarna teremteni, az egység feltétlenül ál-egység lenne. Az ál-egység nem realizált egység, nem megvalósított, s így nem egység. A valódi egység a dolgokban levõ minden tulajdonság számontartásával és fenntartásával teremti meg a dolgokban és a dolgok közt levõ egységet. Az egyesítés kívülrõl egybeesik a belülrõl való egyesítéssel. Az egyesítés felszólításra, az egyesülés szabadon történik. Az egység megteremtésében a szabadság nem mellõzhetõ.
E tétel következménye igen nagy. Elképzelhetõ hogy Egység felszólítás, vagy kívülrõl való beavatkozás nélkül, esetleg spontán megvalósuljon. Erre már példa volt és van elég, de teljesen ki van zárva, hogy egyesülés szabad elhatározás nélkül történhessék. Az egyesülés mûvelete személyes (szabad) mûvelet.
Az egység csak szabadon (személyesen) egyesülõ elemek között valósulhat meg. Erre példa az ál-egységek megteremtésének számos kísérlete és valamennyi kísérlet szánalomra méltó kudarca. A kívülrõl való egységesítés belsõ (szabad, személyes) egyesülõ mûvelet nélkül az elemeket egymással nem egyesíti, hanem azt a helyzetet teremti, amelyben az elemek az egymás ellen felizgatott elkülönülés állapotába kerülnek.
BAADER azt mondja, hogy az egymással szabadon egyesülõ elemek haladványának (történetének) az evolúció, az egymással kényszerbõl egyesülõ elemek haladványának (történetének) a revolúció felel meg. A külsõ kényszer által teremtett ál-egységben a felizgatott elkülönülésben levõ elemek izgalma egy ponton felrobban, s ez a robbanás a forradalom. A forradalom minden esetben ál-egységet robbant fel és pusztít el.
Az Egység csak az elemek között levõ egyetértés alapján teremthetõ meg. Ez az egyetértés szabad mûvelet. A szabad mûveletet az ember akkor végzi, ha integritása (egysége, egyszerisége, egyetlensége) intakt marad és maradhat. Bármilyen beavatkozás, amely az ember integritását érinti, azonnal mint dezintegráló erõ (szám) jelentkezik, éspedig az ember (egyén) és a közösség területén egyaránt. - Ezzel az azonosság és az analógiás és az egység logikájának és az aritmológiának egymással összefüggõ tárgyalása befejezõdött.

2. UNUS

A Tabula Smaragdina megértése szempontjából a szöveg következõ eredményeirõl lehet beszámolni:

A Tabula Smaragdina ide vonatkozó szavai:

rei unius - egyetlen dolognak
ab uno - egybõl
meditatio unius - az egy gondolatából
ab hac una re - ebbõl az egy dologból
thelesma - théleszma (nap, mindenek apja)
fortitudnis fortitudo fortis - erõben ez az erõ ereje.

Ezek a szavak valamely alakban mind az Egyre vonatkoznak. Ahhoz, hogy az Egy elég érthetõ legyen, szükség van az Egy aritmológiai (logikai) jelentõségét egész terjedelmében kifejteni. Ezek után az Egy tárgyalásába nyugodtan bele lehet fogni.

69. Axióma: Az analógiás-, az azonosság- és az egységlogika nem áll külön. Az egységlogikában mindhárom logika egy. Az egységlogikának megfelelõ személyiség-aritmológiában mindhárom aritmológia egy.

70. Axióma: Az Egység az összes lehetõségek (tulajdonságok) kibontakozásának feltétele.

71. Axióma: A számsor az Egy megnyilatkozása (kinyilatkoztatása, apokalipszise).
Az Egyben minden szám megvan.
Az Egyben minden szám, mint meg nem nyilatkozott sok van meg.
Az Egyben minden mûvelet megvan.
Az Egyben minden mûveletet az egyesítés egyesít.

72. Paradoxon: Az Egy nem áll szemben a sokkal, hanem teremti azt. A személy nem áll szemben a közösséggel, hanem teremti azt.

73. Paradoxon: I contains multitudes (WHITMAN): Énem tartalma sokaság. Ez a paradoxon nem a demokrácia, hanem az Egyház mellett tanúskodik. Az Egyházat nem szabad összetéveszteni a klerikalizmussal.

74. Axióma: Az Egység a kezdet, amely minden más számot megért, de amelyet egyetlen más szám sem ért meg, amelybõl minden más szám születik, de amely egyetlen más szám szülötte nem lehet (BÖHME).

75. Axióma: A számok az Egy tevékeny és szenvedõ alakjai (GOETHE nyomán: Leiden und Taten des Einen).

76. Axióma: A szám szignatúra, amely az Egyhez való viszonyt jelzi. Önmagában értelme (alakja) nincs. Az értelem (logosz) az Egyben van. Minden szám jele (kalkulus) nem önmagát, hanem az Egyhez való viszonyát (távolságát) jelzi. Az Egytõl a legnagyobb távolságra a Kettõ van. Ezért ez a legkisebb szám. A legnagyobb szám az Egybe ismét belép. BÖHME azt mondja, hogy a legnagyobb a világ száma.

77. Axióma: Az Egy minden számot oszt (felold), de az Egyet egy szám sem oldja (osztja) (SAINT-MARTIN).

78. Axióma: Az egyesülés (táplálkozás, megismerés, erósz) minden élet bázisa.

79. Axióma: Az Egység akciótotalitás (BAADER).

80. Axióma: Az Egységben minden igaz (BAADER).

81. Axióma: Csak az Egység igaz (HEGEL).

82. Axióma: Csak az egész szabad (SAINT-MARTIN).

83. Axióma: Az Egység lüsziosz akatalütosz (mindent feloldó feloldhatatlan) (PLÓTINOSZ).

84. Improvizáció: Az axiómák megértéséhez a következõket kell végiggondolni:
A szám nyelvnívó. A lét értelmezése. Errõl már többször volt szó. A szám nyelvnívójának valóságnívó felel meg. Ezt is tudjuk. A szám az a nyelvnívó, amelyben a valóság értelme megfejthetõ. Éppen ezért a létezés csak számmal fejthetõ meg. Minden létezés-mûveletnek számmûvelet felel meg. Éppen ezért az ember nemcsak akkor számol, ha énekel vagy verset mond vagy épít vagy fest, hanem akkor is, ha mozog és akkor is, ha gondolkozik, akkor is, ha táplálkozik vagy harcol vagy szenvedélyes vagy kísérletezik vagy utazik vagy alszik.
Számkvalitást nem lehet megváltoztatni anélkül, hogy ezzel azonnal minden egyéb kvalitás meg ne változzék. De semmit sem lehet megváltoztatni anélkül, hogy az ember végül is ne számkvalitást változtasson meg.
A szám a valóság utolsó látható színvonala (alakja), lépés az okból az értelembe (logoszba).
Amit számnak nevezünk, az minden esetben az Egy valamely transzfigurációja. Amit haladványsornak nevezünk, az az Egy olyan transzfigurációja, amely haladványsor tagjai között levõ távolság minden esetben egy.
A haladványsorban a progressus (elõrelépés) mindig regressusszal (hátralépéssel) jár együtt. Ami az Egyhez a legközelebb áll, az áll a legtávolabb, a Kettõ. Ezen a mûveleten alapszik a differenciálás és integrálás. A sokasodás ismét közeledik az Egyhez. A sokszerûség (minden lehetõség felszabadulása) teljesülése az Egységbe való visszatérés.
Az Egyen belül és kívül lévõ számsor viszonya megfelel a látható és a láthatatlan világ viszonyának. A láthatatlan és a látható világ viszonya megfelel a természet és a szellem viszonyának. A szellem és a természet viszonya megfelel az emberi személy és a közösség viszonyának.
A megnyilatkozott szám, amely az Egyen kívül van (látható, természet, közösség) az Egytõl sohasem szakad el, sõt, a haladványsorban amennyivel progresszívebb helyet foglal el, pontosan olyan regressziót hajt végre. Ezért a láthatóvá válás nem jelenti az Egy körébõl való kilépést. Az Egy hatalma minden számban jelen van. Valamennyi szám együttes összege ezért Egy. Ezért az Egy az összes tevékenységek (mûveletek) összessége (akció-totalitás).
Ebben a totalitásban (egészben) minden szám a saját értékének megfelelõ helyen van, s ezért értékének megfelelõ tevékenységet fejthet és fejt ki. Erre céloz BAADER, amikor azt mondja, hogy az Egységben minden igaz, és HEGEL, amikor azt mondja, hogy, csak az egész az igaz. De erre céloz SAINT-MARTIN, amikor azt írja, csak az Egész szabad. A szám akkor szabad, ha helyén van, vagyis, ha értékének megfelelõ tevékenységét teljesen és akadályozó mozzanat nélkül kifejtheti. Ez pedig a szabadság.
Újabban a legutóbbi gondolat körül alapvetõ félreértések egész serege támadt. Az Egység akció-totalitásával tisztában voltak. Sõt, épp ez a gondolat volt az, amibõl minden esetben kiindultak és mondjuk így, az akció-totalitás kellett nekik, de az Egység nem. Az Egységben minden szám megvan. Az álegységben a haladványsor nemcsak hiányos, hanem, és ez a legkülönösebb, a valódi számok (SAINT-MARTIN: nombre réel) helyett ál-számok jelentkeztek és homogén tér keletkezett, de álszámokból és végül kiderült, hogy a tér sem volt valódi tér. Mivel az ember itt nem reális, hanem ál-számokkal állott szemben, minden mûvelet tulajdonképpen ál-mûvelet lett. Így támadt az az ál-egység, amelyben semmi sem volt igaz. A legkevésbé persze nem volt egész és még kevésbé volt szabad, vagyis az egész nem volt egyéb, mint desperát erõszak. Azt az axiómát, hogy az Egység az összes lehetõségek (tulajdonságok) kibontakozásának feltétele, megkerülni nem lehet. Ahol csak egyetlen tulajdonságot is szabadságától megfosztanak, ott az Egység megvalósulásának lehetõségét kizárják. E mûvelet a létezés valamennyi színvonalán érvényes.

85. Paradoxon: Önmagát egyetlen szám sem mozgósíthatja, csak az Egy. De egy marad.
A paradoxon úgy értendõ, hogy egyetlen szám sem tehetõ meg a számsor alapjának.

86. Probléma: Több Egy van?
A kérdés a végtelenség kérdése. Végtelen Egy van? Egy végtelen van? Végtelen végtelen van?
Egy Egy van.
Minden esetben ugyanarról az Egyrõl van szó.
Ez egyszersmind a monoteizmus problémája. Bizonyítani fölösleges. HAMANN azt mondja: Isten létét tagadóknál csak azok botorabbak, akik isten létét bizonyítják.
Az, hogy egy Egy van, alapja a hindu advaitának (nem kettõ). HÉRAKLEITOSZ írja: hen panta einai (minden egy). Jahve ehad.

87. Paradoxon: Az egyenlõség az Egység megrablása (MEISTER ECKEHART).
A teljes gondolat így hangzik: Ahol egyenlõség van, ott nincs egység, mert az egyenlõség az Egység megrablása (Gleichheit ist eine Beraubung der Einheit). És ahol Egység van, ott nincs egyenlõség, mert az egyenlõség a különbségek sokaságát elnyomja. Ahol a dolgok egyenlõk, ott egység nem valósulhat meg. Önmagammal nem vagyok egyenlõ, önmagammal egy vagyok.
Ez a gondolat minden demokratikus és szocialisztikus törekvés fejfájára írandó, mint a halál közvetlen okának megjelölése.
A kiindulópont a minõségtelen, merõben mennyiségi szám. E szám mûveleteinél elég, ha az ember a számokat összeadja (kivonja, szorozza) és akkor a mûvelet elvégezhetõ és az eredmény kész. A mûvelethez tehát hozzáfognak, az egyenleteket megfejtik és a mûveletek végén a képleteket megkapják. Amikor azonban a képletet realizálni akarják, kiderül, hogy az eredmény nem az egyenlõség, hanem a soha nem tapasztalt különféleség, éspedig a folytonos egyenlõsítési mûvelettõl fölheccelt különféleség magán kívül, bõszülten védekezik mindennemû egyenlõsítéssel szemben. Miért? Mert az aritmológiai mûveleteket a merõben mennyiségi számmal végezték, a reális szám (SAINT-MARTIN: nombre réel) azonban saját minõségérõl semmiféleképpen nem volt hajlandó, de nem is tudott lemondani. Senki sem adja fel saját élete értelmes voltának gondolatát. Így az egyenlõség helyett az egymástól folyton távolodó elemek felizgatott sokadalma keletkezett. SAINT-MARTIN a számsornak ezt az állapotát szeriálisan divergens állapotnak nevezi. Éspedig azért, mert abban a hiszemben vannak, hogy a helyes aritmológiai mûvelet az egyenlõsítés. Ha a számnak csak mennyisége lenne és minõsége nem, az egyenlõsítés tényleg a helyes eredményhez vezetne. Mivel azonban a számnak értelme (logosza) van, s az értelem a mennyiség és minõség egymástól el nem választható, egymást közösen átható egységben van, mindennemû egyenlõsítési törekvés odavezet, hogy amennyiben egyenlõsítek, az Egységet megrabolom, és amilyen mértékben egyenlõséget teremtek (ad extra), pontosan ilyen mértékben teszem az Egység megvalósulását lehetetlenné.
A demokratikus és szocialisztikus társadalmi koncepciók száma nem reális szám. E nem reális számra épül fel az aritmológia, erre az aritmológiára a logika, a logikára az élet értelmezése, az élet értelmezésére az egyéni és a társadalmi életrend.
Az életrendet hiába változtatom meg. Hiába változtatom meg az élet értelmezését. A logikát és az aritmológiát is hiába változtatom meg. A szám értelmezését kell megváltoztatnom. A szám reális értelmét fel kell ismernem. Ha a szám reális értelmét (mennyiség és minõség egyben) felismertem, azonnal látni fogom, hogy az egyenlõsítés mûvelete hibás. Egységet kell teremtenem. Az Egység megvalósításához az út nem az elemek között egyenlõséget teremteni, hanem az összes tulajdonságok (elemek) kibontakozását elõsegíteni (felszabadítani). Így érem el azt a rendet, amely totálisan akcióképes és amelyben minden igaz, mert szabad. Ez az Egység.

88. Doxa: Einbildungskraft gebunden an die Ungleichheit (KASSNER).
Azért vagyunk képesek imaginálni, mert nem vagyunk egyenlõek. Rációnk szerint egyenlõek vagyunk, de mivel egyenlõek, nem vagyunk egyek. Imaginációnk szerint különbözõek vagyunk, de mivel különbözünk, egyek vagyunk.

89. Doxa: BAADER: Im inneren Sinne ist die Vielheit der Einheit Subjekt, im äußeren Sinne die Einheit der Vielheit. - Ami nem egyéb, mint: külsõleg az egyes ember a közösség szubjektuma (szolgálója), belsõleg a közösség az egyes ember szolgálója (szubjektuma).

3. MIRACULUM

A Tabula Smaragdinában a következõ szavak kerülnek sorra:

miracula - varázslat
meditatio - gondolat
omnes res natae - minden keletkezett dolog
Luna (mater) - Hold (anya)
mirabiles - varázslat
omnes res - minden dolog
omnis - minden

90. Axióma: Az Egybõl egy van, a Kettõbõl kettõ

91. Axióma: A Kettõ két eleme között háromféle viszony van. Az egyik szerint a két elem analóg, a másik szerint a két elem azonos (ellentétes), a harmadik szerint a két elem egy.
Aszerint, hogy melyik logika (aritmológia) szerint látom, a Kettõ két elemének egymáshoz való viszonya más. De a három logika (aritmológia) az egységlogikában egy. Ezért a Kettõ két tagja egymáshoz való viszonyának mindhárom lehetõsége is Egy.

92. Axióma: Az inqualieren fogalma a Kettõt az Egybõl kivezeti és az Egybe újra visszavezeti.
Hogyan történik ez? Ez az, amit a Tabula Smaragdina varázslatnak, gondolatnak, keletkezett dolognak, stb. nevez. A kivezetés nincsen visszavezetés, a visszavezetés nincsen kivezetés nélkül. A Kettõ mindig Kettõ marad, mert a Kettõben az Egyhez, való viszony is kettõs, az egyik, hogy az Egybõl kilép, a másik, hogy az Egybe belép. Ezért van a Kettõbõl kettõ. És ez a miraculum.
A hagyomány a Kettõt tükörnek is nevezi. El lehet nevezni másnak másolatnak, képnek, utánzatnak, hasonmásnak, lenyomatnak, szignatúrának, bélyegnek, párnak, ellentétnek, azonosságnak. El lehet nevezni másiknak, fátyolnak, felületnek, látszatnak, káprázatnak. Mindezt meg lehet tenni, mert a haladványban a Kettõ áll az Egyhez a legközelebb - vagyis a legtávolabb.

93. Probléma: Van-e a Kettõbõl közvetlen út az Egybe?

94. Doxa: A hagyományban az Egy minden esetben a hímnemû. a Kettõ a nõnemû szám.

95. Doxa: A Kettõ a meghasonlás száma, de ugyanakkor a hasonlóság száma.

96. Doxa: Az õskori aritmológiák szerint a Kettõ az anathema (antitézis, Sátán) száma.

97. Axióma: A Kettõnek nincs közepe.
Ezért a Kettõ felület, fátyol, test, burok, anya, tükör, Hold, káprázat, varázslat, szignatúra, képmás.

98. Doxa: Dualité est une négation de l'unité supreme (GUÉNON): a kettõsség a legfelsõbb egység tagadása.

99. Paradoxon: Az erkölcstelen kettõsség.
Az erkölcstelen nem igaz.
A nem igaz nem szép.
Negatív logika, etika és esztétika.
Negatív teológia.
Ateizmus.

100. Axióma: Nem két világ van, hanem egy.

101. Provizórium: Az azonosság (ellentét) logika a Kettõ jelében áll. Ezért nem jut túl azon a kérdésen, hogy a létezés és a gondolkozás egymással azonos vagy ellentétes (HEGEL). KASSNER azt mondja, hogy a gondolkozás és a létezés identitásának kérdése az egyéniség nélkül megoldhatatlan. Az egyéniség (személy, egység) szerepe a világban az, mint ami a szellemi világban a transzcendentális számé. Más szóval, az egyenlõség csak abban az esetben lenne megvalósítható, ha a személy (egység) nem lenne. Csak akkor lenne megvalósítható az utópia és a rémállam.

102. Provizórium: Aki a létezést és a látszatot egymástól elválasztja, még az azonosságlogika alapján áll (KASSNER nyomán).

103. Doxa: A Kettõ az Egy elsõ varázslata.
Az elsõ haladvány. Ha az Egy minden szám fundamentuma, akkor a Kettõ az elsõ szám.

104. Paradoxon: Ha a Kettõt, mint az Egyet fogom fel, akkor keletkezik a dualitás. Ha a dualitást kettõnek fogom fel, keletkezik az ellentét. Ha az ellentétet kiküszöbölöm, a Kettõ két eleme azonosul. Az azonosság (ellentét) logikát úgy is fel lehet fogni, mint kísérletet minden ellentét kiküszöbölésére és a Kettõ két elemének azonosítására. De mivel az azonosítás nem egyesítés, hanem egyenlõsítés, az azonosságlogika nem teremtett egységet, hanem csak egyenlõséget és ezzel az egységet megrabolta.

105. Hüpothészisz: A Kettõ két eleme vagy egymás mellett, vagy egymás után, vagy egymás fölött áll.

106. Paradoxon: A Kettõ választja el a teret és az idõt.

107. Paradoxon: A Kettõ két eleme sohasem azonos, mert akkor a Kettõ Egy lenne. Tehát a két elem ellentétes. A két elem különbözik?

108. Paradoxon: A Kettõ két eleme soha sincs együtt.

109. Doxa: A Kettõ a dialógus (dialektika) száma. Éppen ezért a viszály száma.

110. Paradoxon: A Kettõ nem két Egy, hanem Kettõ.

111. Axióma: A Kettõ mûvelete a kettéválasztás. - Ilyen kettéválasztás: azonos-ellentétes, homogén-heterogén, kvalitás-kvantitás, szubjektum-objektum, stb., stb.

112. Hüpotészisz: A Kettõ terminus mediusa hiányzik.

113. Paradoxon: A Kettõ a differenciális elsõ, az integrálás utolsó elõtti foka.

114. Paradoxon: Minél mélyebbre mész, a varázs annál intenzívebb.

115. Hüpothészisz: A Kettõ két eleme egymáshoz van kapcsolva anélkül, hogy egyesítve lenne. Ebbõl mi következik? Az, hogy a két elem azonos? ellentétes? egyenlõ? Mindenesetre: nem Egy.

116. Probléma: SAINT-MARTIN azt mondja hogy az égi számsorban a számok egymástól nincsenek elválasztva és megkülönböztetve, hanem egyesítve vannak. A szellemi számsorban a számok el vannak választva, de nincsenek megkülönböztetve. A természet számsorában el vannak választva és meg vannak különböztetve. Vajon milyen szám a Kettõ a szellemi és az égi számsorban?

117. Probléma: Ha nem lenne szám, Egység lenne. Mi lenne, ha csak a Kettõ lenne?

118. Provizórium: A negatív Kettõ az anathema, a pozitív Kettõ az arány.

119. Doxa: Amit a Tabula Smaragdina varázslat, gondolat, keletkezett dolog, Hold, minden dolog névvel jelöl, a Kettõ jelében áll. Ami azt jelenti, hogy az Egy elsõ haladványa. Az elsõ megnyilatkozás. Ugyanakkor az Egy tükörképe és hasonmása. A hindu metafizika szerint ez a májá, nem a valóság, mert a valóság az Egy, hanem a valóság káprázata. Varázslat. A héber hagyomány szerint a Kettõ a Hohma száma. Ez a második szefira, a tükör, vagyis a bölcsesség. Az elsõ látvány. Az elsõ látomás. A kínai hagyományban az Egy a jang, a férfi, a szoláris, a spirituális princípium, a Kettõ a jin, a nõi, a lunáris, a testi és anyagi Princípium. A hermetikus hagyományban van hindu, héber és kínai analógia. A hermetikában az Egy jelképe a Nap, a Kettõé a Hold. A Nap féme az arany, a Hold féme az ezüst. Minden született és keletkezett dolog a gondolatból születik és varázslat.

4. TRINITAS UNIFICAT DUALITATEM

Ez a megfogalmazás BAADERé, s annyit jelent, hogy a Három a Kettõt egyesíti.

120. Axióma: A Három a Kettõt egyesíti (BAADER).
Ezt az axiómát a következõképpen kell érteni:
Az Egynek nincs mûvelete. Miért? Mert az Egy minden mûveletet (és számot) magában foglal. Magába foglalja pedig mint meg nem nyilvánult mûveleteket (számokat).
A Kettõ az elsõ haladvány, és ezért az elsõ mûvelet. A Kettõ megkettõz, vagy ami ugyanaz, megfelez. A Kettõ az elsõ megnyilvánulás. A világ megfelezése (megkettõzése: valóság-káprázat). A Genezis szerint az Úr a világosságot elválasztotta a sötétségtõl. Ettõl kezdve az egy világosságban két világ van, a világosság és a sötétség világa. A két világ az egyhez úgy viszonylik, mint az Egy két fele. A Kettõ az elsõ operáció, amelyen az Egy önmagát önmagával úgy állítja szembe, polarizálja, hogy önmagát megfelezve megkettõzõdik és önmagát megkettõzve megfelezõdik. A Kettõ megnyilvánulásával megnyilvánul a polaritás: a szubjektum-objektum, én-te, arc-tükör, kvalitás-kvantitás, hím-nõ, igen-nem, látható-láthatatlan.
A Kettõ problémája nem az, hogy kettõ, hanem az, hogy a Kettõbõl mindig kettõ van, vagyis, hogy van pozitív és negatív Kettõ. A pozitív (normális) Kettõt nevezi BAADER dualitásnak. Ez a produktív Kettõ. A pozitív Kettõvel szemben áll a negatív (abnormis) Kettõ. Ez a destruktív Kettõ. A pozitív és produktív Kettõ erõnövekedés. A negatív és destruktív Kettõ erõcsökkenés.
Az alexandriai és gnosztikus gondolkozásban a Kettõ két alakját jól ismerték. A produktív és pozitív Kettõ az Egy megkettõzõdése, s ez a Szó (logosz), világosság, értelem, fény, tudás, éberség. A destruktív és negatív Kettõ a gonosz, a sötétség, a tudatlanság, a halál.
Hogyan keletkezik a Kettõbõl Három? Más szóval: mi a Három operációjának értelme? A Három mûvelete közvetlenül az Egyen nyugszik, vagyis a Három közvetlenül az Egybõl keletkezik? Vagy pedig a Kettõbõl? Vagy pedig az Egybõl a Kettõn keresztül?
A Három mûvelete nem egyéb, mint az Egy második mûvelete. E mûveletet elõször Böhme értette meg a maga teljességében és fejtette ki. A mûvelet elnevezése inqualieren (közös áthatás). A mûvelet egyébként az alkímia alapmûvelete.

121. Doxa: Inqualieren szabad fordításban annyit jelent, mint: közös áthatás.

122. Improvizáció: Fel kellett tételezni, hogy amikor az egybõl Kettõ lett, a Kettõ mindkét elemében maradt valami az Egybõl. Vagyis, amikor a kvalitás és a kvantitás kettévált, a kvalitásban maradt valami a kvantitásból és fordítva. A hímben valami a nõbõl, a nõben valami a hímbõl. Úgy látszik, a Kettõ sohasem válhat abszolút Kettõvé, hiszen akkor végleg és örökké kettõ maradna, le is zárulna, és megállna. Se elõre, se vissza. Azért, nehogy a Kettõ két eleme végleg kettéváljék mind a két elemben marad valami a másikból (minden számban marad valami az, Egybõl), s így a Kettõ útja az Egy felé nyílt maradjon és a Kettõ egyesülése ismét helyreállhasson.
A dolog azonban, bár így is van, ezzel még nincs kimerítve. Az inqualieren Böhme futólagos megértésébõl mindössze annyi, hogy soha a Kettõ a maga kettõsségében meg nem valósulhat, mert az egyik elem magja a másikban, a másik magja az egyikben minden körülmények között megmarad. A Kettõ két eleme egymástól soha ketté nem válhat. És mivel ketté nem válhat, az inqualieren lehetõsége mindig megmarad. A világosságból a sötétségbe az út nyitva áll.
De a dolog, ismételten, még nincs kimerítve. Miért? Azért, mert ha így lenne, a Kettõ merõ látszat lenne, olyan látszat, amely soha meg nem valósulhat, s ezek szerint nincs. Kettõ pedig van. Az inqualieren kimerítõ értelmezése a következõ:
A Kettõben az Egy ténylegesen és valóságosan kettéválik, éspedig úgy, hogy a Kettõben a két elem valóságosan nem egy, hanem kettõ. A kvalitás csak kvalitás, és a kvantitástól teljesen elvált. A pozitív csak pozitív és a negatív csak negatív. Út egyikbõl a másikba nincs. Ez éppen a Kettõ. Mert nincs közép. A Kettõ két eleme között levõ mindennemû kapcsolat megszûnt, és a két elem között levõ viszony az, hogy ez a viszony megszakadt.
De abban az extrém mozzanatban, amikor a Kettõ mûvelete valóban realizálódik, vagyis amikor a Kettõ megvalósul, más szóval, amikor a két pólus egymástól a legnagyobb távolságra ér, s e mozzanatban mindkét elem csak önmaga, a másik teljes kizárásával, abszolút és zárt és homogén, ebben az extrém poláris viszonyban mind a két elemben keletkezik és a centrumból kipattan a vele szemben álló elem minõsége. Ez az inqualieren mozzanata. Lehet átminõsülésnek is nevezni. Ezért lehet hozzávetõlegesen közös áthatásnak fordítani. Az inqualieren fogalma tehát nem azt jelenti, hogy a Kettõ két eleme közül az egyikben mindig van és marad valami a másikból, hanem azt jelenti, hogy a Kettõ két eleme közül az egyikben a másik mindig keletkezik, vagyis abban kipattan és abban megszületik. A kvalitás abszolút kvalitás, amelyben a kvantitásból egyetlen porszem sincs. De a kvalitás abban a végsõ mozzanatban, amikor a kvantitással szemtõl szembe (oppozícióba, poláris viszonyba, Kettõbe) kerül (amikor a Kettõ mûvelete realizálódik), akkor a kvalitás centrumában megszületik a kvantitás, és így a Kettõ két eleme egybeminõsül.
A két elem egymást közösen áthatja.
Az elemek - mondja ARISZTOTELÉSZ (Metaph. 1.3.) - kölcsönösen egymásból keletkeznek. Ez az inqualieren konkrét és egzakt megfogalmazása. S ez egyszersmind az alkímia alapgondolata. Ha az elemek nem egymásból keletkeznének, az alkímiának semmi értelme sem lenne. Az újkori természettudomány e gondolatra száját félrehúzta. Ma, az atombontás felfedezése után tudjuk, hogy, e tudomány fölényével komikussá vált. Az elemek kölcsönösen egymásból keletkeznek. Az egyik elem a másikból keletkezik (Kettõ, mindig Kettõ).
A Kettõben egymással szemben két elem áll úgy, hogy az egyikben keletkezik a másik, a másikban az egyik. Ez a keletkezés az át- (egybe-)minõsülés mozzanata: a Három.
A Három az Egy második operációja. A Három a közös áthatás mûvelete. Az Egy önmagában nem megnyilvánult mûvelet. Az Egy megnyilvánult mûvelete az egyesítés, a Három.
Így kell érteni azt az axiómát, hogy a Három a Kettõt egyesíti.

123. Axióma: A Három a realizált unió. Az Egység alapállása trinitárius.

124. Improvizáció: E két axiómának jelentõsége a lélektanban és a társadalomtanban igen nagy. Mivel az elemek (számok) nem egymástól elvágott külön világban élnek, hanem egymással állandó átminõsülõ viszonyban vannak (egymásból keletkeznek), az elemeket (számokat), mint szeparált és izolált tagokat felfogni téves. Az egymástól szeparált és izolált szám az, amit az újabb korban Én-nek neveznek. Az Én-ek számsora a jellegzetesen diszkontinuitás-számsor, amelyben az egyik elembõl a másikba átmenet nincs. Az imént, mint probléma SAINT-MARTINnek az a gondolata merült fel, amely azt mondja, hogy az égi számsorban a számok nincsenek egymástól elválasztva és megkülönböztetve, a természet számsorában a számok el vannak választva és meg vannak különböztetve. Ezek az egymástól elválasztott és megkülönböztetett számok az Én-ek. Az Én-ekkel való számolás annyit jelent, mint a diszkontinuitás számsorával számolni. De ha a diszkontinuitás számsorával számolok, minden esetben újra diszkontinuitásos számot nyerek. Az Én ál-szám, amelybõl út a másikba nem vezet. Az Én nem inqualálható (közösen nem áthatható). Az Én nem dialogizálható. Az Én nem dialektizálható. Az Én olyan ál-Egy, amelybõl soha Kettõ nem lesz, s így abban a másik nem születhet meg, s így nem lehet Három.
Az egymástól nem izolált szám (a kontinuitás számsorának száma) nem az Én, hanem: a személy. A személy a Három jegyében áll. A személy trinitárius fogalom. A személy száma az Egy, amely megkettõzõdik, a Kettõben pedig keletkezik a harmadik. Ezért Három. A személyben a dialogizált (dialektizált) Egy a közösségben (Háromban). Amíg a lélektan és a társadalomtan Én-ekben (egymástól szeparált elemekben) gondolkozik, nincs is módja, hogy a lélektan és a társadalomtan területén kielégítõ rendet (egységet) teremthessen. Az unió feltétele minden esetben a számok között levõ átminõsülés (közös áthatás) lehetõségének megteremtése.

125. Doxa: A hindu hagyomány azt tanítja, hogy a Trimurti a matematikára redukált igazhitûség.
Ez a tanítás háromfélét jelent:
- Trimurti annyi, mint trinitas,
- a matematika és a vallás affinitásban áll,
- az igazhitûség a mathésziszben kezdõdik.

126. Axióma: A személy száma a Három.
A személy trinitárius fogalom. A személy realizált unió. Minden szám önmagában három mozzanatot (mûveletet) rejt: az elsõ mûvelet önmagának lezárása (fenntartása), amely lezárásban keletkezik a következõ haladvány (szám), amely nem egyéb, mint az elõbbi számra való bázisszerû visszautalás. A három mûvelet megfelel a szám esszenciájának (lényegének), operációjának és produktivitásának.
A Három úgy keletkezik, hogy a Kettõ önmagát fenntartva (manifesztálva) megnyilatkozik, e megnyilatkozás lezárásával önmagában létrehozza a Hármat, amely nem egyéb, mint az Egy bázisára való visszatérés. Minden szám esszenciája hogy operációjával produktívvá lesz. Önmagát megkülönböztetve integrálódik, vagyis egységesül.
A Három a Kettõbõl úgy keletkezik, hogy a Kettõ elõrelépve visszalép, és a középen áll az Egy.
A személyre vonatkoztatva ugyanez: az embernek (Egy) önmagából ki kell lépnie (Kettõ) és önmagát meg kell különböztetnie (átminõsülnie), hogy az egységet tevékennyé tegye (a Háromban) a közösségben. Ha két egymást szeretõ lény, írja BAADER, saját személyes intaktságát nem tartaná fenn, önmagát nem tudná odaadni, s így, ha a különbözés eltûnne, eltûnne vele együtt az egyesülés szenvedélye, igénye és akarata. Nem lenne egység, csak különbség.

127. Paradoxon: Istenszeretet eldologiasítása a bálványimádás.

Amikor az archaikus és primitív népek a természetet megszemélyesítik (animalizálják), fordított bálványimádást követnek el.

128. Provizórium: A matematikai tényekkel szemben, mondja KIERKEGAARD, az embernek nem lehet meggyõzõdése. Ma már tudjuk, hogy mindaz, amit az ember gondol, az ember léthelyezkedésének ízét felszívja és életének minden mozzanatát kvalifikálja. Minden gondolat, s így a mathészisz gondolata mellett is új minõsítõ tényezõ szerepel. Ez a szám egzisztenciáléja.

Minden jel arra vall, hogy a szám minõségtelenségére vonatkozó szcientifikus feltevést fel kell adni. A számértelmezés, amellyel a szcientifizmus dolgozik, nem objektív volt, hanem személytelen. A deperszonalizált (objektív) szám a szcientifista szám egzisztenciáléja. Ezzel szemben állott és áll a keresztény szám-egzisztenciálé, amely a monoteista dialektizált trinitárius szám.

129. Paradoxon: A Háromban a Kettõ hiányzó közepe az Egy.

130. Paradoxon: A Kettõbõl az Egybe nem úgy jutok, ha visszafordulok, hanem, ha elõrelépek a Háromba.

131. Axióma: A Három a Kettõ által transzmutált Egy (SAINT-MARTIN).

A transzmutáció tulajdonképpen nem egyéb, mint az átminõsülés. E mûveletet PÁL apostol metanoiának hívja. Metanoia visszafordulást (megfordulást) jelent. A Kettõ egyesülni akarva visszafordul, s eléri a Hármat, amelyben az Egység megvalósul.

Az inqualieren (közös áthatás, átminõsülés, transmutatio, metanoia, metamorphoszisz, transfiguratio) a létezés alapmûvelete. Ez a fogalom az alkimista kutatás centrumában áll, hogyan tudom magamat átminõsíteni (a világot transzmutálni)?

132. Doxa: A Három mûvelete így is megfogalmazható: a Három az Egynek az a transzmutált alakja, amelyben az elemek megosztva, vagyis egyben állnak (BAADER: Geteilt, das heißt geeint).

133. Paradoxon: Kettõt egyesíteni a harmadik nélkül lehetetlen.

PLATÓN: "Igaz és változatlan beszélgetés kezdõdik a más és az azonos felõl".

134. Doxa: A következõ fogalmi meghatározást kell tenni:

megkülönböztetés - szétválasztás.

A megkülönböztetés eredménye az egység, a szétválasztás eredménye a zûrzavar.

Az elsõ mûvelet eredménye az unió, a második eredménye a konfúzió.

Mit jelent megkülönböztetni? A Kettõ mûveletét korrekt módon végrehajtani, vagyis minden minõséget a másiktól külön (minden személyt a másiktól külön), mint önálló egységet (szabadon) megérteni és felfogni. Csak egzakt módon megkülönböztetett minõségek inqualálhatnak (minõsülhetnek egybe). Ez az unió.

A szétválasztott, de nem megkülönböztetett minõségek (személyek) összezavarodnak. Ez a konfúzió.

A tulajdonságok (minõségek) pontos megkülönböztetése magában hordja azok egyesülését. Ez a mûvelet az egységlogika alapmûvelete.

(Jegyzet: RENÉ GUÉNON, a tradicionális gondolkozás mestere az infinitezimális kalkulusról írt könyvében azt a hibát követi el, hogy a kereszténységet a hagyományok egyikének fogja fel, s így a kereszténységet valamely archaikus rendszerrel konfundálja. GUÉNON csak tradicionális és nem tradicionális gondolkozást (logikát) ismer, s így számára csak két aritmológia van, az Egy-(analógiás) és a Kettõ-(azonosság-ellentét) logika aritmológiája. Éppen ezért számára az infinitezimális szám valódi értelme rejtve marad.

GUÉNON másik mûve, amelynek gondolatvilága e kommentáréval rokon, az idõrõl szól. GUÉNON a valódi (üdv-) idõt a történeti (devalvált) idõtõl nem különbözteti meg, s így nem tudja, hogy a valódi idõ a vertikális számsornak felel meg. Ezért az orfikában az idõ jelképe az oszlop. Az oszlop késõbb a gótikában csúcsívvé (háromszöggé) alakul át, de vertikális jellegét megtartja. A devalvált idõ természetesen, mint a modern fizika tartja, lehet a tér negyedik dimenziója is, amelyben a tér meggörbül. A reális és devalvált idõ meg nem különböztetésébõl (konfúziójából) következik, hogy GUÉNON nem látja a valódi és a történeti Egyház között levõ különbséget, s azt, hogy azt, amit általában ún. keresztény vallásnak neveznek, minden esetben el kell választani a reális (evangéliumi) kereszténységtõl. Devalvált idõ, történet, történeti Egyház (klerikalizmus) és keresztény vallás összetartozik és megkülönböztetendõ a reális (üdv-) idõtõl, az üdvtörténettõl, a valódi Egyháztól és az Evangéliumtól.)

135. Doxa: Az Egy hímnemû, a Kettõ nõnemû, a Három androgün.

A nyelvekben a hímnem és a nõnem megkülönböztetése megvan. Az androgünt a semleges "nem" helyettesíti azért, mert az ember önmagában tudatosan az androgünt realizálni nem tudja. A semlegesnem elrontott androgün.

Az elektromosság a hímnemnek, a magnetizmus a nõnemnek felel meg. Az androgün helyettesítõje az úgynevezett neutron (elektromos töltés nélkül) ugyanaz, ami a nyelvekben a semlegesnem, elrontott vonzó sugárzás, illetve sugárzó vonzás.

A személy trinitárius volta abban nyilatkozik meg, hogy a megnyilvánult nemiséget önmagában ellenpontozza az ellenkezõ nemiséggel, de a kettõ közepében az androgün áll. Ezt az androgünt nevezik szellemnek (pneuma). A személyben a hímnem (lélek, Egy, elektromos, sugárzás, aktív, teremtõ, stb.) és a nõnem (test, Kettõ, magnetikus, vonzás, passzív, befogadó, stb.) közepe az androgün (szellem, Három). A hindu hagyomány szerint az Egy neve radzsasz, a Kettõé tamasz, a Háromé szattva. A görög hagyományban a pszükhé, a szarx, a pneuma. Az alkímiában a sulphur, a sal (az arsenik), a higany. Európában e fogalmak a léleknek, a testnek és a szellemnek felelnek meg. A megnyilvánult világban nincs lélek test és szellem nélkül, test szellem és lélek nélkül, szellem test és lélek nélkül. A létezés bázisa trinitárius.

136. Doxa: Spiritus est qui unificat: a szellem az, aki egyesít (Rosariurn Philosophorum). Más szóval: Quia omnia sunt ex uno et de uno et cum uno quod est radix ipsium. A Rosarium itt ugyanazt mondja, mint a Tabula Smaragdina, vagyis, hogy mindenek az Egybõl, az Egy által és az Egy szerint keletkeztek: omnes res fuerunt ab uno (minden dolog az Egybõl lett). Ez azoknak a gyökere.

137. Doxa: A Háromban az Egység három alakja nyilatkozik meg. Ez a három alak a Y a 0 és az l. A Y jel értelme, hogy az Egyben valamennyi szám és mûvelet együtt van meg nem nyilvánultan. A 0 jel értelme, hogy a Kettõnek nincs közepe, csak perifériája (a Kettõ a burok, a fátyol, a májá, a nõ, a fogyasztó, a vonzás, a test). Az 1 jel értelme, hogy a Háromban az Egy aktívvá lett, és tevékenysége (az egyesítés) megvalósult.

138. Doxa: A Háromban az Egy az integrátor (BAADER).

Az integrátor (az egyesítõ) mindig a közép. Ebbõl következik, hogy az Egy sohasem nyilvánul meg, mindig közép (integrátor) marad.

139. Doxa: A 0 meg nem nyilvánult trinitás (SAINT-MARTIN).

Ezt a tanítást a következõképpen kell értelmezni: A megnyilvánult világban Egy, Kettõ és Három, Kettõ Egy és Három, Három Egy és Kettõ nélkül nincs. Éppen ezért nincs 1, Y és 0 nélkül. Ha a 0-át szeparáltan (Kettõben) nézem, akkor nem egyéb, mint a nem sikerült (megvalósulatlan) egyesítés kísérletének jele, vagyis a realizálatlan Három.

140. Improvizáció: Az arány befejezetlen hármasság. A szívverés kétütemûsége befejezetlen ütem. A kínai hagyományban a jang (hímnemû, pozitív, világos) és a jin (nõ-ütem, negatív, sötét) harmadik üteme a jen, az androgün, a befejezés. Az arány tendenciája, hogy a síkból a térbe menjen át, mert minden arány csak két-dimenzionális. A szívverés, ha az ember önmagában az androgünt helyreállítja, háromütemû lesz. A zene ezt úgy mondaná, hogy a kétütemû táncból (folyamatos elõre-hátra lépés, jobbra-balra lépés), háromütemû tánc (keringõ) lesz. A harmadik ütemben a tánc befejezõdik (egy lesz).

141. Axióma: A közösség száma a Három.

142. Axióma: A szabadság száma a Három.

143. Axióma: A Három az Egyház száma.

Ez a három axióma szorosan összefügg. Kiegészítésül még hozzá lehetne tenni, hogy a Három az alapítás száma. Éppen ezért az építésé is.

A Három a realizált Egy. Mindaz, ami az Egyben Egy, egység, egyesítés, egyesülés, egyezés, megegyezés, egyéniség, egyenesség, egyszeriség, egyetlenség, egyszerûség, az a Háromban (a Kettõn keresztül) megvalósul. Éppen ezért az Egyház a Három jegyében áll. Az Egyház az emberiség egységének megvalósulása. Az Egyház nem vallásos (történeti) konstrukció, és ilyesmi, hogy egyházi állam, nonsens. Az Egyház az emberiség állam fölötti, nép fölötti, osztály fölötti, vallás fölötti egysége a szabadság jegyében. Ezért a szabadság száma is a Három. A szabadság bázisa a személy, és a személy bázisa a szabadság, és szabad személy csak az Egyházban, az egész emberiség közösségében (a Három jegyében) valósítható meg.

Aritmológiailag a gondolat kifejtése a következõ: A szám akkor valósul meg (akkor válik produktívvá), ha önmagát manifesztálva megnyilatkozik, és minden más szám felé önmagát lezárja. Mert csak a lezáródás lehetõsége teremtheti meg számára a kommunikáció feltételeit. Vagyis, ha nem zárná le magát, nem tudna megnyílni, és ha nem különítené el magát (Kettõ), nem tudna egyesülni (Három).

E gondolat körül újabban az elképzelhetõ legnagyobb zavar uralkodik. Abban a hiszemben vannak, hogy a szám minõségét likvidálni kell, mert az egység csak a minõségtelen számokból teremthetõ meg. A számot merõ mennyiséggé kell tenni. A szcientifizmus természetesen hamis számkoncepciójával erre a tévedésre alapot és tápot nyújt, s akik ilyesmire kívánnak berendezkedni, a szcientifizmusra hivatkoznak. Ez az úgynevezett tudományra épített társadalom.

De ha a számot merõ mennyiséggé teszik, abban a minõség azonnal életre kel (mivel az elemek egymásból keletkeznek). Minél erõsebb az a törekvés, hogy a számot merõ mennyiséggé tegyék, a számban lévõ és kitörõ minõség is annál erõsebbé válik.

Mindenekelõtt tehát a szám realitását (SAINT-MARTIN: nombre réel) kell helyreállítani, és a szám minõségének likvidálásra való törekvését fel kell adni. Ami annyit jelent, hogy a szabadságot meg kell adni.

A szabadság megvalósítása a következõképpen történik:

Minden számot egymástól a lehetõ legegzaktabban meg kell különböztetni (személyes szabadság), és a különbséget (minõség) fenn kell tartani. Csak ha a számok különbsége fennáll, történhet meg az egyesülés. BAADER azt mondja: megkülönböztetés nélkül nincs egység. Ha az ember megkülönböztetve nem egyesít (unterscheidend eint), akkor elválasztva feltétlenül összezavar (trennend konfundiert). E zavar ma valamennyi társadalomban tapasztalatilag látható. Distinguer pour unir, mondja SAINT MARTIN. Ahhoz, hogy az ember az Egységet elérje, az elemeket egymástól meg kell különböztetni, és a megkülönböztetés (munkamegosztás) minél egzaktabb és korrektebb, vagyis a szabadság minél nagyobb, az Egység annál szilárdabb. Csak a differenciált számsor integrálható. Ez a gondolat csak változata az elõbbinek, amely szerint a Három (a közösség) a realizált unió (személy), más szóval az unió (a közösség) nem egyéb, mint a megvalósult Három (személy).

Megvalósulás csak szigorúan megtartott disztinkció segítségével keletkezhet. Verwirklichung durch Vereinzelnung, mondja BAADER. Olyan lélektani és társadalomtani mûvelet ez, amelynek alapja a logikában (aritmológiában) van. A mûveletrõl az aritmológiában kiderült, hogy korrekt. Meg kell valósítani. Annál is inkább, mert az összes többi mûveletekrõl kiderült, hogy inkorrekt. Az Egység feltétele az Egységen belül levõ összes elem megkülönböztetése, és az elemeknek, mint külön elemeknek fenntartása. Csak a külön tartott (szabad) és önálló (személyes) elemeket nem kell egységesíteni kívülrõl (kényszer, erõszak), mert azok önmaguktól (mivel szabadok) szabadon inqualálnak (egyesülnek, integrálódnak, egymást közösen áthatják).

A személy, a szabadság és az egész emberiség közössége, az Egyház, egymástól el nem választható. A személy a Három mûvelete az emberi lényben, a szabadság a Három mûvelete a társadalomban, az Egyház a Három mûvelete az emberiségben. Ez az egységlogika trinitárius bázisából következik.

144. Improvizáció: A személy száma a megnyilatkozott Három. Az Én száma a meg nem nyilatkozott Három, vagyis a 0. Ezért az Én a személy démona (kísértete). A realizálatlan személy. A nem szabad személy.

A személy alapmûvelete az egységesítés. Az egész megvalósítása Az Én alapmûvelete a kizárás. Az Én mindig az ellentét. Az abszolút én, hogy én lehessen, mindent kizár. Annak a számnak, amely mindent kizár, egyetlen mûvelete a kizárás. Ez a mûvelet a 0 mûvelete.

A 0 (az Én) történeti (pszichológiai) szám. A 0 egyetlen pozitív mûvelete negatív. A 0 a negatívban (a kizárásban) egyesít.

Az analógiás logika a kizárás mûveletét nem ismerte. Itt minden létezõ szükségképpen megfelel valamely más létezõnek. Ezért az õskorban nem ismerték a 0-át. Az egységlogika ismeri a kizárást, de azért egyesít, nehogy ki kelljen zárnia. Ebbõl a szempontból az egységlogika a 0 likvidálása (a semmi megsemmisítése - a nulla nullifikálása). A kizárást (harmadik eset kizárva: vagyis az egységesítés mûveletét kizárva!) csak az azonosság (-ellentét) logika ismeri és alkalmazza. Jellemzõ, hogy éppen a harmadik esetet, a reintegrált Egy esetét zárja ki. A történeti folyamatot egzaktabban jellemezni nem lehet.

Minden immoralitás (démonizmus) alapja, hogy bázisa nem az egész. Minden emberi életterv immorális, amely saját élettervébõl akár Egyetlen más embert is kizár (Én marad). Minden közösség immorális, amely önmagából bárkit bármiért kizár. Ezért nép, osztály, vallás stb. immorális közösség. Egyetlen közösség van, amelynek bázisa az egész emberiség, és ez az Egyház.

145. Paradoxon: A történeti emberiségnek dupla adóssága van, a primordiális rend (aranykor) kamataiból és a végsõ rend (megváltás) elõlegébõl él.

146. Doxa: A káosz a Kettõ jelében áll. Tohu vabohu, mondja a Genezis - ûr és felfordult kietlenség. Ez a konfúzió, amikor a két elemet nem különböztetik meg, hanem összetévesztik. Ez a zûrzavar. A zûrzavar mûvelete az elemeknek kölcsönös felemésztése. A konfúzióban a két elem egymást elnyeli.

A felemésztés eredménye a 0.

A 0 a számok klozettje. Az emésztõgödör.

Ahogy a produktív haladványban az Egybõl a megkülönböztetés, a Kettõ, s ebbõl az Egység transzmutált alakja, a Három következik, úgy az improduktív haladványban a Kettõ a zûrzavar, a Három pedig a megfeneklés, a csõd és az enyészet a 0.

A történet (apokalipszis) állandóan affinitásban áll a felfordult kietlenséggel, s ezért szüntelenül az elemek kölcsönös felemésztésének veszélye fenyegeti. A felfordult kietlenség a démonok köre. A démonok azok a lények, akik nem a produktív, hanem az improduktív (devalváló, nullifikáló) haladvány irányában realizálódnak, vagyis derealizálódnak, mert a démoni realizálódás eredménye a 0, vagyis az örök enyészet. A 0-át összezavarják a semmivel. A 0 nem semmi, hanem az örök halál. Ahogy a Háromban, mint az Egy transzmutált alakjában az egész együtt (egyben) van, a 0-ban semmi sincs együtt, az egész felosztott és az enyészetben áll.

147. Doxa: A par excellence apokaliptikus 0-filozófia a huszadik század egzisztencializmusa. Heidegger megfogalmazásában, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az egzisztencializmus a 0-át és a semmit azonosítja (konfundálja). Ez a morbid és démoni gondolkozás a létezést nem a produktív haladványok, vagyis az Egy transzmutációi felé vezeti, hanem a felbomlás felé nihilizálja. Az egzisztencializmusban a szám teljes devalválását (dekvalifikálását) csaknem elérték. Az egzisztencializmus után már csak a rémállamok számértelmezési kísérlete következhetett, amely az, összes számot megpróbálta a fiktív közösségbe, vagyis a nemlétezõbe (0) feloldani.

148. Paradoxon: Ha a Három az androgün szám, akkor a 0 a nemtelen (hermafrodita). A Három a Kettõ törvényes gyermeke. A 0 a fattyú. A Három a helyesen megosztott Kettõ produktivitása. A 0 az összekevert Kettõ improduktivitása. A Három a Kettõ diadala. A 0 a Kettõ csõdje. A Három a Kettõt összekötõ szó. A 0 a Kettõ elnémulása.

A Három jegyében áll az isteni androgün. A 0 jegyében áll a nemét vesztett munkás rovar (hangya).

149. Doxa: A szám a mérték és a súly, egysége. Vico azt mondja: a szám az akció és a reakció meghatározása. A mérték a kiegyenlítés. A súly az egyesítés. A világ szám, súly és mérték szerint keletkezett.

150. Axióma: Az Egység- (trinitárius-) logika alapmûvelete megkülönböztetve egyesíteni és egyesítve megkülönböztetni. Ez a mûvelet BÖHME inqualieren fogalmán nyugszik.

E mûvelet helyessége megelõzi azt, hogy az ember szétválasztva összezavarjon és összezavarva szétválasszon.

151. Doxa: BAADER azt mondja, hogy minden unio ascensio és expansio, minden desunio descensio és compressio.

E tétel a pszichológia és a szociológia minden mozzanatára érvényes.

Ha az ember (lélek), vagy a társadalom az unió jegyében áll, minden egyes eleme szükségképpen az emelkedés és kitágulás jegyében kell álljon, és áll is.

Ha az ember (lélek) vagy a társadalom a desunio (egy-felbomlás) jegyében áll, minden egyes elem szükségképpen a süllyedés és a zsugorodás jegyében kell álljon, és áll is.

Amire példa a modern ember (lélek) és társadalom.

Az ember itt a descensio (süllyedés) és a compressio (zsugorodás) jegyében áll. Az egyenlõségrõl pedig már tudjuk, hogy ahol egyenlõség van, ott nincs egység, mert az egyenlõség az egység megrablása. Ahol egyenlõség van, ott az egység ki van zárva. Önmagammal nem egyenlõ vagyok, hanem egy. A fiú az atyával nem egyenlõ, hanem egy. (Wo Gleichheit ist, da ist nicht Einheit, denn Gleichheit ist eine Beraubung der Einheit. - Wo es ein Gleichsein gibt, da kann es kein Einssein geben. Ich bin nicht gleich mit mir, ich bin eins - der Sohn ist mit dem Vater nicht gleich, sondern eins. ECKEHARDT: Vom Schauen Gottes.)

Ez a SZÓKRATÉSZi és minden racionalista (azonosság-ellentét) logika alaptévedése. SZÓKRATÉSZ mindig egyenleteket keresett. Más szóval bizonyítást keresett (az ész meggyõzését). Azonosságot és egyenlõséget és ellentétet. SZÓKRATÉSZ az azonosság (ellentét) dualisztikus logikájának alapján állt. SZÓKRATÉSZ és a demokrácia és a racionalizmus egymásnak megfelelnek. Ezen az alapon egység nincs, csak egyenlõség (egyenlet) van. SZÓKRATÉSZ a közös áthatás (inqualieren) mûveletét nem ismerte. A gondolkozás és a létezés nála azonos (egyenlõ). Ezért minden racionalizmus alaptétele: cogito ergo sum.

A gondolkozás és s létezés nem azonos, hanem Egy (közös áthatás). A kettõt meg kell különböztetni, hogy egyesíteni lehessen, nem összezavarni, mert abból konfúzió támad. Így az eredmény nem az Egység, hanem a 0.

Ilyen módon a SZÓKRATÉSZtõl számított egész racionalista (felvilágosult, szcientifikus, arisztoteliánus) aritmológia (sorselmélet) konfúzus. Az ember és a társadalom az egyenlõség irányában mozog, de az egyenlõséget minél jobban eléri, természetesen annál dezintegráltabb lesz, más szóval annál jobban lesüllyed (descensio) és összezsugorodik (compressio), ahelyett, hogy fölemelkedne (ascensio) és kitágulna (expansio). Miért? Mert az egyenlõség nem egyéb, mint az Egység megrablása.

Csak, ahol a tágulás és az emelkedés jelenségével találkozom, ott tételezhetem fel az uniót (egyesülést), vagyis csakis ahol az elemek szabadságát tapasztalom, állapíthatom meg az egység közös áthatásának (inqualieren) mûveletét.

A modern pszichológia és szociológia iránya tökéletesen rossz. BAADER azt mondja: az elsõnek ki kell lépni a másodikból és a harmadikból, a másodiknak ki kell lépni az elsõbõl és a harmadikból, a harmadiknak ki kell lépni az elsõbõl és a másodikból és azokat magába kell vennie (inqualieren), hogy a három elem megkülönböztetve, mint vita propria (sajátos, megkülönböztetett, szabad létezés), az egységbe beléphessen. Ki van zárva, hogy meg nem különböztetett elem a másikkal egységbe tudjon lépni. Legfeljebb vele összezavarodik. Ki van zárva, hogy az ember, aki nem teljesen szabad, a másikkal közösséget alkosson. Ki van zárva, hogy az emberben egység támadhasson az összes tulajdonságok és képességek tökéletes önállósága nélkül. Ha az elemek között egyenlõség van, az egység lehetetlen, mert az egyenlõség az egység megrablása. Minden demokrácia az emberi testvériség közösségének megrablása. Minden azonosság- (ellentét-) logika az egyetlen helyes emberi gondolkozás (közös áthatás) megrablása. Ezért a racionalista logika és a neki megfelelõ demokrácia és szcientifizmus hiba és bûn. Ezért van minden racionalizmusnak és demokráciának rossz lelkiismerete. Nem lehetetlen, hogy a bizonyítási eljárás (ész meggyõzése) nem egyéb, mint a rossz lelkiismeret kompenzációja. Mert bizonyítási eljárás csak azóta van, amióta racionalista logika van.

Az egységlogika nem a bizonyításon, hanem a meggyõzõdésen (tudás és hit egysége) alapszik.

152. Doxa: Az unió az intenzitásban határozza meg a folyamatosságot, vagyis a külsõben való igazi összefüggést (BAADER).

Döntõ tanítás az elõbbiekhez. Azt mondja hogy egyedül az unió teszi lehetõvé az élet valódi folyamatosságát. Az összes elemek teljes szabadsága (nem egyenlõsége!) teszi lehetõvé a valódi történetet, más szóval a fejlõdést, és küszöbölheti ki a válságot és a katasztrófát (háború, forradalom, ínség stb.). Csak ez küszöbölheti ki az erõszakos töréseket és zökkenõket.

Pszichológiára értve: csak minden tulajdonság felszabadítása (PÁL apostol: panta moi exesztin!) teremtheti meg az emberben az egységet, vagyis teremtheti meg a személyiséget.

Egység az emberben: személy.

Egység az emberiségben: Egyház.

Ez az uni-verzalitás (egyetemesség) az emberiség valódi (zökkenõmentes) fejlõdési iránya.

153. Axióma: Egymást átható és egymástól megkülönböztetett összhang (BAADER).

154. Paradoxon: L'état d'integrité exercice de la liberté (BATAILLE): az egység állapota a szabadság által gyakorolva.

155. Provizórium: Az egységlogika alapmûvelete aritmológiai mûvelet. Az egységlogika bázisa az inqualált szám. Az a szám, amely közös áthatásra kész (produktív). Az inqualált szám természetesen a szabad szám, amely minden más számtól korrekten meg van különböztetve és produktivitásának (önállóságának) egésze helyre van állítva. E szabad szám a személynek felel meg. Mert a személy a közösségben úgy helyezkedik el, mint a szám a számsorban. A személy száma és a közösség száma is Egy (Három), és ezért a személy a közösséggel egységben van. Ha ez az egység az egész emberiségre kiterjed, megvalósul az Egyház. Az Egyházon belül az "életszámolás" alapja: megkülönböztetve egyesíteni és egyesítve megkülönböztetni.

156. Doxa: Az egységlogika az azonosság és az analógiás logikát nem helyezi hatályon kívül, hanem azt önmagában megkülönböztetve úgy egyesíti, ahogy a Háromban az Egy és a Kettõ egyesül.

Az analógiás logikának a történet elõtti õskor felel meg. Az azonosság (ellentét) logikának a történeti kor felel meg. Az egységlogikának a megváltás (szabadság) kora felel meg. A szabadság kora a történeti kort és az archaikus kort nem helyezi hatályon kívül, hanem azokat önmagában úgy egyesíti, ahogy a Három egyesíti az Egyet és a Kettõt.

157. Doxa: Az egységlogikában kiderül, hogy minden aritmológia végsõ értelme az Egy.

SAINT-MARTIN ezt a következõképpen mondja: Minden aritmológiában a számok összege az egész. Ami úgy értendõ, hogy a Kabala 22-es aritmológiájában a 22 szám mint az egységen belül levõ 22 elem él, és a 22 elem végsõ összege (értelme) az, hogy Egy. A helyzet a szánkhja 25-ös, az orfikus 10-es, a kínai 64-es, a káldeus 12-es aritmológiákban is ugyanaz. Minden esetben az Egyrõl van szó. A különbözõ aritmológiákban a 10, 12, 22, 25, 64 stb. szám, mint az Egységen belül levõ (intern) elemek sora képzelhetõ el.

Az egységlogika (aritmológia) az õskori aritmológiákat, illetve a számértelmezéseket nem helyezi hatályon kívül, hanem azokat, mint az Egy megnyilatkozásait fogja fel.

158. Doxa: A Tabula Smaragdina szövegében a Három jegyében állnak a következõ szavak:

perpetranda

adaptatio

creatus est

adaptationes

Értelmezendõ pedig minden esetben, mint az Egy realizálása. Ez a Három mûvelete, átvitele, végrehajtása.

Ezt kiegészíti:

omnes res fuerunt ab uno - minden dolog az Egybõl származik,

omnes res natae fuerunt ab hac una re - a természetben minden az Egybõl keletkezik.

159. Doxa: Az egységlogika keletkezését az inqualieren fogalmának megszületésétõl kell számítani.

BÖHME minden mûvében tulajdonképpen Genezis-kommentárt írt. Ezért kerülte el figyelmét még a legélesebb szemûeknek is, hogy e kommentár alapjában logika, illetve aritmológia is van. Egyedül HEGEL próbálta BÖHME gondolatait kiaknázni, de eredménytelenül. Az inqualieren fogalmának megteremtésétõl lehet számítani a "dekvalifikált" szám (számtömeg, tömegszám) "rekvalifikálását". Ez a minõség-visszavétel természetesen már nem az analógiás logikába való visszatérés (az Egy felé, ahogy ezt a tradicionalisták hiszik), hanem a keresztény, személyes (infinitezimális) logika felé való elõrelépéssel (a Három felé) történik. A három logika egymáshoz úgy viszonylik, mint az Egy, Kettõ és Három. SPINOZA etikájában - moral geometrico (mathematico) - a dekvalifikált (minõségtelen, merõben mennyiségi) számot megkísérelte újra minõsíteni, éspedig látszatra az Egység jelében. SPINOZA azonban az egységlogikát (kereszténységet) a hagyománnyal (Kabalával) nem elkülönítve egyesítette, hanem kettészelve összezavarta.

160. Hüpothészisz: Az egységlogika alapmûvelete a pneumatikus gyakorlatokban mindig szerepel. Az európai meditációk és kontemplációk minden esetben az unió (pneuma realizálása) jegyében folytak le. Unió egyesülést jelent, éppen úgy, mint jóga. A jóga egyesülési gyakorlatainak több fajtáját különböztették meg. Az egyik fajta az ún. dnyána-jóga, amely az uniót a megismerésben kívánta elérni. A megismerés-jógát Alexandriában gnózisz néven ismerték. Gnózisz és dnyána ugyanaz a szótõ. Az egyesülésnek igen nagy szerepe van PLÓTINOSZ monasz-teóriájában, amely teória a kései orfika leglényegesebb mozzanata. E monasz (egység) szemlélet a leghatalmasabb arányokban a hindu advaitában bontakozik ki. Európában a Minden-Egy gondolatát az egész történet alatt HÉRAKLEITOSZ jelentette.

161. Improvizáció: L. C. SAINT-MARTIN BÖHME tanítványa volt az elsõ újabb korban élt gondolkozó, aki az emberi személyes és társadalmi életrend felõl egyrészt, a gondolkozás és a mathészisz felõl másrészt, összefüggést teremtett. SAINT-MARTIN a francia forradalom idején élt, s ezért arra, hogy a téves aritmológia és logika milyen történeti tévedéseket idéz és milyen konfúziót támaszt, éppen elég példája volt. Ma természetesen erre még sokkal frappánsabb és keservesebb példáink vannak. SAINT-MARTIN azonban az aritmológiát a társadalommal közvetlenül összekapcsolta, és így az analógiasorból a logikát és a személyes életrendet kihagyhatónak vélte. Körülbelül ugyanezt a hibát követi el ma RENÉ GUÉNON.

SAINT-MARTIN elemzése (megkülönböztetõ egységesítése) alapján már világos volt, hogy az újkori szcientifizált számot azért dekvalifikálták, hogy a minõség állandóan zavaró (meghatározhatatlan) mozzanatának kiküszöbölésével a számban az abszolút objektum megvalósítását megkíséreljék. Amit azonban elértek, természetesen nem az abszolút objektív volt, hanem a személytelen.

Erre természetesen a személy kiküszöbölése is megkezdõdött, és a deperszonalizáció eredménye lett a pseudo-persona (ál-személy), vagyis az Én megjelenése. Az Én a par excellence ál-személy, ál-egység, kvalitás-szurrogátum. A konfúzió teljes lett, amikor néhányan, különösen szocialista teoretikusok megsejtették, hogy az Én és a realizálatlan trinitás, vagyis a 0 között valamely összefüggés van. Rögtön azt hitték, hogy mivel az ember "csak" Én, és az Én = 0, a számításból kihagyható, sõt azt a számításból ki is kell hagyni. A XIX. században minden társadalmi mozgalom erre a tévedésre épül fel. A szabadság fogalma ekkor már nem úgy kerül szóba, hogy miként lehet megvalósítani, hanem, hogy miként lehet elsüllyeszteni.

A zsarnokok nem a szabadság megadását nem bírják ki, hanem saját félelmüket. A nép pedig nem a terrort nem bírja ki, hanem a szabadság hiányát.

A zsarnok attól retteg, hogy a szabadság megadása anarchikus felbomlás lesz. Mi lesz, ha mindenki szabad lesz? Mindenki harca mindenki ellen. A nép pedig attól retteg, hogy szabadságának kis töredékét is elveszti, s hogy ezt megvédje, bûncselekményekre is képes.

A zsarnok erre egyenlõséget akar teremteni (hogy az egységet megrabolja). A nép az egyenlõséggel visszaél, és megrabolja a szabadságot.

162. Doxa: PLATÓN ksátrija volt és korlátolt. Legtöbb tanításában, de különösen abban, hogy a terrort nem merte elvetni. Ezért PLATÓN Politeiája minden európai rémállam kezdete. PLATÓN nem tudott hinni abban, hogy a szabadság az egyetlen lehetséges közösségteremtõ tény. PLATÓN csak az állam gondolatát ismerte, az Egyházét nem. Az Egyház az egyetlen egyetemes egyesülés, amelyben minden egyes személy egyszerûen egymással megegyezik az egységben. Ennek feltétele a szabadság. Efölött a tudás fölött ksátrija sohasem rendelkezett. Ez a brahman számára fenntartott tudás.

163. Doxa: A latin unio, a görög henószisz, a héber jihud, a szanszkrit jóga egyesülést jelent. Egyesülést nem a végtelen minõségtelenségbe való beleolvadás árán (mint ezt nagy rémülettel Európában hitték), hanem a tökéletesen és minden ponton megkülönböztetett személyek egysége révén. Ezt az Egységet hívja az, Evangélium Isten országának.

164. Axióma: Megvalósulás csak az egyéniséggé való válás árán lehetséges (SAINT-MARTIN).

165. Doxa: A személyben a lehetõségek száma nem korlátolt. Más szóval a személyben nem határolt számú sorscsíra lappang, mint ahogy azt ma fõként a teozofizmus elgondolja. E sorscsírák, alexandriai nyelven szpermata tész palingenesziasz, oly rejtett magok, amelyekbõl új testetöltés bontakozik ki. A személy, mivel benne a lehetõség száma nem korlátolt, nem is likvidálható, vagyis nem nirvanizálható. A lehetõségek (sorscsírák) száma a személy termékenységének fokozása arányában nõ, csökkenése arányában fogy. A fokozás és csökkentés mûvelete pedig személyes vagyis szabad. Ebbe a mûveletbe külsõ befolyásnak érvényesülési lehetõsége nincs. Éppen ezért a személy nem körforgás, vagyis az örök változás, hanem a fejlõdés jegyében áll. A fejlõdés bázisa pedig nem örök visszatérés, hanem az egyszeri és egyetlen elhatározás. Ez a különbség a hagyomány és a megváltás világa között.

166. Paradoxon: A mathészisz nívója minél magasabb, annál konkrétabb. Minél magasabb mûveletet végez, a mûveletek annál elemibbek.

167. Paradoxon: A legelemibb mûvelet a sorsmatészisz. A sorsmatészisz nívója a legmagasabb (legkonkrétabb).

168. Paradoxon: Minél elemibb mûveletrõl van szó, a kérdés annál magasabb, a megoldás annál bonyolultabb, az eredmény annál egyszerûbb.

169. Paradoxon: A személyben levõ súly a személy könnyûsége. A súlytalanság teszi nehézzé. Ezért a személyben tudásból és mûveltségbõl minél több van, az ember annál könnyebben él. Minél teltebb, annál transzparensebb.

Kínában nem volt bölcs, aki nem volt gyengéd és finom, nem mozgott könnyedén, és akinek nem volt humora.

170. Provizórium: A személy és a szabadság infinitezimális (meghatározhatatlan) jegyétõl való félelem indokolt, mert az embert a logika (aritmológia) nem világosította fel arról, hogy a személy és a szabadság infinitezimális jegye az Egység megteremtésének nélkülözhetetlen elõfeltétele. Az ál-szám az egész vonalon ál-bizonyosságot, ál-definitivumot, egyenlõséget, azonosságot ígért. E körbõl a meghatározhatatlan és szabad személyek egysége nem is volt elképzelhetõ, csak az infinitezimalitás látszott, de az annál ijesztõbben.

Az infinitezimális szám a modern XX. századi mûvészetben és tudományban áttört, az inqualieren fogalma egyre nagyobb teret nyer, a személy, a szabadság, az egység és az Egyház megvalósításának lehetõsége megnyílt. A Három korszaka küszöbön áll.

5. OPERATIO SOLIS
A Tabula Smaragdina operatio solis (a nap mûvelete) kifejezésének kommentárja a következõ:

171. Axióma: A Nap a kozmoszban az Egy.

Ugyanakkor természetesen a Kettõ által reintegrált Egy is, vagyis a Három. A Nap mûvelete az Egy mûvelete annyiban, hogy önmagában valamennyi elem (szám) és valamennyi mûvelet együtt van meg nem nyilatkozva. A Kettõ mûvelete annyiban, hogy önmagát megfelezve megkétszerezi (megnyilatkozik). Ha valakit e mûvelet , érdekel, fizikai síkon megtalálja, csak olvasson el olyan könyvet, amelyben a Napban a hidrogén (1) atom permanens transzmutációját hélium (2) atommá kimerítõen leírja. E permanens atom átminõsülés permanens fény és hõ stb. kisugárzással jár.

Régebben, amikor az elemek (számok) kontinuitását, vagyis az elemek egymásból való keletkezését alkimista babonának tartották, sokan azt hitték, hogy a Nap végül is csak el fog égni, s akkor mi, emberek a Földön fázni fogunk. Voltak olyanok is, akik az ellenkezõjét tanították. Ez volt az ún. entrópia-rémület. A tudósok a békés polgárokat azzal rémítgették, hogy mindnyájan fény- és hõhalálban fogunk elpusztulni, szerencsére csak sok billió év múlva.

172. Axióma: A Nap mûvelete a meg nem nyilatkozottból a megnyilatkozottba való permanens átminõsülés.

A láthatatlanból a láthatóba való transzfiguráció.

173. Axióma: A legelsõ megnyilatkozás a fény.

Fiat lux. A fény megnyilatkozása az elsõ szó.

A fény sugárzása az elsõ nyelv.

A fény megnyilatkozása a számok rendje szerint történik. A számok rendje: 1 - 2 - 3. Ez a fénymegnyilatkozás alapja.

A megnyilatkozott világban, amelyben élünk, soha az Egy Kettõ és Három nélkül nincs. Ez a megjegyzés BÖHMÉbõl ellenõrizhetõ. BÖHME nyelvén az Egy az Ungrund, a létezés meg nem nyilatkozott örvénye, a Kezdettelen (Én Szoph). Az Én Szoph az elsõ szefira, vagyis a legelsõ emanáció elõtt van, amelyben minden elem még meg nem nyilatkozva együtt áll. A görögök apeironnak nevezték. Eredeti orfikus megfogalmazásáról nem tudunk. BÖHME szerint a Kettõ a sötétség hidegen izzó tüze. A Három a sötét jégpokolból kicsapó (transzmutált) meleg fény. A meleg és a sugárzó fény a jéghideg éjszakából keletkezik, mert az elemek egymásból keletkeznek (inqualieren).

Az elsõ alakzat az Egy, a második a széttörés a harmadik az egységesítés (inqualieren). Az elsõ alakzat az archaikus õskornak, a második az apokalipszisnek (történetnek), a harmadik az egység (szabadság) korának felel meg. Ezért van három aritmológia és három logika.

174. Axióma: A Nap mûvelete permanens fénymegnyilatkozás.

175. Doxa: Ha a Nap az Egy, akkor a kozmoszban (Kettõ) a Nap tevékenysége a naposítás (Három).

Naposításnak lehet nevezni a kozmosznak fénnyel és meleggel való telítését. A Nap átminõsítõ aktivitása, hogy az összes elemeket saját fényének és melegének jegyében egyesítse. A létezésnek azt a transzmutációját, amikor az elemek meleggé és fényessé válnak, nevezzük életnek. A Nap tevékenysége az életre keltés.

Élet, fény, világosság, meleg, sugárzás analóg fogalmak.

176. Doxa: A Nap a kozmosz sulphurja.

A sulphur az alkímia három alapfogalma (minõsége, vagy gunája, mint a hindu metafizika mondja) közül az egyik. Az imént már futólag volt róla szó, mint a hímnem, a lélek, az elektromosság, az aktivitás, a radzsasz megfelelõjérõl. Késõbb az alkimista mûveletekkel kapcsolatban ismét kimerítõbben tárgyalásra kerül. Ezúttal csak annyit, hogy a sulphur a gyúlékony minõség, annak kigyulladása és intenzív tüze együtt. Analógiája az emberi testben a vér, amely önmagát gyújtja és saját tüzében ég. Az emberi lélekben a szenvedély. Az emberi szellemben az éberség (vidja). A sulphurizálás a Nap aktivitása. Vért, életet fakasztani, szenvedélyeket kelteni és a szellemet felébreszteni. A három soha sincs egymástól külön. A sulphurizálás az élõlény centrális mûvelete. E mûveletet az emberi testben a szív végzi. Ezért a Napnak az élõ testben a szív felel meg. A szív a szoláris princípium helye. Az archaikus korban és ma is a hagyomány jegyében élõ népeknél a Nap ünnepét augusztus 8-10 körül tartják, amikor a Nap saját asztrológiai jegyében az Oroszlánban kulminál és sulphurizációja a legmagasabb.

177. Doxa: A sulphurizálás minden pozitív tevékenység õsalakzata (meleg fénnyel átsugározni).

178. Doxa: A mag (sperma) napszerû.

Ezért mondja a Tabula Smaragdina, hogy a Nap a nemzõ. A Nap a kozmosz hímje, a kozmoszt fényspermával termékenyíti meg.

179. Improvizáció: A Nap tevékenysége a fény jegyében való unió megteremtése. A fény száma a Három. Ez az életteljesség, a fényteljesség, a szabadság, a személy, az Egyház száma.

180. Doxa: A tûz tulajdonsága, írja HELMONT, nem az, hogy a rosszat elkülöníti, hanem, hogy az elemek egymás közt való viszonyát hatalmával megváltoztatja és az elemeket átminõsíti.

181. Doxa: A Nap mûvelete az összes életminõségek kimûvelése. Ezért a Nap fénye és melege a szellem fényével és melegével analóg. A szellem az aranyat mûveli ki. Az arany az öröklétnek felel meg. Az arany a romolhatatlan fém. A Nap szabadságteremtõ mûveletet végez. Ez a Nap operációja.

182. Hüpothészisz: Az élõlények egymás között ugyanazt a mûveletet igyekeznek végezni mint amit a Nap velünk végez. A Nap a kozmoszban, mint az alkímia tanítja, égi sulphurt sugároz. E sugárzással a kozmoszt saját minõségére átminõsíti. A lények is egymás lényét sugározzák egymásra, és mindegyik igyekszik minden más lényt a maga minõségére transzfigurálni.

183. Doxa: A kínai hagyományban a Napnak, a hímnek, a fénynek, a magnak, a spermának neve jang. Az arany neve tao. A tao megvalósítása nem egyéb, mint az aranykészítés, vagyis a Nap mûvelete.

184. Hüpothészisz: Ha a színek a fény mûveletei, mint GOETHE mondja, vagyis a fény haladványai, akkor az elsõ mûvelet, vagyis az elsõ szám a piros. A piros a sulphur, a radzsasz, a lélek, a vér, az élet színe. A piros a Nap színe. Aki piros ruhát ölt, az a benne levõ sulphur (szenvedély tûz) felõl tesz vallomást. A nõk száján a Piros festék a sulphur megjelenése. A sulphur hímnemû, és a piros hím-szín. A piros fénnyé és meleggé transzmutál.

185. Provizórium: A Nap fénnyé transzmutál. Ez a fény a test síkján az élet, a lélek síkján a sulphur (szenvedély), a szellem síkján az éberség (vidja). A három együtt a fény teljessége.

186. Doxa: Az élettel teli test, a tûzzel telt lélek és a világossággal telt szellem egységét az alkímia aranynak hívja. Az aranynak megfelelõ égi test a Nap.

Az, analógiás gondolkozást nem ismerõ újkori európai tudomány abban a hiszemben volt, hogy az alkímia aranya az a fém, amelybõl az ékszert és a pénzt csinálják. Az alkímia nem tesz különbséget az egészséges test, a tüzes lélek és a világossággal telt szellem megvalósítása és az arany között. A fém transzmutációja más analógiás síkon ugyanaz a mûvelet mint pl. a szellemet tökéletesen átvilágítani. Minden esetben a Nap mûveletérõl van szó: fénnyé és meleggé való transzmutálásról.

187. Doxa: Az arany (aurum) nyelvbeli gyökere (aur = fény) jelzi, hogy a világosság és a ragyogás féme (latin, görög, héber, szanszkrit).

188. Doxa: Az emberiség gazdasági értékelésének alapja mindig az arany volt, és az is lesz. Az emberiségnek fény-valutája van. A legfõbb érték a világosság. Ez minden gazdaság Nap-alapja.

6. A LEGNAGYOBB SZÁM
A végtelen számsor tévedése abból a hibás mûveletbõl keletkezett, hogy a gondolkozók az infinitezimális számot (meghatározhatatlan, személyes, szabad számot) összezavarták az indefinitív (befejezhetetlen, vég- és határnélküli, alaktalan) számmal. E számértelmezés következménye lett legelsõsorban a hibás logika. E hibás logikából következtek az összes hibás gondolatmûveletek. E gondolatmûveletek eredménye lett a személyes és a közösségi életrend tökéletes megzavarodása.

BÖHME volt az, aki a végtelen (alaktalan) számot a gondolkozásból kizárta és ezzel a számalak-értelem (mennyiség-minõség) egységét helyreállította. BÖHME azt mondja, hogy végtelen számsor nincs. A legnagyobb szám van, és ez a világ száma. E szám fölött lehet ugyan gondolni nagyobb számot, de ez már fiktív és nem érvényes. A világ nem végtelen, hanem alakzat és mivel alakzat, van formája és ezért van száma. A XX. század tudománya ezt a gondolatot ismét fölfedte.

189. Provizórium: A történet a két oldalon, az elején és a végén nyílt végtelen fogalmával dolgozott. Ez a fogalom magának a történetnek ellentmond. Történet csak akkor lehetséges, ha a vég fixálva van. De ha a vég fix, akkor a kezdetnek is annak kell lennie. A történet nem nyílt, hanem zárt végtelen. Ugyanez vonatkozik a kozmoszra is. A kozmosz és a történet zárt végtelenje forma, s ezért száma is zárt szám. Ez a legnagyobb szám.

190. Improvizáció: Az analógia kora a hit és a tudás analógiája.

Az azonosság kora a hit és a tudás azonossága-ellentéte.

Az egység kora a hit és a tudás egysége.

191. Improvizáció: A történet korában a hit és a tudás lappangó azonossága nyílt ellentét és nyílt azonossága rejtett ellentét. Ez a pascali szituáció, amikor nem tudom tudni azt, amit hiszek és nem hiszem, amit tudok, vagyis hitem és tudásom sem nem azonos, sem nem ellentétes.

192. Improvizáció: A szabadságot az a tudás (hit) teszi lehetõvé, hogy az személyes, vagyis egyszeri. Egyetlenegyszer. Mindig csak egyszer. Örökké egyszer és soha többé.

E témához az eszkatológiai kitérés a következõ:

Az analógia korának eszkatológiája a reinkarnáció jegyében áll. A lélek a hasonlóságban való különbözés és a különbözõségben való hasonlóság jelében örökké visszatér.

A történet (azonosság) kora a léleknek a testtel való elmúlása jegyében áll. A lélek a testtel azonos és a halállal elenyészik (tudomány, felvilágosodás, hitetlenség, ateizmus).

A szabadság kora az élet egyszerisége. Egyszer. Mindenki egyszer és soha többé.

A szabadság korában sem a reinkarnációnak, sem a hitetlenségnek nincs értelme.

Az, hogy egyetlenegyszer és soha többé, tette lehetõvé a történetet.

A történet az õskorban az örök ismétlõdés volt.

A történet az azonosság (ellentét) korában a szcientifikus-racionalista törvények dialektikája volt.

A történet valódivá akkor vált, amikor az egymásból következõ (egymást közösen átható) aktusok egyszerisége és megismételhetetlensége, mint egyetlen folyamat (egységfolyamatosság) jelentkezett.

Az analógia õskora az örök körforgás harmóniája.

Az azonosság (ellentét) a dialektikus fejlõdés.

Az egység (szabadság) az üdvtörténet.

Mindenki egyszer van, megismételhetetlenül és pótolhatatlanul és helyettesíthetetlenül. A személy étosza csak így képzelhetõ el. Csak így képzelhetõ el a szabadság mûve: az Egyház.

A történet értelmét csak a szabadságban (egyszeriségben) érheti el.

A személy egyszerisége, a történeti esemény megismételhetetlensége és az Egyház egymástól elválaszthatatlan.

A megismételhetetlen és egyszeri személy számunkra nem a történetben nyilatkozik meg, mert a történelem számunkra tudomány volt, és a tudomány szcientifizmus. A személy egyszerisége (szakrális pótolhatatlansága) a regényben van CERVANTEStõl kezdve. CERVANTES BÖHME kortársa. Üdvtörténetünk csírája nem a történelemben, hanem STERNE-ben, DICKENs-ben, DOSZTOJEVSZKIJben, PROUST-ban, JOYCE-ban van.

A szabadság korában a regény fel fogja szívni a történettudományt.

193. Axióma: Az üdvtörténet aritmológiája trinitárius aritmológia (az l, a 0 és a Y egysége). Ez a kvalitás, a kvantitás és az alak egysége.

194. Axióma: A legnagyobb szám a világ száma.

E számról csak annyit tudunk, hogy az Egynek legmagasabb transzmutált alakja. Mást nem.

195. Axióma: A világ száma az Egy-en belül levõ legmagasabb számnak (legmagasabb mûveletnek) felel meg.

196. Axióma: A legmagasabb szám (számunkra) meghatározhatatlan (infinitezimális).

197. Axióma: A legmagasabb (legnagyobb) szám a szabadság száma. Ugyanakkor a személy és az Egyház száma.

198. Probléma: Hogyan lehetséges, hogy a személy, a szabadság és az Egyház száma a Három és ugyanakkor a meghatározhatatlan?

Úgy lehetséges, hogy az egység aritmológia bázisa az infinitezimális (személyes, minõségi, kvalifikált, aktív) szám. Ebben az aritmológiában minden szám alapjellege, hogy meghatározhatatlan. E meghatározhatatlanság jele, hogy egy, vagyis egyetlen, egyszeri és megismételhetetlen. Éppen ezért alak, vagyis forma, vagyis értelem, végül is szám. A Három is éppen olyan alak és értelem, vagyis éppen olyan egyszeri és egyetlen mint minden szám, vagyis végül, mint az Egy. Mert a Három is az Egy transzmutált egyszeri és egyetlen alakja (értelme). Az Egyben minden szám együtt van.

199. Axióma: Az Egy a legnagyobb számban válik teljessé.

A teljesség fogalma a hindu és az alexandriai hagyományban a Kettõvel analóg. Indiában prakritinek, Alexandriában plérómának hívják. Amikor az Egy teljessé lesz, Kettõvé válik, vagyis megnyilatkozik.

200. Paradoxon: A teljesség van az Egységhez a legközelebb és a legtávolabb.

201. Doxa: A teljességet a hagyományban mindenütt nõalakban gondolják el. A prakriti is, a pléróma is nõ. Az Egy kiteljesedése. Éppen úgy, mint a bõség. Ez a héber hagyományban a Bölcsesség (Hohma), a kínai hagyományban a jin, Indiában Kali, a görögöknél Démétér. Az asztrológiában a Hold. Az alkímiában az ezüst.

Az aranyat a legkönnyebben és a legnehezebben az ezüstbõl lehet készíteni.

202. Provizórium: A teljességet nem szabad összetéveszteni a Mindennel és az Összessel. A Minden is, az Összes is az Egynek egészen más mûvelete.

203. Doxa: BÖHME azt mondja, hogy a világ száma betelik. A teljesség megvalósul. Ha az Egy teljessé lesz, (Kettõ), megvalósul az Egész (Három).

Jelenleg a Három korába léptünk. Ez a személy, a szabadság és az Egyház kora. A megvalósulás kora.

204. Paradoxon: Kérdés: mikor valósul meg a legnagyobb szám? Válasz: a legnagyobb szám is szám, és ezért meghatározhatatlan. Ezért a világ beteljesülésének idõpontja ismeretlen.


7. A MÉRTÉK ÉS A KÖZÉP
205. Doxa: A kínai hagyományban a Napnak az arany, a Holdnak az ezüst felel meg. Az arany a hím, a jang. Az ezüst a nõ, a jin. Egy jang és egy jin teremti a középet: ez a jen.

A hindu hagyományban a radzsasz a hím, a tûz, a Nap. A tamasz a nõ, a víz, a Hold. Radzsasz plusz tamasz egyenlõ szattva. A szattva a közép.

Az alkímiában a sulphur a gyúlékony aktivitás, a hím, a sperma. A sal a passzív test, a nõ, szülõ. Sulphur megszorozva sallal adja a higanyt. A higany a közép.

A Tabula Smaragdinára vonatkozólag, ezek alapján most már tisztábban látni. A szöveg azt mondja: A Nap mûveletérõl van szó.

Minden dolog átvitellel (transzmutáció) az Egybõl keletkezik.

Az átvitel (adaptatio, meditatio) mûvelete úgy történik, hogy az apa (Sol) és az, anya (Luna) egyesül. Ez az Egy-Kettõ-Három mûvelete. Egy jang, egy jin: a jen. Radzsasz plusz tamasz egyenlõ szattva. Sulphur megszorozva Sal-lal adja a higanyt.

Ez az "...átvitel (adaptatio) varázslat (miraculum) és ennek ez a módja".

Ez az alapmûvelet.

A közép a Kettõbõl keletkezik egymásba való átminõsülés (közös áthatás, inqualieren) útján.

A Tabula Smaragdinában a közép neve théleszma.

206. Axióma: Aritmológiailag (logikailag) a közép fogalmának bázisa a Három.

207. Axióma: Ahhoz, hogy közép keletkezhessék, három elemre van szükség, amelyek közül kettõ külön áll, a harmadik a kettõt egyesíti.

208. Axióma: A közép a Három mûvelete.

209. Axióma: A közép egyesítés.

210. Axióma: A középben a Három, mint az Egy transzmutált alakja az egységesítés mûveletét végzi.

211. Axióma: A középben (Háromban) a Kettõ Egy.

212. Axióma: A közép mindig Egy.

213. Doxa: Ezért mondja BAADER, hogy az Egy Soha meg nem nyilatkozik (nem ölt manifeszt alakot), hanem mindig közép marad.

214. Axióma: Minden közép Egy.

A kozmosz közepe a Nap. Az emberi test közepe a szív. A jang és a jin közepe a jen. A sulphur és a sal közepe a higany. A test és a lélek közepe a szellem. A látható és a láthatatlan világ közepe az ember. Az ember közepe a személy. A személy közepe a szabadság. A szabadság közepe az Egyház. A világ közepe az Egy.

215. Doxa: Ezzel az ember a Tabula Smaragdina megértéséhez még egy lépéssel közelebb érkezett. A közép, a théleszma nem egyéb, mint a jen, illetve a szattva, vagyis a higany analógiája. Ez mindjárt nyilvánvalóvá lesz, ha az ember a szöveget tovább olvassa. Hogyan keletkezik a théleszma?

A théleszma úgy keletkezik, ha az ember a tüzet (sulphur) a földtõl elválasztja (distinguer pour unir - elválasztva egyesíteni). Elválasztani a könnyût a nehéztõl. Megkülönböztetni és nem összezavarni. A mûvelet nem egyéb, mint a Nap mûvelete. Mindig a Nap mûveletérõl van szó, mert az aranyat a Nap (szellem) készíti úgy, hogy a kozmoszt saját lényére átminõsíti. Most az aranycsinálásról beszélünk. Az ember, amikor a tüzet a földtõl elválasztotta, tûzzé válik (égbe emelkedik, transzmutálódik), aztán ismét a földre leszáll (földdé transzmutálódik), és a felsõ és az alsó erõket magába szívja. Vagyis a Kettõ mûveletét végzi (jang-jin, sulphur-sal), hogy az elemek egymásban keletkezhessenek, vagyis egyik a másik minõségével telítõdjék és a kettõ között az egység megteremthetõ legyen. Ha az egység megteremtõdött, ez az Egy az, amely a felsõ és az alsó erõket magába szívta. Ez a harmadik. Ez a jen, illetve a szattva, vagyis a higany. Ez a közép. Ez a théleszma.

"Az uralmat az egész világ fölött így nyered el", mondja a Tabula Smaragdina.

"Minden erõben ez az erõ ereje".

A finomat legyõzi (a jangot), a nehezet (jin) áthatja.

A különös azonban most következik: a közép vagyis a théleszma nem a Kettõ produktuma, hanem a Kettõ teremtõje. Vagyis a Kettõ között levõ közép nem a Harmadik, hanem az Egy. BAADER: az Egy mindig a közép marad. Az Egy tevékenysége, hogy egyesít, egyeztet, egységesít, megegyeztet. Ez a jen, a szattva, a szellem a higany. A közép, a théleszma a Kettõbõl úgy keletkezik, hogy a Kettõben újra megnyilatkozik az, ami a Kettõben akkor volt, amikor a Kettõ Egy volt. Ez az Egy a Háromban, mint közép ismét megjelenik és minden erõben ez az, erõ ereje. Ez a szellem, a szattva, a higany. Ez a théleszma.

A théleszma, és e szónak megfelelõ minden egyéb szó: androgün. E fogalom megértése e helyen már nem ütközik nehézségbe. Eléggé hangsúlyos volt annak kiemelése, hogy a sulphur hímnemû, a sal nõnemû, a higany semlegesnemû, mert a semlegesség nem egyéb, mint az androgün megvalósításának kolosszális nehézsége. Eddig az androgün realizásálása lehetetlen volt. Miért? Mert a történet (a Kettõ) korában az ember a polaritás, vagyis a kétnemûség korszakában élt. Amilyen mértékben a szabadság megvalósul, megvalósul a személy, vagyis az androgün. Nem úgy valósul meg, hogy a kettõ között a harmadik lesz, hanem úgy, hogy a Kettõ között levõ közép (Egy) ismét megnyilatkozik.

A théleszma androgün. Mint a Tabula Smaragdina mondja: magában az alsó és a felsõ erõket egyesíti.

216. Paradoxon: A zene és a mathészisz az a tér, amelyben a szellem eredeti androgün voltát megtartja.

217. Provizórium: A muzsikus és a matematikus, mondhatná KASSNER, a határokat keresi. S éppen ezért számukra semleges terület nincs.

218. Axióma: A közép a mérték.

A mérték az, amikor viszonyítok. Amivel mérek. Szükségképpen nem mérhetek mással, mint az Eggyel, mert a mérték nem egyéb, mint az Egy transzmutált alakja. Akármilyen mértékkel mérek, minden esetben az Egyhez viszonyítok. Ezért mondja SAINT-MARTIN, hogy minden aritmológiában az összes számok összege (értelme) mindig Egy.

219. Axióma: Amikor mérek és amivel mérek; mindig a közép.

Ezért van és ezért lesz mindig aranyvaluta, vagyis Nap-valuta. Ezért a mérés mindig szellemi mûvelet.

220. Doxa: Hénoch, amikor a mennybe emelkedett, angyalokkal találkozott, akik kezükben szalagokkal és pálcákkal jöttek. Arra a kérdésre, hogy mi szándékuk van, és hová mennek, a válasz ez volt: elmennek, hogy mérjenek.

221. Doxa: Az élõ hagyomány, mondja BAADER, az idõben való távolságot felfüggeszti. Ha pedig a hagyománynak ez az idõt felfüggesztõ jelenléte megszûnik, a távolság azonnal elõtérbe lép.

A hagyomány a szellem történetfölötti jelenléte.

Példa: amennyiben valaki a hagyományban áll, az örök jelenben áll. LAO-CE és SAINT-MARTIN között levõ kétezer négyszáz évnyi távolság eltûnik. De KANT és HEGEL között levõ harminc évnyi távolság fennáll.

222. Axióma: A mérték a szabadság.

223. Axióma: A mérték a személy.

224. Axióma: A mérték az Egyház.

225. Axióma: A mérték a meghatározhatatlan (infinitezimális).

A meghatározhatatlan az egyszeri, s az egyetlen. A személy mértéke ez az egyszerisége és megismételhetetlen (nem azonosítható) egyetlensége. Ezen az egyszeriségen nyugszik a személy szabadsága. E szabadságon nyugszik a szabad egyesülés. E szabad egyesülésen nyugszik az Egyház.

226. Doxa: A Tabula Smaragdina azt mondja: a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém. E három rész: a testi, a lelki, és a szellemi. E három rész: az ember, a közösség és az életrend. Vagyis: a személy, az Egyház és a szabadság.

Ez a trinitárius logika befejezése.

Ez a nevek helyes használatához visszavezetõ úton a legelsõ lépés.

V. MÛVELETEK

A hermetikus (alkimista) elemek: a sulphur, a sal és a higany, már hozzávetõlegesen többször szóba kerültek. Az elemek archaikus analógiáiról is történt említés. A hermetika elemeit azonban sem a kínai, sem a görög, sem a hindu elemekkel azonosítani, vagyis összezavarni nem lehet és nem szabad. A sal soha a jinnel és a tamasszal illetve a szarx-szal nem tévesztendõ össze, mint ahogy nem szabad összezavarni a sulphurt a pszichével, a radzsasszal, a higanyt a pneumával és a szattvával.

A három princípiumot (kezdetet) leginkább a görög hagyományban választották el. E három kezdet a test, a lélek, a szellem (szarx, pszükhé, pneuma). A kezdetekor oly mértékben elválasztották, hogy a három kezdet egysége (uniója) késõbb teljesen elhomályosult. A három közül mindegyiket külön is elgondolták, sõt, amikor egyesek a szellemi, mások a testi vagy a lelki kezdet gondolata mellett szállottak síkra, e három kezdet körül az egyik vagy a másik primátusa felõl is vitatkoztak.

Az alkímia három princípiumában az eredeti egymást közös áthatás (inqualieren) annyira fennáll és megvan, hogy az, egyiknek a másik kettõ nélkül való elgondolása mindig nehézségekbe ütközik, s végül is lehetetlen. Az elemek megkülönböztetendõk, de nem elválaszthatók. Sal nincs sulphur és higany, higany nincs sal és sulphur stb. nélkül, mert az elemek egymásban és egymásból keletkeznek és csak megkülönböztetve egyesíthetõk, illetve egymással egyesítve különböztethetõk meg. Erre a gondolatra egyébként a XX. században a fizika is rájött. A fölfedezés alapja azonban az alkímiában igen régen megvolt. Az összefüggést minden esetben az elemek egymást átminõsítõ alaptulajdonsága teremti meg. Az egymást átminõsítõ alaptulajdonság bázisa pedig az, hogy minden elem az Egy transzmutált alakja. Ezt tanítja a hindu advaita és HÉRAKLEITOSZ, amikor azt mondja, hogy minden Egy (hen panta einai). Ez az egységlogika és aritmológia fundamentuma.

Az a tény, hogy a három elem, ebben az esetben a sal, a sulphur és a higany mindig egy, közvetlenül az alkímia egyik legfontosabb fogalmára utal. Ez a fogalom a proté hülé (latinul a prima materia), vagyis az õsanyag. Az õsanyagban minden együtt van, pontosan úgy, ahogy az Egyben minden szám együtt van. A prima materia azonban, mint az Egyben levõ minden szám, nem nyilatkozott meg. E nem megnyilatkozott Prima materia a sal, a sulphur és a higany hármas egysége. A három szimultán kezdet. Amely azt a tényt jelzi, hogy az Egység, ha meg nem nyilvánult alakjában Három, akkor a megnyilvánult Egy bázisa is a Három.

A filozófiák és a metafizikák, különösen a görögöktõl kezdve igen sokat vitatkoztak, hogy a prima materiából elõször melyik anyag lépett ki. Alkimista nyelven szólva, hogy a prima materiában melyik az úgynevezett qualitas secundaria, vagyis az elsõ másodlagos minõség. A preszókratikus görögök a prima materiát (proté hülé) általában phüszisznek, vagyis elsõ természetnek nevezték. A kérdés az volt, hogy e phüsziszben melyik anyag nyilatkozott meg elõször. Volt, aki a víz primátusát tanította, más a levegõét. Az alkímia a három szimultán kezdetbõl indul ki. Ezért, ha a következõkben elemekrõl (kezdetekrõl, princípiumokról) külön lesz szó, a másik kettõ aktív jelenlétével miden esetben számolni kell. A sal nem egyéb, mint sulphurális higany, a sulphur nem egyéb, mint higanyos sal, a higany nem egyéb, mint sós sulphur.

BÖHME a mózesi könyvek Genezis-kommentárjában mindenkor az Ungrundból, vagyis a meghatározhatatlan (infinitezimális) Egybõl indul ki. Ez az Ungrund a prima materia. Ez az õsanyag, amelybõl az anyag önmagát megvalósította. Ez az õsanyag a sal, a sulphur és a higany egysége.

A salt tüzes víznek, vizes tûznek nevezik. A kabalában ez az és (tûz) és a májim (víz) egysége a samajimban. HÉRAKLEITOSZnál a présztér, a forró lehelet, a tüzes pára, a lángoló tûz. A sal egyik jele az alkímiában a kör, középen kettéválasztva. A felsõ félkör a tûz, az alsó a víz. A felsõ a sulphur, az alsó a sal, az elválasztó vonal pedig a higany. A felsõ a világosság, az alsó a sötétség, az elválasztó vonal a szó, amely a kettõt elosztja. A felsõ a hím, az alsó a nõ, az elválasztóvonal az androgün, amely a kettõt elosztja és összetartja. A felsõ az Egy, az alsó a Kettõ, az elválasztó vonal a Három, mint az Egy transzmutált alakja, a Mérték és a Közép.

A sal természete, hogy forró vízszerû. Ez a só. A só éget, ezért vizet iszik, akiben sok só van - vizet kell innia, nehogy elégjen. A sóban a víz és a tûz olyan arányban áll, pontosan annyi víz van benne, amely a benne levõ tüzet úgy oltja, hogy az tovább égjen. A salban levõ víz, vagyis a cseppfolyós elem, a higany. Ez az, ami ég, a salban levõ tûz pedig a sulphur, amely a higanyt hevíti.

A sal színe fehér. Alakja a négyzet. Azért a négyzet, mert a sal a világbázis. A szilárd fundamentum, a négyzet, mert ez a megmozdíthatatlanság jele. A sókristály kockaalakú. A sót anyasónak is nevezik, mert a világ a só kockájában oly szilárdan nyugszik, mint az anyaságon. Ezért sós az óceán, sós a vér és minden életnedv. Az alkímia azt mondja, hogy a világegyetemben egyetlen porszem sincs, amelyben szubtilis só ne lenne. Minél több benne az és (tûz), annál több benne a víz (májim). Az óceán vize az Egyenlítõnél sósabb mint a sarkokon, mert forróbb. A só áthat, szárít, konzervál, frissen tart, a benne levõ tûznél fogva hût. Ami az élet sója, az az élet fenntartója, az, ami hevítve hût, vagyis tüzelve olt. Az alkimisták azt tanítják, hogy az atomok anyaga a sal, elementáris robbanó tûz, olyan oltott állapotban, hogy az oltott tûzben a víz lángol. HÉRAKLEITOSZ szerint a világ tûz, amely mértékre fellobban, és mértékre kialszik.

A sulphur (kén) nem egyéb, mint sós, vagyis égõ higany, amelyben a só tüze (vize) a higanyt megnyugtatja (eloltja). A só a tûz és a víz elválasztásának felel meg. A kén a világosság és a sötétség elválasztásának felel meg. Ha az ember a sulphurt a lélekkel analógiába állítja, a világosság a nappali, a sötétség az éjszakai tudatnak felel meg. A világosság és a sötétség megkülönböztetésével a világban kettévált a Lux és a Tenebrum birodalma, a Mennyország és a Pokol. Az alkímia ezek szerint mindig megkülönbözteti az égi és az alvilági sulphurt. Az égi sulphur angyala volt kezdetben a Fényangyal, Lucifer, de éppen Lucifer lett a sötétség angyala, a Sátán. Az égi sulphurnak a Nap felel meg, az alvilági sulphurnak a vulkánikus tûz. Az égi kén a szellem tüze. A sötét kén a pokol tüze, ezért a Sátánt kénszagáról lehet felismerni. A romlásnak és a rothadásnak kénszaga van. Ezt a sötét sulphurt nevezi BÖHME Isten haragjának. A sötét sulphur (megromlott lélek) tulajdonsága a sötét bûnök, a fösvénység, az irigység, a kapzsiság, a pokollal korrespondálnak. Minden bûn ismertetõjele, hogy elrejtõzik, éjszakába vonul, és a pokolban érzi magát otthon. Az égi fény-sulphurt az alkímia balzsamnak is nevezi. A balzsam lángja illatos. A balzsam az élet frissességét megõrzi. A balzsam a só.

A sulphur jele az alkímiában a csúcsával fölfelé álló háromszög (tûzháromszög) és alatta a kereszt. A kén is a tûz egy neme, de mint az alkimisták mondják, a kénben nem a víz ég, hanem az olaj. Az olaj a tüzet nem oltja, hanem a tûz anyaga, és a tüzet táplálja. A pokoli sulphurban ez az olaj a zsír, az égi sulphurban pedig a balzsam. A sulphur színe a vörös.

A higany jele a kör, fölötte félkör, alatta kereszt. A higany is tûz. A sóban a természet ég, a sulphurban a test ég, a higanyban a lélek ég. Ezért lehet a szellemmel analógiába állítani. A higany sulphurizált sal. A szellem a lélek tüzében égõ test. A higany fém is, cseppfolyós is. Van szilárd és van cseppfolyós természete. A higany száraz víz. Azért száraz, mert nem nyirkosít. A higany tüze abban nyilatkozik meg, hogy old. A higany tüzében azonban az elemek nem semmisülnek meg, hanem épen fennmaradnak és megnyilvánulnak. Ahogy a Háromban az Egy és a Kettõ nem semmisül meg, hanem megnyilatkozik és szilárd alakot ölt. Ez a szilárd alakzat minél tünékenyebb és illanóbb, annál szolidabb és szilárdabb. A higany jelében három jel van együtt: a kör, a Nap, a félkör, a Hold, és a kereszt (földi ember). Ha valamit a higany felold, azt magába veszi, de nem hogy eleméssze, hanem hogy manifesztálja. Az alkímia szerint a sóban a víz ég, a sulphurban az olaj ég, a higanyban a szesz ég. Ez a szesz a spiritus (pneuma) szelíd, de olthatatlan tüze, világoskék lángja és világossága. A higany azért old, hogy közvetítsen és egységet teremtsen. A higanyt az alkímia egyetemes menstruumnak is nevezi. Menstruum annyi, mint oldó oldat. Old azért, mert a benne levõ spiritus minden anyagot old, oldat azért, mert nem egyéb, mint a sal és a sulphur oldata. A spiritus nem egyéb, mint feloldott víz és olaj: a szeszben a víz és az olaj feloldódik.

Egészen természetes, hogy ez az elemekrõl nyújtott vázlat az alkímia sokszerûen gazdag értelmezéseit távolról sem meríti ki. Ez egyébként sem lehetséges. Miért? Mert az alkímia minden esetben és fokozottabb mértékben, mint bármely más, személyes tudás. Minden alkímiának személyesnek kell lennie, csak akkor jó. Ez fõként a következõkben, a mûveletek leírásában tûnik ki. A mûveletek folyamán persze egész sereg újabb és újabb elem keletkezik. A leggyakoribb elemek elnevezése az alkímiában a vitriol, a cinnober, a salétrom, az antimon, a markazit, a tutia, a mész. Az elemek a három alapminõség más és más arányokban való transzmutációja (alakja).

Sokáig abban a hiszemben voltak, hogy az alkímia csak két alapelemmel dolgozott, éspedig a sulphurral és a higannyal, és PARACELSUS volt az, aki a sal fogalmát és elemét az alkímiába bevezette. Ez a felfogás téves. A korrekt alkímia mindig három alapelemmel dolgozott, legfeljebb, mint a középkori alkímiák esetében, más elnevezés alatt. GEBER (egyesek szerint AL DZSABIR, mások szerint alexandriai szerzõ) a salt arsenicusnak nevezi. GEBER könyvei pedig, fõként a Summa perfectionis, a XII. századtól kezdve Európa legolvasottabb alkimista kézikönyvei voltak. A három alapelem bázisa az archaikus kor legrégebbi idejére megy vissza. A héber hagyományban a legmagasabb egységjel, a Dávid pajzsa sem egyéb, mint az alkimista hármas egység jele. A jelben a csúcsával lefelé álló háromszög a vízháromszög, a fölfelé álló a tûzháromszög, a középen lévõ pont a higany jele. E jelkép azonban az elemeknek külön-külön is megfelel, és megfejtését adja külön a salnak, a sulphurnak és a higanynak. A Dávid pajzsa egyébként jelzi az Egyet (tûz), a Kettõt (víz) és a Hármat is, mint a transzmutált Egy alakját a középpontban.

A Dávid pajzsában levõ centrum (pont) az alkimista mûveletek bázisa. Az alkimista úgy gondolja el, hogy a két egymásba rajzolt háromszöget a pont körül forgatni kell, és minden elem e forgatásból keletkezik. A Dávid pajzsa a hagyományban mindenütt a mozgás, mozdulat (primum movens) és mozgatás jele. A primum movens a Hetes szám jegyében áll. Amikor az imént az analógiás gondolkozásáról volt szó, a hetes szám analógiasora említésre került. Ezek az analógiák a többi között: a szivárvány hét színe, a diatonikus hangsor hét hangja, a hét bolygó stb. Dávid pajzsának jelképe úgy értendõ, hogy a hatágú csillag minden ágában áll egy a bolygók közül, s a közepén a hetedik, a Nap. Ami viszont azt jelenti, hogy a hét bolygónak és a hét színnek hét alapmûvelet felel meg. Hétféle alkimista operáció van, s ezek:

a sublimatio,
a solutio,
a separatio,
a preparatio,
a calcinatio,
a reductio és
a coagulatio.

A sublimatio (a finomítás) megfelelõje a Nap. A solutio (az oldás) megfelelõje a Hold. A separatio (az elkülönítés) megfelelõje a Merkur. A preparatio, a mûveletek számára alkalmas állapot megteremtésének megfelelõje a Vénusz. A calcinatio, vagyis a fölösleges és tisztátalan anyagok eltávolításának és kiégetésének megfelelõje a Mars. A reductio, vagyis az aktív és tiszta gyökre való visszavezetés megfelelõje a Jupiter. A coagulatio, vagyis minden felbontó nedvesség eltávolításának, a szilárd és végleges helyzetet megteremtõ mûvelet megfelelõje a Szaturnusz. Minden más alkimista mûvelet (descensio, projectio, multiplicatio, ceratio, fixatio, volatilisatio stb.) e hét mûvelet valamelyik változata.

A hét bolygónak, illetve a hétféle alkimista operációnak felel meg a hét hang és a hét szín. A hét operációnak azonban hét fém (elem) is megfelel, éspedig az arany, az ezüst, a higany, a réz, a vas, az ón, az ólom. A hét elem közül mindegyik a prima materia három alapelemének valamely szám, éspedig a bolygó száma arányában való egysége, vagyis a bolygók száma szerint való transzmutáció eredménye. A hét fém úgy keletkezett, hogy a bolygó számának megfelelõ operáció következményeképpen a három alapelem egységébõl kilépett. A hét fém e hét mûveletnek felel meg. Így tehát, ha a prima materiára (sal-sulphur-higany) a sublimatio számát alkalmazom, akkor azon azt a mûveletet végzem, amely mûveletbõl a Nap keletkezett. A sublimatio mûveletének tehát a Nap, a fémek közül az arany felel meg. Ha a Prima materiára a solutio mûveletét alkalmazom, keletkezik a Hold, amelynek megfelelõje az ezüst. Így keletkezik a Merkur, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, vagyis a higany, a réz, a vas, az ón és az ólom.

Az elemek nem izoláltak, hanem kontinuitásban állnak. Ha a megfelelõ mûveletet alkalmazzák, az egyik elem a másikká átalakítható. Az alkímia azt a fundamentális mûveletet keresi amelynek segítségével az elemek mind arannyá alakíthatók át. Ilyen transzmutációs mûvelet van. A dolgot egészen rendkívüli módon az nehezíti meg, hogy minden újabb elemnek mindig újabb mûveletével kell számolni, s hogy a transzmutáció, úgy látszik, valamennyi mûveletnek szimultán alkalmazásával kezdõdik, amíg végülis csak a hét fõelem marad. De a hét fõelemre is egyszerre kell alkalmazni a coagulatio, a reductio, a calcinatio, a preparatio, a separatio, a solutio, a sublimatio mûveleteit. Ezek a mûveletek fokozatosan szeparálódnak a Merkurban, feloldódnak a Holdban, szublimlódnak a Napban. Ez a fémek világában ugyanaz a folyamat és mûvelet, mint amit a sors területén reintegrálódásnak, vagyis az Egyben való egyesülésnek neveznek.

A sublimatio eljárása (GEBER Summa perfectionis-a szerint) a következõ: az elemek egyesítése (reintegrációja) reménytelen kísérlet marad, ha az ember azokat elõzõleg nem szublimálja, vagyis nem finomítja. Finomításnak nevezik minden földszerû anyag eltávolítását (válaszd el a földet a tûztõl, a könnyût a nehéztõl). A fémek ugyanis fölös mértékben tartalmaznak port, homokot, agyagot, egyéb földes szemcsét. Ha ezt az analógiás nyelvet az ember lefordítja, a következõképpen hangzik: az ember tulajdonságainak rendezéséhez hiába fog, amíg azokat a kapzsiság, a hírvágy, a becsvágy, hiúság, mohóság, alacsony szenvedélyek seregétõl nem tisztítja meg, vagyis az ember azokat nem szublimálja. Az ember tulajdonságai nyers állapotban eléggé tele vannak Porral, sárral és szeméttel. Persze nagyon óvatosnak kell lenni. Mindenestül elvetendõ fém nincs. Gyakran az igen káros és veszedelmes elemekrõl derül ki, hogy milyen nemesek. A sók közül ilyen a markazit (becsvágy), vagy a tutia (gyönyörvágy). E durva analógiának természetesen nem jó felülni. A markazitot csak így, becsvággyal, a tutiát gyönyörvággyal azonosítani durvaság. E pillanatban azonban nem egzakt analógiáról van szó, hanem hozzávetõleges értelmezésrõl. A sublimatio mûvelete tökéletesen személyes. A finomítást mindenkinek magának kell végeznie, rendelkezésre álló szublimáló képességével.

A finomítással szimultán a solutio (oldás) mûvelete. Az egyesítés megköveteli, hogy az ember a túl száraz fémeket feloldja, fõként, hogy a bennük levõ kártékony anyagokat és mérgeket kimossa, és a szennytõl megtisztítsa. Az oldás vízzel vagy savakkal, vagy más maró folyadékokkal történik. Közkeletû oldóanyag a vitriol. A vitriol igen goromba analógiája az ún. kritikus intellektus lehetne. Ez a maró és cinikus, hideg és elemzõ képesség, amely oly sok esetben kitûnõ oldóeszköz, fõként, ha az ember önmagára következetesen alkalmazza.

A separatio nem egyéb, mint a fémek (tulajdonságok) között a leltár és a katalógus készítése, és az egyes elemek korrekt megkülönböztetése. Ez a merkuriális mûvelet. A separatio természetesen nem választható el a sublimatiótól, sem a solutiótól, hiszen, ha az ember a fémeket fel akarja ismerni és azokat meg akarja különböztetni, azokat finomítani és oldani kell (akár a kémiában bizonyos reaktív módszerekkel). De nem választható el a preparatio mûveletétõl sem. Preparatio éppen annyit jelent, mint a fémet a transzmutáció mûvelete számára alkalmassá tenni. Annyit jelent, mint megformálás, kikészítés, preparálás, a megjelenésre való elõkészítés. E mûvelettel szimultán a calcinatio. Calcinálni annyit jelent, mint mészkezelésben részesíteni, vagyis, a fölösleges és romlandó, bomlasztó és tisztátalan sulphurt mész segítségével kivonni és elégetni. Ilyen esetekben mindig a sötét, sátáni kénrõl (a pokoli sulphurról) van szó. Alvilági sulphur mindenkiben bõven akad. A legegyszerûbb és legbeváltabb módszer az, ha az ember ezekhez, az elemekhez, oltatlan meszet kever, aztán alaposan kiégeti. A mûvelet nem fájdalommentes. Különösen a calcinatio nem az. A mûvelet irányítója a Mars bolygó, a szélviharok, a háborúk, a forradalmak, a tûzvész, a vérontás, az erõszak bolygója. De a Mars ugyanakkor a március, a tavasz bolygója is. Calcinatio nélkül a transzmutáció mûvelete nem sikerülhet.

A reductio, amely mûvelet variánsa a descensio és a reverberatio, az eredeti gyökre való visszavezetés. A reductio alapja is a tisztítás, az oldás, a megkülönböztetés, de a cél az, hogy az ember a fémet eredeti lényére vonja vissza, nehogy a fém hatalmi túlkapásból saját erejét máson terrorisztikusan éreztesse. A coagulatio a reductio szolgálatában áll, és viszont. A fémek nyers állapotban el vannak iszaposodva, romlasztó nedvekkel átitatva, sárosak, moslékban úsznak. Ezt a sok rothasztó és posványosító nedvességet el kell távolítani. A fémet meg kell szilárdítani, megkeményíteni és a formálás számára alkalmassá tenni. Természetesen azért, hogy az ember ismét feloldja, szeparálja, volatilizálja, calcinálja és szublimálja. A coagulatio mûvelete a Szaturnusz jegyében áll. A Szaturnusz a keménység és a szilárdság bolygója. Az az, ember, aki önmagán a coagulatio mûveletét sohasem alkalmazza, elpuhul és elhízik, elnehezedik és elaljasodik. A túlságosan coagulált ember viszont csontvázzá szárad. A nem coagulált ember gondolkozása álmos és tunya, nedvekkel való telítettségében puha, szétfolyó, alaktalan és nehézkes. A mértéktelenül coagulált ember viszont absztrakt és merev, szigorú és szegényes és szürke, és meggyõzhetetlenül monomániás és egyhangú.

Ha most az ember a mûveletekrõl mondottakat a Tabula Smaragdina szövegére alkalmazza, a következõ képet nyeri:

Mit jelent a varázslat mûveletének végrehajtása?

A varázslat mûveletének végrehajtása a reintegráció. Reintegráció annyi, mint a haladványsorban a haladvány irányában haladni, ami csak más kifejezés arra, hogy az Egy transzmutált alakjain végigmenni. Ha az ember az Egy transzmutációit mind megvalósította (a varázslatot végrehajtotta), megérkezik az Egyhez. Az Egy kibontása (differenciálás) mindenkor lépést tart az Egybe való visszatéréssel (reintegrációval). A differenciálódó integrálás a varázslat mûvelete, ami nem egyéb, mint a realizálás.

Hogyan keletkezik minden dolog átvitellel az Egybõl?

Transzmutációval. Más szóval: átminõsüléssel. Az elemek egymásban és egymásból keletkeznek. Minden elem egyetlen alapelem változása. Minden anyag az egyetlen elsõ anyag, prima materia, változása. Minden szám az Egy transzmutált alakja. Az elemek nem izoláltak, hanem kontinuitásban vannak. Minden elem minden elemmé átváltoztatható. Az átváltoztatás mûvelete a számok rendje szerint történik. Az átváltoztatás varázslat (miraculum).

Hogyan történik a tûz és a föld (a könnyû és a nehéz) elválasztása?

Olyan mûveletekkel, mint a finomítás, az oldás, a megkülönböztetés, az elõkészítés, a kiégetés, a gyökökre való visszavezetés és a megszilárdítás.

Aki ezeket a mûveleteket ismeri, és azokat végre tudja hajtani, minden fémet arannyá tud változtatni. Az az ember az uralmat a világ fölött elnyeri, s e perctõl kezdve elõle minden sötétség kitér.

VI.A NAGY NÉGYSZERES RAGYOGÁS

A Tabula Smaragdinában eddig még alig érintett hely a negyedik mondat, amely azt mondja: "Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálja". Ez a mondat nem egyéb, mint a négy elem, a tûz, a víz, a levegõ és a föld négyességének megfogalmazása. Eddig állandóan a hármas alakú megfogalmazásokról volt szó. Ez itt most a négyes. Megijedni ettõl sem kell. A Négyben levõ négy elem egymáshoz való viszonya pontosan ugyanolyan, mint a Háromban levõ három elem egymáshoz való viszonya. A Négy is az Egy transzmutált alakja. A Négyben levõ négy elem végsõ értelme is az Egy egész. A Négy esetében azonban egészen máshonnan kell elindulni.

BÖHME kisebb értekezései között van egy, a címe a Négy komplexió. Ez az értekezés a hagyománynak abból a gondolatából indul ki, amelyet mi a HIPPOKRATÉSZ-féle négy vérmérséklet neve alatt ismerünk. A négy vérmérséklet a kolerikus, a szangvinikus, a flegmatikus és a melankolikus, vagyis a tûzszerû, a levegõszerû, a vízszerû és a földszerû. BÖHME szerint a négy vérmérséklet az embernek nem primordiális tulajdonsága. A temperamentum qualitas secundaria, vagyis másodlagos minõség. Eredetileg az emberi létezés fundamentális koncepciójában a négy tulajdonképpen egy volt. Ez az egy most is visszanyerhetõ. A négy vérmérséklet egysége a temperamentumok prima materiájában nem szétvált és nem széttört alakban eredetileg együtt élt. A széttörés a bûnbeesés következménye volt. Az õsi és elsõdleges vérmérséklet (az emberi vér primordiális hõfoka) négy darabra tört, éspedig a négy elem (négy égtáj) szerint. Ezért lett a kolerikus fragmentum a tûz (dél), a szangvinikus a levegõ (kelet), a flegmatikus a víz (nyugat), a melankolikus a föld (észak) jegye.

A tûz mindazt, amit megérint, fölperzseli. Végül elégeti önmagát. A tûz felemészt. Ez a mértéket vesztett szenvedély, a kevélység és elbizakodottság, a hatalmi ösztön, az önhittség, a nagyzolás hóbortja, a gõg. A kolerikus ebben a tûzben ég. Szikár, tele méreggel és türelmetlenséggel.

A levegõ állhatatlan, könnyen változik, de soha önmagától és önmagából, hanem mindig külsõ hatásra. Ezért hol kellemes szellõ, hol tépõ vihar. De a következõ pillanatban megáll. Többször is poshad, magába szed port és bûzt. Éthosza, kitartása, szilárdsága nincs. Ha szomorú, ha vidám, mindig külsõ hatásra az. Nem tud gyûlölni, de szeretni sem.

A vízrõl a kínaiak azt mondják, hogy mindig a mélységet keresi, azt a helyet, amely a legalul van. Ott elfekszik, és arról álmodozik, hogyan juthat még mélyebbre. A víznek az a tulajdonsága, hogy felold, ennek a törekvésnek szolgálatában áll. Azért oldja fel az alatta levõt, hogy helyét elfoglalja, és még lejjebb jusson. A víztermészet alázatos és gyáva és síkos, és meg nem fogható.

A föld a mozdulatlan. BÖHME azt mondja, hogy a föld a félelemtõl dermedt meg. A félelem a földben a súly. Inkább az, hogy nehéz. Ezért sötét. S ezért oly szomorúan barna. A föld tökéletesen elfelejtette, hogy szabad. És mert elfelejtette, azt hiszi, fogságban van Ez a börtön saját tehetetlen búskomorsága.

Amikor a Tabula Smaragdina azt mondja, hogy apja a tûz, anyja a víz, a levegõ hordozta méhében és a föld táplálta, tulajdonképpen azt mondja, hogy a négy elemet (a négy temperamentumot) az embernek önmagában reintegrálni kell. A négy égtájat egyesíteni kell. Hol? Természetesen a Középben. Az Egyben. Mert a Közép mindig az Egy. De az Egy a prima materia, az õsanyag, amelybõl a négy elem keletkezett. Retrográd mozgással az Egységet helyreállítani nem lehet. Mi a teendõ? Az alkímia azt mondja, hogy a négy elem egysége helyreállítható a Középben. A Négy közepe azonban az Öt. Az Öt természetesen mint az Egy transzmutált alakja. A négy elemet addig kell szublimálni, oldani, calcinálni redukálni, amíg a négy között a középen megjelenik a középpont. Ez a középpont a négy elem tiszta és tömény kivonata. Az alkímia quinta essentiának hívja. A quinta essentia, vagyis az ötödik esszencia a négy elem tömény kivonata.

A mûvelet a következõ: a földet a vízben fel kell oldani, hogy dermedt merevségét elveszítse, alakíthatóvá és gyúrhatóvá kell tenni. A melankóliába annyi flegmát kell bevezetni, hogy a föld saját dermedtségével szemben flegmatikussá váljék. A víz közönye így a földben pozitívvá lesz, e közönnyel a föld saját félelmét is közömbösen fogja tudni nézni, és saját félelmétõl sem ijed meg. Most a föld már észreveszi, hogy nem tehetetlen, hanem szabad.

A vízben feloldott földet a tûzben melegíteni kell, vagyis a flegmába kevert melankóliába be kell vezetni a kolerikus vérmérsékletet. A víz azonnal párologni kezd. A víz a tûz hatására álmosságát elveszti, már nem a mélységeket keresi, hanem felszáll és a levegõvel egyesül. De a vízpára a földet is magával ragadja, s a levegõben a tüzes párás föld szállni kezd.

Most a szublimálás és oldás mûveletét tovább folytatva alkalmazni kell a szeparálás, a redukálás mûveleteit. Vigyázni kell arra, hogy a föld rnindig föld, a víz mindig víz, a tûz tûz, a levegõ levegõ maradjon. Ha az egyik elem kiesik, a mûvelet azonnal megáll. Ezért kell szüntelenül szeparálni. Minden elem meg kell tartsa saját jellegét. Az ötödik elem, vagyis a tömény kivonat elõnye éppen az, hogy abban megvan a föld szilárdsága, a levegõ illanékonysága, a víz folyékonysága és a tûz heve. Ez a quinta essentia. Az ötödik elemben tulajdonképpen a négy elem egysége valósul meg úgy, hogy mind a négy elem tökéletesen szabaddá válik.

Ezért mondja a Tabula Smaragdina, hogy e mûveletben az apa a tûz, az anya a víz, a szülõ méhe a levegõ és a táplálék a föld. A nemzõ vérmérséklet a kolerikus. A tûz és a Nap analógiájával kapcsolatban már volt szó arról, hogy a sperma tûztermészetû. A tûz a hím. Az anya a víz, vagyis a flegma. A flegma a nyugalmat keresi, ezért keresi a mélységet, s ezért tartózkodik mindig lent. A tûz és a víz egyesülése azonban a forró víz, a gõz, a HÉRAKLEITOSZi présztér, ez a samajim, vagyis az alkimista sal. A tüzes víz a levegõbe emelkedik, vagyis szangvinikus lesz, illanó és tünékeny és könnyû. De állhatatlan lenne, ha nem a földdel, a nehéz és dermedt melankóliával táplálkozna. Így most a földdel táplálkozó levegõ egyesül a tüzes vízzel. A négy temperamentumban kiegyenlítõdik, és egyesül a könnyû a nehézzel, a folyékony a tüzessel.

Most mind a négy elem átveszi mind a négy elem tulajdonságait. Földes lesz, vagyis szilárd és megbízható és fundamentális. Légnemû lesz, vagyis könnyû és a legkisebb érintésre is érzékeny. Folyékony lesz, vagyis felold, és megfoghatatlan, és forró lesz és tüzes és ragyog. Ez a Nagy Négyszeres Ragyogás.

BÖHME négy komplexiója a négy vérmérséklet, a négy elem analógiájára. A négy komplexió nem egyéb, mint az egyetlenegy õstemperamentum (prima materia) négy részre való szétbomlása. E szétbomlásban a négy elem közül mindegyik retrográd mûveletet fejtett ki. Ezért mindegyik elem önmagában merev, mint a föld, álmos és tehetetlen, mint a víz, állhatatlan, mint a levegõ és emésztõ, mint a tûz. Nem a négy elemet kell megváltoztatni, hanem a négybõl ki kell mûvelni az ötödiket, és az ötödikbõl, a centrumból kell a négyet, mind a négyet tulajdonságának teljes épségben tartásával egybefoglalni úgy, hogy az ember azokat egyesítve megossza és megosztva egyesítse. Ebben a mûveletben a coagulationak, a solutionak, a reductionak, a separationak igen nagy szerepe van. A ternperamentumokat meg kell tisztítani, a szemetet belõlük calcinálni kell azokat saját természetükre redukálni, és a mûvelet számára azokat preparálni. A Tabula Smaragdina azt mondja: válaszd el a tüzet a földtõl, a könnyût a nehéztõl. Vagyis szeparáld a kolerikust a flegmatikustól és a szangvinikust a melankólikustól. Mindegyiket önmagában ismerd meg (redukció). Most, mint a Tabula Smaragdina mondja, a földrõl az égbe emelkedik (szublimáció), aztán ismét a földbe leszáll (coagulácio). A felsõ és az alsó erõket magába szívja (solutio). Éspedig mindezt tudással és szenvedéllyel kell tenni, vagyis tüzesen és józanul egyszerre, teljes világossággal, mégis szilárd bázison, a tûz és a föld természete szerint. Ilyen módon az ember a finomat (levegõt) legyõzi és a nehezet (földet) áthatja. Más szóval a levegõt coagulálja (megszilárdítja) és a földet szublimálja (légiesíti). Ez az átvitel varázslat (operatio), és ennek ez a módja.

A Tabula Smaragdina ezen felül még a következõket is mondja: ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul. Ez a gondolat azt jelenti, hogy a transzmutáció mûveletének kulminációs pontja van, és ez az a pont, amikor a könnyû a nehezet eléri, s onnan visszafordul, de már a nehezet magával emeli. Ez az egybeminõsülés mozzanata, amikor az egység az elemek között a centrumban realizálódik. Nun inqualieren allen Seelen miteinander, írja BÖHME: Íme, minden lélek egymást közösen áthatja. Az egymással való egyesülés nem egymásban történik. Mindig a Középben. Ahogy a négy nem egymásban egyesül, hanem a quinta essentiában, az ötben, mint az Egy transzmutált alakjában. A Közép mindig az Egy. Egyesülni csak az Egy jelében lehet. Amikor a mûvelet a közepet eléri, kulminál: ekkor ereje tökéletessé lesz. A maximumot a tevékenységben éri el. Minden erõben ez az erõ ereje, írja a Tabula Smaragdina (fortitudinis fortitudo fortis). A világot így teremtették.

A quinta essentia nem egyéb, mint a théleszma analógiája. Ezért a théleszma egyik neve a Nagy Négyszeres Ragyogás. BÖHME Glanz der Majestätnek nevezi: a Tündöklõ Fenség. A théleszma pedig nem egyéb, mint amit az egyiptomiak sahunak neveztek, az örök romolhatatlan test, amely az égi sulphur tüzében ég és önmagában minden elemet felold, mint a higany. Ez a sahu pedig a görög szóma, nem a földi anyagtest (szarx), hanem az ember pszichikus-pneumatikus alakja.

VII. A TAROT

A tarot huszonkét képbõl álló sorozat, amelyhez még négy színben tíz-tíz, esetleg tizenkét (vagy tizennégy) lap csatlakozik.

A huszonkét lap elsõ pillanatra is azonnal analógnak látszik a kaldeus asztrológia zodikuszának tizenkét képével, a kínai Ji king hatvannégy ábrájával, a mexikói tolték naptár képeivel. A különbség az archaikus rendszerek között csak az, hogy mindegyiknek más aritmológiája van. A tarot aritmológiája huszonkettes, ami azt jelenti, hogy a huszonkét szám közül egyik a másik nélkül értelmetlen, és hogy a huszonkét szám együttes összege az egész. Az aritmológiáról (arithmosz - szám, logosz - értelem) tudjuk, hogy ez a szám értelmezésérõl szóló tanítás. A számértelmezés minden esetben az egység jegyében történik. PÜTHAGORASZ (ORPHEUSZ) egysége a tizes. Az asztrológia egysége a tizenkettes. A szánkhja egysége a huszonötös. A Kabala (és a tarot) egysége a huszonkettes. Ami azt jelenti, hogy a Kabala a huszonkettõt tekinti egy egésznek. A hagyomány aritmológiái definitív természetûek. A modern szcientifista aritmológiában a szám értelmét elvesztette. Miért? Mert úgynevezett végtelen számsorral kalkulál. Tudjuk, hogy ez hibás és hamis. Nincs végtelen számsor. Legnagyobb szám van (BÖHME), és e legnagyobb szám a világ száma. Minderrõl már többször volt szó.

A tarot kétségen kívül hermetikus, valószínûleg egyiptomi eredetû, bár mai alakjában kabalisztikus megfogalmazásban maradt ránk. A tarot huszonkét ábráját a héber huszonkét betûvel is a Kabala látta el, minden bizonnyal még Alexandriában. A tarot a hagyomány szerint HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ mûve. ELIPHAS LÉVY azt mondja, hogy a hermetikának az az eljárása, amelynek segítségével az úgynevezett nagy arkánumot meg lehet valósítani, itt rejtõzik. A nagy arkánum a tökéletesen felszabadított emberi személy, aki a világuralom és a béke megteremtõje. Amint látszik, egyáltalán nem kis igényû dologról volt szó.

A tarot használatának egyik módja - mint a kínai Ji kingé, az asztrológiáé és a mexikói naptáré - sorselemzés volt. Késõbb ezt a sorselemzést devalvált alakjában jóslásnak nevezték. A csillagokból, a kártyából, a tenyérbõl való jóslás alapja az archaikus aritmológia, amelynek segítségével az ember sorsának tényezõit bizonyos helyzetben és idõpontban számba tudja venni, vagyis az azokkal való reális számolás lehetségét megismeri. Késõbb, amikor a tarot kártyajátékká vált, az eredeti sorselemzés értelmét vesztette, a jóslás a merõ primitív intuíció eszközeivel teljesen megbízhatatlan.

A tarot huszonkét képe közül huszonegy számozott, a huszonkettedik számozatlan. A huszonegy számozott kép a háromszor hétnek felel meg. Nem egyéb ez, mint az alkímia hét-hét-hét mûvelete a három princípium (kezdet) jegyében. Az elsõ hét mûvelet a sal kezdetében, a második hét a sulphur kezdetében, a harmadik hét a merkur kezdetében folyik le. Természetesen mindig úgy, hogy a három kezdet is, a hét mûvelet is állandóan szimultán, mint ahogy a nyelvben is a huszonkét hang állandóan szimultán. Mind a huszonkét kép ábra, de nem szimbólum és nem típus, hanem úgynevezett mátrix. BÖHME a mátrixot szignatúrának is nevezi. A mátrixnak csak meghatározott (definitív) aritmológiában van jelentése és értelme. Más aritmológiába áthelyezve is csak zavarra ad okot. Az egyes mátrixok az aritmológiai alapértelmezés (az Egy) mûveletei és transzmutációi. Értelmük csak az Egyhez viszonyítva van. A mátrixokat minden valószínûség szerint eredetileg sem látták el semmiféle szöveggel. Ebben az esetben kép-látásról és képtudás elsajátításáról van szó. A képet nem lehet megcáfolni. A kép nem bizonyítható, hanem van. Az ember legfeljebb más képet állít melléje vagy szembe, de ez az elõbbit nem teszi fölöslegessé. A kép az, amiben az alak és az értelem egybeesik. Ezért nincs szám szemléletesség nélkül.

A tarot huszonkét képfogalmazása a fogalmazások megcáfolhatatlanságát jelzi. HERMÉSZ TRISZEGISZTOSZ egyébként is apodiktikusan fogalmazott. A Tabula Smaragdina is úgy kezdõdik, hogy az, amit mond biztos, hazugság nélkül való és igaz, és úgy végzõdik, hogy mindhárom tudás birtokában van. A látványokban való fogalmazás hatása közvetlenebb. Ezért a mûvészet az embert mélyebben érinti, mint a tudomány. S ezért az archaikus szentkönyvek, ha döntõ mondanivalójuk van, példázatokat mondanak. A példázat (analógia) egzaktabb, mint a racionális fogalom.

A tarot nem kész életterv. Más szóval a tarot nem filozófia és nem világnézet. Kész világnézetet nyújtani annyi, mint az embert eldologiasítani és elszemélyteleníteni. Amire szükség van, nem kész élettervet, hanem eszközöket nyújtani, hogy minden ember minden személyes képességét felszabadíthassa. Nem kész rendszereket kell adni, hanem az ébresztõ mozzanatok folyamatos lehetõségét biztosítani. A tarot mátrixai ezért nem típusok, vagyis nem meghatározások és maradéktalan jelentések, amelyek az embert kész helyzet elé állítják, hanem meghatározhatatlan (infinitezimális) értelmek.

GOETHE szavával a mátrixok õsértelmek (Urworte), vagyis õsképek, vagyis éppen mátrixok amik nem egyebek, mint anyák, anyajegyek, bélyegek, szignatúrák, amelyek az ember eredetének bázisát tárják fel. Az ember sorsa ilyen õsképek és õsértelmek szüntelen átminõsülésének és elváltozásának jegyében folyik le. Az asztrológia és a Ji king és a mexikói naptár pontosan ugyanezzel a módszerrel dolgozik.

A tarot-nak különösen a sors olyan helyzeteiben van jelentõsége, amikor az ember sorshaladványában megakad, több mátrix egyszerre aktuálissá válik, zavar és komplikáció támad, és a sors stagnál. Hindu analógiával azt lehet mondani, hogy karmatorlódás keletkezik. Egyszerre több karma (sors) válik esedékessé. Ilyesmi az emberek, de a népek életében is elég gyakori. Modern szóval az ember vagy a nép válságban van. Sajátságos többszólamúság és poliritmia és sokértelmûség aktualizálódik, olyan szövevény, amelyben az ember bele is zavarodhat és el is kallódhat.

Példa volt már erre is éppen elég. Ma minden civilizált ember sorsa és az egész emberiség sorsa már csak a civilizáció bonyolult morális-politikai-gazdasági-társadalmi-pszichológiai szerkezeténél fogva is válságban van. Minden ember és az egész emberiség több egymással meg nem egyezõ sorsot egy idõben él. Az ember sorsát konfliktusai határozzák meg, és az dönti el, hogy e konfliktusokat hogyan, fõként milyen színvonalon tudja megoldani. A tarot mátrixaival a válságot értelmesíti. A karmatorlódást nem oldja fel, hanem azzal, hogy a mátrixokat az ember kezébe adja, a megoldást lehetõvé teszi. Persze a válság megmarad, de magasabb nívóra helyezõdik át, vagyis nehezebb lesz, ami csak más szó arra, hogy könnyebb. A torlódás megmarad és a hibák és a bûnök is megmaradnak, ami még tûrhetõ, de a gyarlóságok is, ami alig elviselhetõ. Aki azonban jól odafigyel, észreveszi, hogy nem egészen. Ismétlõdik és megmarad, de felsõ oktávján, vagyis még pontosabban a válság a mellékhangnemekbõl fokozatosan átkerül a fõhangnembe. Az összes kérdések pedig, vagyis maga az élettéma, a sorsfeladat, a képlet csak a fõhangnemben oldható meg. Ez a folyamat nem olyan, mint az öregedés. Olyan, mint amikor a gyümölcs megérik. A bûn és a hiba és a gyarlóság megmarad, de az ember hatalmat nyer fölötte, nem hogy eltûntesse, hanem hogy pozitíven felhasználhassa. A tarot ezek szerint olyan éberen felidézett sorsmatematikai haladványsor, vagyis olyan éberré tett karmatorlódási folyamat, amely az ember (emberiség) csíráit képszerûen megmutatja, s azáltal, hogy a világosságra emeli, átvilágítja és felbontja, ezzel az embert értelmesen dramatizálja (harmonizálja, hangszereli). Azzal, hogy a sors drámájának egy aritmológiai értelmezésen belül lehetséges változatait átvilágította, az embert a sors fölötti létezés számára éretté teszi. Csak más szó ez arra, hogy szabad személlyé emeli.

A tarot mátrixai azonban nemcsak a válságokban nyújtanak megoldási lehetõséget. A mátrixok a rejtett karmacsírákat akkor is felébresztik, ha azok még válságot nem idéztek fel. Egy mátrix értelmének megfejtése több mátrix harmonikus al- és felhangjait is megszólaltatja, s így a karmatorlódást mesterségesen is felidézi. Az ember így nem kényszerbõl és szükségbõl, hanem éberen is több karmát vehet magára. Ezért a tarot a karmamutációk beavatási rendszere is. A régiek értettek ahhoz, hogyan lehet az ember életét érdekessé tenni.

A tarot-rendszer természetesen éppen úgy a reintegrálódás módszere, mint minden archaikus úgynevezett beavatás, a Kabala, a Ji king, a szánkhja, az orfika, a tao vagy az asztrológia. A beavatási rendszerek között lévõ különbség mindig az aritmológiai számértelmezések között lévõ különbség. Az egyes aritmológiák között a szám értelmezések egymással nem cserélhetõk fel. A modern úgynevezett teozófia azt a végzetes hibát követi el, hogy a különbözõ hagyományok aritmológiáit összekeveri, s így keletkezik az a vigasztalan szinkretizmus (moslék), amely értelmetlen zûrzavar, semmi egyéb. A számnak minden aritmológiában, minden esetben primordiálisan konkrét sorsértelme van, ami azt jelenti, hogy a sors a számok rendjét követi, a sorsot a számok rendje vezeti, és a sors csak a szám segítségével oldható meg (szabadítható fel).

AZ ELSÕ KÖR:

A HÉT MÛVELET A SAL JEGYÉBEN

A tarot, bámilyen különös alakban is maradt ránk, nem szabad elfelejteni, hogy szentkönyv. Szentkönyv éppen úgy, mint a Ji-king, az Upanisádok vagy a Bundehes. Eredeti alakjában ez a karaktere nyilvánvaló lehetett. Ma el kell gondolni, hogy idõk folyamán a Genezisbõl ponyva kártyaképek váltak - a tarot szentkönyv jellege már csak értelmezésébõl tûnik ki és állapítható meg. Ha valaki e minden képben lévõ alapvetõ szakrális mozzanatot figyelembe nem veszi vagy attól szándékosan eltekint, annak a képeket okvetlenül profán szemfényvesztésnek vagy fölöslegesen okkultnak kell tartania. Sem az egyik, sem a másik. Az archaikus kor igen sok emléke és tudása túl szimplának látszik ahhoz, hogy feltûnést keltsen. Éppen ezért könnyen a ponyvára kerül vagy az okkultizmus martaléka lesz. Ha az ember önmagában az emlék szakrális voltát helyreállítja, a vásár és az okkultizmus egyensúlya helyreáll. Nem közönséges lesz, hanem határtalanul egyszerû, és nem okkult, hanem mély.

1. - Aleph

Szaturnusz a sal jegyében (coagulatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg."

Kép: Férfi, fején lemniszkátaszerû kalap (Y), kezében pálca, elõtte asztal, az asztalon mindenféle eszközök: pohár, kés, tallér.

Íme a vásári bûvész. Kezdõdik az elõadás. A varázsló. Õ az, aki a dolgokat onnan veszi elõ, ahonnan akarja. A zsákból, a zsebébõl, a pohárból vagy a semmibõl. Õ a mágus. A görögök poiétésznek nevezték. Mexikóban egész nép volt ilyen poiétészbõl, toltékoknak hívták õket. A görög és az indián szó ugyanazt jelenti: õ az, aki csinálja, a készítõ. Csaknem a mester. De mindenesetre a mûvész, vagyis a költõ. E mágia nélkül nincs semmi, és elõbb van, mint az értelem. Azt mondják, hogy a vademberek a sarkvidéken meztelenül dideregnek, de ki vannak festve és hajviseletük kifogástalan. BÖHME azt mondja, hogy az egész teremtést a göttliche Magie tartja fenn. Ez az a pont, amikor minden értelmes gondolkozás megáll és az ember elcsodálkozik. Alles stehet im Zeichen der Wunder. Mindaz, ami van, itt válik meghatározhatatlanná. Ezért mindazt jelenti, ami Egy, egyetlen és egyszeri és utánozhatatlan és megismételhetetlen és áthatolhatatlan. Miért? Mert nincs belõle több, csak ez az egy. E képet némelyik tarot-ábrázolás koldusnak mutatja be, egészen helyesen. A koldusnak semmije sincs tulajdon nem köti, és az lehet, aki akar, vagyis az lehet, aki. Ez az Egy az ember, aki ha a birtoklás szenvedélyét levetette, szabad. A szerzetes. A hindu szannjaszin. A tibeti láma. A taoista. A zarándok. Azt lehetne mondani, hogy a vásári bûvész és a kikiáltó és a ripacs fordított szerzetes. De nem. Mindegyik ugyanazt a mágiát ûzi. Az Egy mágiáját. A delphoi szentély egyik felirata: ei. Annyi, mint: Légy! Fiat. Az Ótestamentumban, amikor Jahvét megkérdezték, hogy kicsoda, így válaszolt: vagyok, aki vagyok (héberül ugyanakkor azonban: voltam, aki voltam és leszek, aki leszek). Ennek a Légy-nek és ennek a Vagyok-nak semmiféle elõzménye nincs. Senki és semmi másra vissza nem vezethetõ és semmibõl meg nem magyarázható és nem érthetõ. A skolasztikusok azt mondják, hogy ez az individuum ineffabile. Azonosítás nincs és nem is lehet. Senki mással nem egyenlõsíthetõ. Mágikusan egyszeri, mint az ujjlenyomat, mint az arc. Amit meg lehet fogni és megvizsgálni és színvallásra szólítani és megkötözni és megölni, az a kéz, a láb, a test, az értelem, az emlékezet, a tudás, a képesség, a szenvedély, az érzék. Az Egyet nem lehet. Az Egy mindig kirepül és szabad. Amit be lehet csapni és elvakítani és megtéveszteni, az az ész, a szem, a fül, az íny, az érzés. Az Egyet nem lehet. Ez a minden létezõ meghatározhatatlansága és a létezés egyetemes fundamentuma. Ez a törvény: legyél. Az ember minél inkább ez az Egy, megfoghatatlanságában, annál teljesebben egyesül minden létezõvel, aki közül mindegyik meghatározhatatlan egy.

Guarda e passa

"Nézd meg és menj tovább"

2. - Béth

- Hold a sal jegyében (solutio)

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg'

Kép: Nõ-pápa trónusán ül, kezében könyv.

Nem nehéz jel. Sõt, egészen világos. Minden létezõ a prima materiából készült. Valamennyiünket az tart össze, hogy ugyanabból az anyagból (anyából) vagyunk. Ennek a prima materiának manifesztálódnia kell és ez a megnyilatkozott Egység az Egyház. A kép az Egyházat azért ábrázolja nõalakban, mert azt mondja, az Anyaszentegyház szellemi síkon ugyanaz az egység, mint ami anyagi síkon az anyatermészet, vagyis az anyaföld. Az Egyház gyermekei vagyunk. Az Egyház népfölötti és fajfölötti és osztályfölötti és nyelv fölötti egység. Aki csak egyetlen szemet is a népbõl, osztályból, fajból, nemzetbõl megtart, az magát az emberiség testvériségébõl kizárja. Aki az Egyházból, a pozitív kettõbõl ki van zárva, örök viszályban, vagyis a negatív kettõben kénytelen élni. Az Egyház vallásfölötti egység, ezért a történeti egyházat a vallásfölötti Evangéliurni Egyházzal nem szabad összetéveszteni. A héber hagyományban a kettõ a Hohma (görögöknél Szophia), a mindent magába foglaló bölcsesség, látás és tudás. Az Egy teljes mása és tükörképe. Az ember ennek a Hohmának megvalósulása: a hasonmás. A történeti Egyház a tükör jegyében áll, de valamit mindig kihagy. Mint ahogy a történeti ember a személy jegyében áll ugyan, de valamit mindig kihagy. A személy és az Egyház megvalósulásának igénye és követelése külön is fennáll, de a kettõ csak együtt és egyben valósítható meg. Az emberiség egységének jegyében a bölcs ember áll.

Akinek létkörében minden viszály felbomlik és a megegyezés megteremtõdik. Az archaikus korban bölcsnek lenni hivatás volt. A történet korszakában a bölcsek el vannak rejtve. A közhiedelem pedig bölcsnek azt tartja, aki legfeljebb opportunista. Reálpolitikus. Persze ez is az Egyház jegyében áll, de részben negatív, részben fragmentális, részben komikus figura. A reálpolitikus gyáva, vagyis hitetlen. Az egész világ körülötte arról beszél, hogy minden egy, s õ nem meri elhinni. A reálpolitikus egyébként mágia nélkül akar kijönni. S a modern emberre semmi sem jellemzõbb, mint az, hogy ezzel még dicsekszik is. A kettõ mélyen mágikus jel. Az Egyben minden mágia együtt van a fény színtelen ragyogásában. A kettõben a fehér és a fekete mágia elválik. A fehér mágus a bölcs, aki egyesít, a fekete, aki elválaszt és ellentétet támaszt. Ezért a bölcs a víz jelében (Hohma, Szophia), a feloldás, a Hold jelében áll. A víz az elsõ tükör. A víz az õsanya (prima mater). A Hold (Luna) az oldás (solutio) mûveletét végzi. Ha a víz önmagában minden elemet feloldott, telítõdik. Ezt a primordiális telítettséget hívja a hindu hagyomány prakritinek, az alexandriai görög gnószisz: Pléromának.

Végül is a Szophia (Bölcsesség, Egyház) jegyében mindenkinek meg kell oldódnia. A legmagasabb oldás-mûveletek egyike, amikor az ember az õskor hieratikus tudását (scientia sacra) és a megváltás örök tudását (scientia aeterna) összeolvasztja. A tarot képén az Egyház térdén azt a könyvet tartja, amelyben a két tudás egyesül. Ez az életszentség könyve.

"Nézd meg és menj tovább"

3. - Gimel

- Vénusz a sal jegyében (preparatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg."

Kép: A császárnõ trónusán ül, jobb kezében a sas, az uralom, balkezében a jogar, a föld jelképeivel.

Ez a mirákulum. A mágia és a morál egysége, a trinitás és a credo. A világbéke a szabadság jegyében. A Kabalában a kettõ neve Hohma, a három neve Binah, vagyis a megkülönböztetõ ismeret. Ahhoz, hogy az emberiség egysége megteremtõdjék, minden embernek fel kell szabadulnia. De a felszabadulás nem a test és nem a lélek, egyedül a szellem jegyében történhet. Ezért a kereszténység azt tanítja, hogy az Atya az, õskor, a törvény kora. A Fiú kora a történet, az apokalipszis, az elválasztás kora. A harmadik kor, amelybe most lépünk a Szent Szellem (pneuma) kora, a szabadság és az Egyház kora. Az alkímia ezt a képletet úgy hívja, hogy a Bölcsek köve. Ez a világ sarokköve. Ezen nyugszik a teremtés. - Alles stehet im Wesen der Dreiheit, írja BÖHME. A tarot ábráján a császárnõ balkezében lévõ jogaron a középen kettéosztott kör látható. Ez a jel a sal jele, az es majim, a lángoló víz. A kör felsõ részébõl a kereszt emelkedik ki. A kereszt a négy világtáj és a négy elem egyesítésének jele, a Nagy Négyszeres Ragyogás. Ami azt jelenti, hogy a tûz és a víz (az Egy és a Kettõ), vagyis az õskor és a történet a kereszt jelében, a Háromban (a megváltásban) egyesül. Ez a Bölcsek köve. A tarot második ábráján általában Ízisszel is azonosítják. A Hármat viszont Aphrodité Uraniával. Aphrodité Uraniáról a legtöbbet tudó ember Empedoklész volt. Senki oly hatalmasan nem beszélt az aranyhajú békérõl. Van természetesen hazug béke is. Legutóbb ilyen volt az úgynevezett polgári béke, annak a jegyében, hogy mindent hagyjanak meg olyan koszosnak, amilyenné zülleni éppen kedve tartja. Ennek EMPEDOKLÉSZ és LAO-CE tündöklõ békéjéhez (a taohoz) semmi köze sincs.

SAINT-MARTIN azt mondja, hogy a Három a szépség száma, mert a Három a materializálódás legelsõ foka, és ezért alak (szépség) nélkül nem is képzelhetõ el. A nõi szépség száma is a Három. Késõbb látni fogjuk, hogy a szerelem száma a kétszer három, vagyis a hat. Minden létezõ személyben és dologban három mozzanat van: az, elsõ a középpont, a teremtõ mozzanat, a szó; a második a megnyilatkozás mozzanata, az értelem; a harmadik az alakot-öltés. Mindig a szó nyilatkozik meg az értelemben, és ölt alakot. E három mozzanat közül a másik nélkül egyik sincs. Szó, értelem és alak egy. Ez az Egység a Három.

"Nézd meg és menj tovább"

4. - Dalet

- Mars a sal jegyében (calcinatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Uralkodó trónusán ül, a szék mellett az uralom jele, a sas, kezében a földet jelentõ jogar.

A Négy a stabil szám. Ezért a sal jelképe is a négyzet. A világhatalom, vagyis a királyság. Persze nem akármelyik királyság, csak az, amelyiknek bázisa a Négy, más szóval a négy világtáj egységében, a négy elem egyesítésében, a Nagy Négyszeres Ragyogás jelében áll. Késõbb látni fogjuk, ha ez a királyság nem a Négy bázisára épül, mi lesz belõle: a Négy felsõbb alakjaiban, a Nyolc jelében a mérlegre kerül, a Tizenkettõ jelében megvalósulás helyett lábánál fogva fejjel lefelé lóg az ûrben, végül pedig a Tizenhat jelében kiderül róla, hogy Bábel, és az istennyila belecsap. Eddig minden királyság így járt. Intelem azok számára, akik fejüket hamis királyságok alapításán törik.

A Négy a törvény és az intézmény száma, éppen ezért annak a borzalomnak a száma is, amit úgy hívnak, hogy hivatal. Kierkegaard azt írja, hogy Isten a rablógyilkosságot is szívesebben nézi, mint a hivatalt. Ez a hieratikus hatalommal, amelynek célja az igazság fenntartása, pimasz és kicsinyes visszaélés. Hivatal ürügyével a történet korszakában alvilági fekete mágia folyik. A király a gondviselõ jelképe. Nem az, aki a szellemi egységet hozza, mert ez kizárólagosan az Egyház, hanem aki a személyek szabadságáért jótáll, és ezért az Egyháznak felel. A király az intervenció jelében áll. Ezért királyi jog pénzt veretni. A pénz mûvelete, mint Guénon mondja, interveniál. Ha a király és a király nevében a kormányzói kaszt, a hivatalok e gondviselõi felsõbb hatalommal visszaél, önmaga alatt a bázist felbontja és önmagát pusztulásra ítéli. Az emberi közösséget megtagadja. A kereszténység ezt a vétket a Szent Szellem ellen elkövetett bûnnek mondja és tartja. Különös, hogy a nõi hivatalnok közömbösebb és aljasabb és kegyetlenebb és pimaszabb. A Kettõ kiteljesedése a bölcs ember. A Négy kiteljesedése az Igaz ember. A héberek ezt az embert caddiknak, a görögök dikaiosznak nevezték. A héber próféta és a görög bölcs és a hindu risi és a kínai kün-ce bölcs is, igaz ember is, mert az egyházi és a világi egység jelében áll. Ha a Kettes számnak a társadalmi hierarchiában a brahman kaszt (a pap, orvos, tanító) felel meg, akkor a Négyesnek a ksátrija, a kormányzói kaszt (a katona, a bíró, a miniszter). Ez a primordiális szellem világi fenntartója és érvényszerzõje. Félelmetes kísértése a hatalom, amelyrõl oly hamar elfelejti, hogy az tulajdonképpen a szellemé (Egyházé). Ha magának tartja meg, vagy vele visszaél, belepusztul. A szellem elõl nem lehet megszökni. A Négy realizálódása a kereszténységben az Új Jeruzsálem, az Örök város felépítése. Az Új Jeruzsálem, mint az a Jelenésekbõl ellenõrizhetõ, a négyes számra épül (négy fal, négy kapu, négy világtáj felé).

"Nézd meg és menj tovább"

5. - Hé

- Jupiter a sal jelében (reductio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: A pápa trónján ül, kezét áldásra emeli, elõtte emberek térdelnek.

Az ötödik jegy a quinta essentia. Ez a négy elem (tûz, víz, levegõ, föld) egybeminõsülõ mûvelete. Minden szám az elõtte lévõ számok egyesülésének jele. A Háromban a Kettõ egyesül, a négyben a három, az ötben a négy. A négy világtáj uralkodója az öt jegyében uralkodik. A király hatalmát az egyházfõ nevében gyakorolja. Ha nem így történik, vagyis ha az Egyházfõ az Egyházat, a király a világi államot a hatalomnak (hivatalnak) elárulja, akkor nincs sem Egyház, sem állam, az emberek nem valódi közösségben élnek és a valódiról csak álmodoznak. Ezek az álmok az úgynevezett utópiák, PLATÓN Politeiájától kezdve a mai napig. A történet tökéletes utópiája RABELAIS Théleme kolostora. A kolostor felirata: Tégy, amit akarsz. A kolostor a szabadság jegyében áll. Ezért megmérhetetlenül nagyobb, mint Platón, Campanella, Morus és a többiek együttvéve. Eszelõsen mind valamely botor törvényt keres, hogy a kényszert fenntartsa. Egyetlen törvény van, a szabadság. Ez a quinta essentia. Végre is nem arra kell gondolni, hogyan lehet a szabadságot valamely ügyes rabulisztikával elsikkasztani, hanem hogyan lehet azt megvalósítani. Aki a szabadságot realizálni akarja, mondja a tarot ábrája, annak az egyházfõbõl kell kiindulnia. Ha nem innen indul ki, a tarot megmondja, mi történik. Nézzük meg az Öt kép felsõbb fokát, a tizet és a tizenötöt. A tíz a kerék, amelyen két ronda majom közül az egyik állandóan fölfelé, a másik állandóan lefelé mászik. A tizenöt pedig az Ördög. Ha tehát a szabadságot nem valósítják meg, akkor az Egyház tevékenysége nem egyéb, mint értelmetlen körforgás, amelyen majmok ugrálnak, mint a cirkuszban. Aki pedig a kereket forgatja, az maga az Ördög (Antikrisztus). Az Öt geometriai analógiája az ötágú csillag (pentagramm). Kétféleképpen ábrázolják: csúcsával fölfelé és csúcsával lefelé. A felfelé csúcsosodó pentagramm pneumatikus jelkép, a lángoló tûz jelképe, az emberiség egysége a szellem jegyében. A lefelé álló csúcsú a felfordult, a romboló és emésztõ tûz jelképe, az emberiség egysége a szellem jegyében. A lefelé álló csúcsú a felfordult, a romboló és emésztõ tûz jelképe, a forradalom, az osztályharc, a polgárháború, az elégedetlenség, a lázongás. Ahogy ide tartozik az utópista, ide tartozik a forradalmár, az agitátor, a lázadó. Mindnyájan az Öt, de az improduktív és destruktív Öt jegyében állnak. Ugyanitt áll a zsarnok, egész személyzetével, a porkolábbal, a hóhérral, a politikai és egyéb rendõrrel, a denunciánssal és az árulóval és a terroristával. A csúcsával lefelé álló ötszög az erõszak, a szolgaság, a kizsákmányolás jegye. Az emberiség ezen a keréken forog és a kereket az Ördög forgatja.

"Nézd meg és menj tovább"

6. - Vau

- Nap a sal jegyében (sublimatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: jegyespár a hûségeskü percében. A férfi és a nõ között harmadik személy áll, aki a párt összeadja. Fölöttük a sugárzó napban kis Erósz íját éppen kifeszíti.

A hímháromszög (tûzháromszög) és a nõháromszög (vízháromszög ) találkozik. A kettõ együtt a tûz és a víz egysége, az es-majim, a sal.

Az egységesítõ, mint az ábra mutatja a Nap-Erósz. Ez az egyesülés szenvedélye, a szerelem-szeretet. Az egyesülés természetét a szám felsõ haladványai jelzik. A kétszer Hat (Tizenkettõ) megmutatja, mi történik, ha az, egyesülés rossz. A tizenkettõ a lábánál fogva felakasztott. Shakespeare azt mondja, hogy jobb jól felakasztva, mint rosszul megházasodva lenni (Many a good hanging prevents a bad marriage). A háromszor hat (Tizennyolc) a sikerült egyesülés. A kép azt ábrázolja, hogy a Napból csurog az arany az éppen alatta levõ Paradicsomi egyesülésben lévõ emberpárra. A Hat csodája, mondják az aritmológusok, hogy a Kettõ és a Három benne arányosan találkozik.

SAINT-MARTIN szerint a Hat az anyagban való megvalósulás második fokozata, a kétszer három találkozása. A hatos számban a két Három (trinitas) találkozik egymással. De aki a két Hármat egyesíti, az a kettõ között álló harmadik, és a Három fölött a Nap ragyog, amelynek sugaraiban minden lény egyesül. A szerelem a Nap jelében való egyesülés. Ezért ez a jel a találkozás jele ugyanakkor az elszakadásé. A békítõ jel, de ugyanakkor az intrikáé. A házasságé és a válásé. A válaszút jele, vagyis az elhatározásé és a habozásé. A bizonyosságé és a bizonytalanságé a hûségé és a hûtlenségé, a mélységé és a tartalmatlanságé, a megnyugvásé és a zaklatottságé. Aszerint, hogy a Nap alapanyagában, a Salban szublimáló mûveletét miképpen tudja elvégezni. A Nap mindenképpen az uniót akarja megteremteni. A hatszög és a kör közeli rokonsága közismert, vagyis a kör sugara a kerületre hatszor mérhetõ fel, e hatszögbõl két egyenlõ háromszög szerkeszthetõ, s ez a Dávid pajzsa, vagyis az ég, es-majim, a tûz-víz jelképe. A hatos szám köralakú szám. Ezért rokon a Háromban Aphrodité Uraniával, a Szépséggel. A Hatban két háromnegyedes keringõ ütem van, a hím keringõ és a nõ keringõ. Ez a trinitás megduplázódása.

"Nézd meg és menj tovább"

7. - Zajin

- Merkur a sal jegyében (separatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Fiatal herceg kocsin ül és két lovát hajtja. A kocsin a címer helyén két betû: P.M.)

A P.M. annyit jelent, mint primum movens. Az elsõ mozgató. Ez a megmozdulás és a mozgás jele. Jelképe Dávid pajzsa és közepén a pont, amely körül a hatszög forog. A Hét a mozgás jele és hétféle mozgás van. A hétféle mozgás, vagyis a hétféle mûvelet. Ennek a hétféle mozgásnak a Naprendszer hét bolygója felel meg, a Nap a finomítás, a Hold az oldás, a Merkur a megkülönböztetés, a Vénusz a kikészítés, a Mars a kiégetés, a Jupiter a gyökre való visszavezetés, a Szaturnusz a megszilárdítás.

A Hét mûvelet operálja ki a fénybõl a szivárvány hét színét és a hangból a skála hét hangját. A hét a mozdulatlanságból való kilépés, a színek és a hangok (Farben und Töne, ahogy BÖHME mondja) száma. Ezért a paradicsomból való kiûzetés száma is, az aranykorból való kizuhanásé, a történet száma, az apokalipszisé, mint azt nem is kell bizonyítani, mert a jelenések könyvén a Hetes szám uralkodik. A sorsban, a történetben mind a hét tényezõ állandó mozgásban van. Baader azt mondja, hogy az ember akkor ért célhoz, ha önmagát hetedik hatványra emelte, vagyis mind a hét mûveletet önmagán elvégezte. Ezért a Hét a cselekvés száma. A cselekvõ lehet természetesen aktív és tetterõs ember, de lehet olyan ember is, aki csak nyüzsög, mint a rovar, értelmetlenül és vak ösztönbõl. Lehet kalandor, akinek a sors és a változás és a mozgás a mámor egy faja. Viszont lehet a kalandor ellentéte is, aki elzárkózik és a kerítésen soha nem néz túl. Ez a filiszter és a nyárspolgár. Ha ez az ember felelõtlen és könnyelmû és humora is van, lehet bohém. Ne felejtsük el, hogy a Sal itt a Higany jegyében áll, a higany pedig az egyetlen cseppfolyós fém. Akinek elméje mértéktelenül és szabálytalanul, de szüntelenül mozgásban van, az a fantaszta. Ugyanez az ember, csak éppen egyetlen nagy gondolatért él, ez az enthuziaszta. Aki a gondolatok mozgása elõl elzárkózik, az a doktrinér. A nyárspolgár, a filiszter és a doktriner rokonok, mint a kalandor, a bohém és az enthuziaszta. Az egész történet a Hetes jegyében áll, mert a történet nem egyéb, mint a Hét permanens mûvelete az emberiségen. Az õskor gondolta, hogy a transzmutáció az örök.

"Nézd meg és menj tovább"

A MÁSODIK KÖR: A HÉT MÛVELET A SULPHUR JEGYÉBEN

Az elsõ kör a stabilitás és a statika köre volt. Egészen természetes, mert itt az operáció középpontjában a sal állott. A sal jelképe a négyzet (kocka) és mint tudjuk, a só kristálya kocka alakú. Ez a legnehezebben megmozdítható test. Az elsõ hét kép mind egyhelyben álló nyugalmat fejez ki, még a hetedik, a kocsi is, a nyugodt, a fizika nyelvén, mondjuk az egyenes vonalú egyenletes mozgást. A második kör képei dinamikusak. A nyolcas az ingamozgást jelenti, a kilences a fénysugárzást, a tizes a körforgást, a tizenegyes az erõfeszítést, a tizenkettes a felfüggesztést, a tizenhármas a kaszabolást, a tizennégyes a cserélõ mozgást, az egyik edénybõl a másikba való átöntést. A sulphur jelében a statikus világ megmozdul, sugárzik, inog, egyik edénybõl kidõl a másikba, forog és kaszabol. Az elsõ kör a sal köre, az archaikus korszaknak felel meg, a második a történetnek, vagyis az apokalipszisnek. A hindu mítosz azt mondja, hogy a történet a tejóceán köpülése. Az összes istenek és démonok, az egész ég és alvilág és a föld összes lényei köpülik a létezés roppant tejóceánját, hogy a vajat belõle kiköpüljék. Ez a világalkímia: az életbõl kiköpülni az üdvöt. Ez a világegyetem csillagainak, a bolygóknak, az atomoknak, a szeleknek, a tengereknek, a sugárzásoknak végsõ értelme. Mindez azért történik, hogy végül is vajas kenyeret ehessünk. A sulphur a világegyetemben levõ köpülõ elem.

8. - Chet

- Hold a sulphur jegyében (solutio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Asszony a széken ül, jobb kezében kard, balkezében mérleg. Felirat: Az igazság.

Mondjuk így: ne a hatalmi módszereket keresd, hanem az igazságot. Persze a többség fordítva csinálja Gyakran egészen jóhiszemûen. Így például az újkorban mindenki azt hitte, hogy az a racionalizmus, amely DESCARTES-tal indult, igazságkutató módszer volt. Csak a mi napjainkban derül ki, hogy az igazsághoz kevés köze volt. Olyan hatalmi módszer, mint akár a középkori klerikalizmus. Aki a hatalmi módszert keresi, holtbiztosan csõdbe jut. A hatalmat keresi, a hírt, a vagyont, és nem veszi észre, hogy a mérleg egyik oldalára kerül. Ha pedig a mérlegen hamisnak találják, mindjárt ott a kard. Az igazságot nem lehet becsapni. Ez a történet állandó kérdése volt és marad: hogyan lehet az igazságot elhazudni?

Még senkinek se sikerült, és nem is fog sikerülni. Vajon igazsággá lehet tenni azt, ami nem igaz? Igazság az, amit erõszakkal kötelezõvé tesznek? Igazság az, amit már csaknem mindenki hazudik?

HÉRAKLEITOSZ erre azt mondja, ha a Nap a neki megszabott pályáról csak ujjnyival eltérne, az igazság istennõje tüstént kivégezné. S így jár mindenki, aki az igazságot elhagyja. E jelben állnak azok, akik érzékenyek az igazságra. Azok, akik csak egyszer, kivételesen, most, soha többé, de mégis az igazságtól eltérnek. És azok, akik sapkájukat földhöz vágják és azt mondják, nincs igazság a földön. És azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Persze van igazi és van hamis egyensúly. Ilyen álegyensúlyokat teremtenek a különféle rendszerekkel, amelyek egészen az ostobaságig csalhatatlanok és a megrendíthetetlenségig egyensúlyban vannak. Volt rá elég példa. Az egyensúly titka nem az, hogy a két serpenyõben mi van, hanem, hogy mi van a közepén. A mérleg a mérték. A mérték a közép. A közép a szabad személy. Az igazság hatalma ezen a középszerûségen nyugszik A Mágia? GOETHE így kiált fel: Ó, csak a mágiát tudnám feledni! Minek? Ilyet csak az olyan ember mond, aki a Nyolc mûveletét nem ismeri. A mágiától is csak úgy szabadul meg az ember, mint a többitõl, vagyis úgy, hogy a dologba éberen belekalkulálja. Számol vele. Nehogy az leszámoljon vele. A mágiát is ellenpontozni kell. Ez a nyolc mûvelete, az equilibrium. A mágiát morállal kell ellenpontozni. Mint a varázst az étosszal.

MÁGIA + MORÁL = HIT

A hit a közép, s ha ez megjelent, nincs baj. A serpenyõkkel hiába manipulálok. A középen kell kezdeni. Amit a két serpenyõ mond, az csupán tükrözés, visszfény és visszhang, ellenpont és tézis-antitézis, szubjektív-objektív Mindnyájan tudjuk, hogy van igazság. A jelkép nõalakot ábrázol. A nõ komisz hivatalnok, mert a hivatal bûncselekményében teljesen el tud aljasodni. Igazságérzete azonban csalhatatlan. A nõ tudja, hogy az igazság nem törvény, hanem tudás és világosság dolga. Az igazság nem köt meg, hanem felold. Ezért áll a Hold, vagyis a víz jelében. Ezért mondják, hogy az igazság a szellem vize (BÖHME: Geistwasser).

"Nézd meg és menj tovább"

9. - Teth

- Szaturnusz a sulphur jegyében (coagulatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Öreg ember, balkezében bot, jobb kezében égõ lámpát magasra emel. Felirat: A remete.

Ez a mozgás a Szaturnus mozgása. A Szaturnusz féme az ólom. Az ólomról az alkimisták azt mondják, az egyetlen fém, amely önmagát oldja. A magány az, egyetlen életforma, amely önmagában az élet összes kérdését meg tudja oldani. Ezért mondja LAO-CE, hogy az embernek szobájából se kell kilépnie, mégis megtudja azt, ami az egész világban történik, beutazza az összes tájat, átéli az egész történetet, eljut a túlvilágra. Hamis képet formál az, aki azt hiszi, hogy az ember a magányban egyedül van. SZENT ANTALt kell csak megkérdezni. Vagy a tibeti és a hindu remetéket és a taoista szerzetest és RUYSBROEKöt. Van zsivajgó magány, amikor a világ tele van bûbájos nõkkel, s ezek az ember álmainak meleg légkörében kitûnõen érzik magukat. Van misztikus magány. A görögök régen szigének nevezték a hieratikus csendet. Az Athosz-hegyi barátok hészükhiának hívták. Az ember önmagának saját lámpájával világít. Ez az ólom. Az egészrõl itt saját maga akar meggyõzõdni. A Szaturnus bizalmatlan bolygó. Szõrszálhasogató és absztrakt és egoista. Ezért monomániás és monológ. Kassner azt állítja, hogy a remete és a zsarnok közeli rokonok. Ezért mind a ketten szigorúak és kegyetlenek. De elsõsorban önmagukkal. A remete ellentéte a világfi, szintén ide tartozik, aki ha egyedül marad, legalább a tükörbe kell nézzen, egyébként unatkozik és elálmosodik. A Szaturnusz a Sal jegyében a mágikus teremtõ, de ott is egyedül áll, ott az Egyes szám. A következõ (harmadik) körben a Szaturnusz az Ördög. Mert a test és a lélek körében az ember élhet egymagában, de aki a szellem körében elzárkózik, ördöggé lesz. Ez minden monológ és monomániás és magányos vállalkozás hallatlan veszélye: az összes ellenállások kikapcsolása. A remete csak saját üdvével törõdik. Ezért a kereszténység a remeteséget elveti. Aki nem szerelmes és nem nõsül meg, és nincs barátja és nincs ellensége, és nem él a többivel együtt, és magát az egészbõl kivonja, az hiába világít lámpásával, az utat nem találja meg. A Kilenc egyébként a háromszor Három, a háromszorosan anyagot öltött szám. Ez a maximális coagulatio, ezért is áll a Szaturnusz jelében. Ha a haladványsor Kilencnél megállna, az egész világ ólomból lenne.

"Nézd meg és menj tovább"

10. - Jod

- Nap a sulphur jegyében (sublimatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó tartsd meg"

Kép: Kerék, amelyen a majom balról lefelé, jobbról fölfelé mászik, a kerék fölött szárnyas lény, kezében tekercs. Felirat: A szerencse kereke.

Ez az a jegy, amelyre vonatkozóan a kereszténység és a hagyomány között a különbséget a lehetõ leghatározottabban meg kell vonni. Minden gondolatnak, amely a hagyomány körébe tartozik, közös és végsõ ismertetõjele a körmozgás. Az Upanisádok azt tanítják, hogy Brahman, a teremtõ istenség álmából felébred, és ez az ébredés megfelel annak, hogy kilélegzése megkezdõdik. Belsejébõl kirepülnek a csillagok és a napok és az elemek és az állatok és a lelkek. Ez a kilégzés tart 432 milliárd esztendeig. Aztán az egész világegyetemet újra belélegzi, és ez ismét 432 milliárd év. Most üresség van, Brahman elalszik és álma ismét 432 milliárd év. Akkor a világot újra kilélegzi, belélegzi és alszik. Ez az örök körforgás. BUDDHA nyomán sokan a reinkarnációban hisznek: a lelkek a halál után a túlvilágra kerülnek, de a földre ismét megszületnek, és a keréken sok ezerszer megfordulnak fel és le fel és le. Egyiptomban is valami hasonlót tanítottak, és PLATÓN igen sokat beszél róla. A nagy világmozgás kör alakú. Ezért az emberi sors is örökké kering. A keresztény embernek azonban olyan értelemben sorsa, mint ahogy a régieknek volt, nincs. A keresztény ember sorsvonala, mint PÁL mondja, nem a kör, hanem a metanoia (megfordulás). Visszafordul, vagyis a körbõl kilép. Kereszténynek lenni ezért annyi, mint a reinkarnációk sorozatából kilépni. Mint a körbõl kilépni. Nincs a kereszténységtõl idegenebb, mint a sors, a karma, a fátum, a végzet, vagy ahogy az orfikusok mondták, a heimarmené. Ezek mind kör alakú, önmagába visszatérõ, csaknem reinkarnatív szavak. A történeti emberiség a sors és a karma, stb. helyére az élet szót tette. De az élet jellegzetes történeti szó, a benne lévõ rossz végtelenség (alaktalanság) miatt egyre használhatatlanabb. Ha merõ biológiai életet jelent, akkor abszurd és hamis. Ha azon túl mutat, elvész valahol, senki se tudja, hol. Az élet szubsztanciátlan valami. A kereszténységnek a sors, illetve az élet helyén új szava van, amely a keresztény ember létmozgását szabályozza és irányítja, de még nem tudjuk kimondani. Ez persze nem a fejlõdés. Ha mégis ehhez hasonlít, akkor sem a szcientifista evolúció, hanem az eszkatológiai célok elérése. A fejlõdés üdvtörténeti fogalom. Annyit már mindenesetre tudunk, hogy a keresztény ember nem a körmozgás, hanem a fejlõdés jegyében áll. Egyszer. Egyetlenegyszer. Soha többé és visszatérés nincs. Itt és most kell megtenni azt, amit meg kell tenni. A hagyomány életmozgása a kör, a keresztény élet mozgása csak a zenével (vagy az alkímiával) érthetõ. Bonyolult átminõsülési folyamat ez, (transzmutáció), amelyrõl a keresztény szerzõk PÁL apostoltól PASCALig éppen eleget írtak.

A tarot tizedik képében a Nap a sulphur jegyében, a Tûz a tûzben áll. Akinek még van sorsa vagy karmája, gyorsan élje le, és belõle lépjen ki. Aki a karmában marad, az a szamszárában marad. A szamszára a hindu hagyományban az, amit a kép mutat: fel-le, fel-le. De, mint HÉRAKLEITOSZ írja, az út fel és le ugyanaz. Értelmetlen keringés. Értelme csak a fejlõdésnek van. Ez a kerék, ahogy itt forog, gépiesség. Minden gép ide tartozik ebbe a körbe, minden gépiesség, fõként a legveszedelmesebb gépiesség, a szokás. És a fixa idea, amely körül az ember kering, mint a majmok a keréken. Ez a rulett, vagy a szerencsejáték. A szerencsét, a véletlent és a valószínûséget nem szabad összetéveszteni. A szerencse értelme mágikus, a véletlen az értelem-minimum, a valószínûség tört-értelmû szám. Ide tartozik a játékos éppen úgy, mint az, akinek rögeszméi vannak, a bolond szokások rabja, az elgépiesedett ember. Ide tartozik az, aki örökké sürög-forog, maga sem tudja, miért, túlbuzgó és mohó, de ide tartozik ennek negatívuma is, a letargiás, aki irtózik attól, hogy a keréken forogjon. Ide tartoznak a rögeszmék gondolati képletei, mert semmi sem tér olyan kerékszerûen és gépiesen vissza, mint éppen a rögeszme. Ide tartozik ezért minden izmus, minden világnézet, amely a körben való ugrándozás rövidzárlata és a mániákus butaság önvallomása. Ezek mind mágikus ciklusokban forognak, káprázatban, vagyis a szamszárában. BÖHME ezt a jelet Angstradnak nevezi. Ez a félelem és a szorongás körtánca. Ixion kereke, mint a görögök mondták, vagyis a tantaluszi mozgás, örökké ugyanarra a pontra vissza.

"Nézd meg és menj tovább" "

11. - Kaf

Vénusz a sulphur jegyében (preparatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Fiatal nõ az oroszlán állkapcsát szétfeszíti. A nõ fején ugyanolyan lemniszkáta kalap, mint a mágus fején volt. Felirat: Erõ.

Az erõ, és természetesen az erõszak. A kettõt egymástól úgy lehet megkülönböztetni, hogy az ember meghallgatja, mit mond. Ha igazat mond, akkor erõ, ha hazudik, akkor erõszak. Az erõszak álerõ. Az álerõs a desperát hatalmas, aki fél, ezért hazudik s minél többet hazudik, annál jobban fél. Az erõszak az erõtlenség. Nemhogy oroszlán, de még liba száját sem tudja szétfeszíteni. Ezért van szüksége zsarnokságra és terroristákra. Az erõs szelíd és gyengéd. A franciák azt mondják, hogy a túláradó erõ jele a politesse, a tapintat. Aki szigorú, olyan mértékben kénytelen szigort alkalmazni, mint amilyen erõtlen. A Tizenegyes azonban az elhatározás jegye is. Elhatározás és cselekvés és álom, mert az álmodozás a legaktívabb cselekvések egyike. Az ember életét az határozza meg, hogy milyen álmai vannak. A súlyt jó mindig az álmokra helyezni, és nem az erõset játszani. Aki folyton az erõset mutatja, belül elpuhul, ezért katonák, akik hivatalból harciasak, belül femininek, mint írásuk is mutatja. Az erõ (tett) minden esetben meghatározhatatlan, vagyis mágikus. Ezért az erõt megszemélyesítõ nõ fején ott van a lemniszkáta kalap.

"Nézd meg és menj tovább"

12. - Lamed

- Merkur a sulphur jegyében (separatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: A lábánál fogva, fejjel lefelé lógó akasztott. Úgy csüng, mint az inga. Keze hátul össze van kötözve. Felirat: Az akasztott.

A legnagyobb erõ ahhoz kell, hogy az ember saját egoitását hatályon kívül tudja helyezni. A vallás nyelvén ez, az áldozat. Ez a valami, ami az ember elõtt mindig nyitva áll. Itt korlátlanul gyakorolhatja szabadságát. Mert az önfeláldozás a legszabadabb aktus. Keleten a leghatalmasabb jóga-gyakorlatok ennek a jelnek jegyében folynak le. Ilyen elsõsorban a tibeti Csöd. Ez a morál jegye. És ugyanakkor természetesen a moral insanityé. Júdás és Prométheusz. Júdás szabad elhatározásából fel is akasztotta magát, s ha ítéletkor valamiért, ezért az egyetlen szabad tettéért kap kegyelmet. Prométheuszt, mivel nem volt ereje az áldozatot meghozni, a sziklára akasztották. Ez az egoista, és a szent. Ez a szerénység és az alázat jegye, és a tanítványoké. Ugyanakkor a szégyentelen mohóság jegye, amely végre is lábánál fogva fejjel lefelé lóg. Az újabb lélektan azt mondja, hogy iniciációs álmok akkor érnek csúcspontra, amikor valaki azt álmodja, hogy fel van akasztva. Miért?

Mert akkor szabadult fel. Akkor tudja a földet, egy szál kötélen függve ugyan, de mégis elhagyni. A szentséget megízlelni. A kelta papok, amikor a szakrális fagyöngyöt szedték, azt az ágat amely a földre hullott, eldobták, mert a szentségét elvesztette. Tartsd magad mindig fenn, vagy ami ugyanaz, lent, légy alázatos, légy tanítvány, és gyakorold magad az áldozatban. A Tizenkettõ egyébként különös szám: e számban a tér (4) és az idõ (3) száma találkozik. Ezért a kozmosz száma. Tizenkét zodiákus jel van és tizenkét tanítvány. A gnosztikusok azt mondják, hogy a megváltás korában az emberiség matézise a tizenkettes számrendszer lesz.

"Nézd meg és menj tovább"

13. - Mem

- Mars a sulphur jegyében (calcinatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Csontváz, kezében kaszával, virágos réten kaszál.

A Tizenkettõ a kozmosz száma. Ha az ember ehhez a számhoz egyet hozzátesz, a kozmoszból kilép. Ez a halál, a nagy transzmutáció. Az Egy a mágus, a csináló, az alkotó, a tolték, a poiétész. A Tizenkettõ plusz egy: a metapoiétész. Nietzsche szavával az Überschöpfung, amikor az ember önmagát önmagából és önmaga fölé alkotja meg. Ez a metapoiészisz. Ugyanaz a szó, mint a transzmutáció. Mi az, amit az ember önmagából és önmaga fölé alkot?

Az arany. A halálvonalon az ember csak annyi aranyat vihet át, amennyit önmagából csinált. Minden egyéb itt marad és megrothad. Az alkímia az a tudás, amely az embereket arra tanítja, miképpen csinálhatnak magukból a lehetõ legtöbb aranyat. Az asztrológiában e kép megfelelõje az úgynevezett nyolcadik ház, szintén a Mars, vagyis a Skorpió jegyében. A Mars a tûz, a Skorpió a forró, földalatti, vulkanikus, kénes (szulfurizált) víz. E jelben minden elem elég, kivéve az aranyat. Az arany pedig nem egyéb, mint a szublimált (naposított) sulphur. Darabosan fordítva: a szellem tüzében égõ lélek, vagyis a lélek tüzében égõ szellem. Ezt a lángot látta Mózes a csipkebokorban. A halál az ember végsõ calcinatiója, mindenki saját maga dönti el, hogy e mûvelet után benne mi marad meg.

"Nézd meg és menj tovább"

14. - Nun

- Jupiter a sulphur jegyében (reductio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Szárnyas nõalak, két kezében két korsó, a folyadékot az egyik korsóból a másikba tölti. Felirat: Mérséklet.

A halál azt jelenti, amit ez a kép mutat. Az embert az egyik korsóból a másikba töltik. A halál erénye a türelem, a mérséklet, a fegyelem, a tudás. Delphoiban az egyik nagy felirat: méden agan. Mindent mértékkel. Mérték és mérséklet.

Nem szabad lázadozni. Senki se legyen türelmetlen. Feladatát végül is mindenki megkapja. Ez a türelmes és a türelmetlen izgalom jele. A nyugtalanságé és a csendes várakozásé. A halálvonal a mérték. Itt derül ki, hogy mi ér valamit és mi a szemét. Ez a halál-calcinatio mûvelete. Most következik a reductio. Eddig, az úgynevezett életben vagy a sorsban a pátosz és a retorika volt, a nagy hazugságok és hiúságok és a káprázat és a cirkusz. Most következik az étosz és a higgadtság. Ez a nagy erény mátrixa. Ide tartoznak a szorgalmasok és a munkáskezek, a fáradhatatlan tanulók és a hívõk, akik tudnak tisztelni és hódolni és várni. Persze ide tartozik a fanatikus is és a stréber is. Ide tartozik a türelmetlen, aki mohó szemét az üdvre vetette még mielõtt arra megérett. A fanatikus az, aki teendõjét a rögeszmében látja. Fanatikusnak nem étosza van, hanem fixa ideája és azt hiszi, ha nem saját, hanem más szakállára õrült, máris helyes úton jár. A fanatikus az, aki azt hiszi, valamit biztosabban tud, mint amennyire valamit tudni lehet. A stréber pedig úgy látszik, tud várni. De a stréber mohón és lihegve vár, és a pecsenyére lesben áll. Közben fogát csikorgatja. Nem hajlik, nem görbül és nem szorgalmas, hanem túlbuzgó, nem szerény, hanem bujkál. Nem alázatos, hanem megalázokodó. Nem szolgál, hanem szolgai. Nem türelmes, hanem ülepe van.

"Nézd meg és menj tovább"

A HARMADIK KÖR: A HÉT MÛVELET A HIGANY JEGYÉBEN

A hagyomány embere egészen kivételes esetektõl eltekintve, egyetlen mátrixról mindig felismerhetõ. A hagyomány emberének csak egy száma van. Ezért van sorsa, vagyis karmája. A történet emberének élete van. Az élet több szimultán mátrix. Ezért a történet embere állandóan több sorsot karmatorlódásban él. Több száma van. Más száma van otthon a családi körben, más a hivatalban, más a barátok között, más a nyilvános szereplésben. Ugyanaz az ember, aki jó szónok és kitûnõ politikus, anyagi ügyekben fölöttébb megbízhatatlan lehet, otthon papucshõs, és kitûnõ ivócimbora. Esetleg persze az õskori embernél is így volt, de nem volt jelentõsége. Most e szövevény egyszerre fontos lett, ez már nem sors. Ez a bonyolult és permanens konfliktusok által teremtett dráma, amit életnek neveznek. A régiek egészen jól megvoltak az egyetlen vallásukkal. A történetnek ezenfelül még a pszichológiára is szüksége van. A pszichológia a sorsot nem bontja fel, mint sokan hiszik. A pszichológia a felbontott sors és az egyszerre több karma komplikációinak kontrollja. A történet embere pszichológia nélkül tökéletesen megzavarodna és eltévedne, és saját magában és a világban nem ismerné ki magát. A szabadság korszakának embere a pszichológiát is megtartja és a sorsot is újra elõveszi. Mert a pszichológia merõ dinamika (apokalipszis), a sors pedig stabil forma. A szabadság korszakában az ember megformált lény, de a pszichológiában formálja magát. A modern fizikában és matematikában e folyamat megfelelõjét úgy hívják, hogy az egész számokhoz térünk vissza. A logika és a mathészisz kapcsolatáról mondottak alapján ez úgy fejezhetõ ki, hogy a Három korszakának emberében a Kettõ által reintegrált Egy valósul meg. Ennek a gondolatnak most a tarot-beavatás harmadik körében különös jelentõsége van. A harmadik kör a higany (szattva, pneuma, szellem) jegyében áll. Ez az elõbbi két kör együttes mûveletének eredménye oly módon, hogy ez volt az, amely az elõbbi kettõ mûveletét megindította, és a mûveletet is ez irányította. Amely tény már csak abból is ellenõrizhetõ, hogy e harmadik kör mindegyik mátrixa transzcendens jelentésû. A modern pszichológia azt mondaná, hogy e mátrixok mind spirituális archetípusok. Itt az embernek olyan céljairól van szó, amely célok az ember tevékenységét megindították és vezetik. Sohasem szabad elfelejteni, hogy sal + sulphur = higany. Ha az elsõ kört (egytõl hétig) és a második kört (nyolctól tizennégyig) összeadom, megkapom a harmadik kört (tizenöttõl huszonegyig).

15. - Szamech

- Szaturnusz a higany jegyében (coagulatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Meztelen, démoni lény, denevérszárnyakkal, phallosszal és nõi mellel, bal kezében bot. Elõtte nyakán kötéllel összekötött emberpár. Felirat: Az ördög.

Különösen jelentõs, hogy az ördög hermafrodita, a szexus erõs kiemelésével. Azért áll elõtte az emberpár. Az ördög az eredendõ bûn. Hogy ez a bûn a szexussal miképpen függ össze, nem tudjuk, csak azt, hogy összefügg. A szemita körülmetélés törvénye ezt a tudást õrzi, de senki sem emlékszik reá. A szexus valamilyen sötét mágikus veszély, amit mindenki érez. De hiába érez. A férfi és a nõ nyakán meghurkolva e sötét veszélyhez van kötözve. Lehet, hogy a szexus a hermafrodita aktus. Az a hermafrodita, akit a kép mutat, elég étvágyrontó, bõregérszárnyaival és émelyítõ hímnõ ábrázatával. És lehet, hogy az egyesülésnek nem a hermafrodita, hanem az androgün jelében kell megtörténnie. Aki ezt a mûveletet megtalálja, az ördög körébõl kilépett. Az alkímia azt mondja, hogy ez a Rebis megvalósulása. Újabban az isteni androgün jegyében való élettevékenység gondolatát theandriának hívják (SZOLOVJEV). Amirõl itt szó van, hogy az ember legmélyebb szenvedélyének, a szerelemnek jegyét át kell helyezni. A hermafroditából az androgünbe. A rossz Kettõbõl a jó Kettõbe. A férfi és a nõ között a képen a hermafrodita áll. A rossz Kettõ ördögöt nemz. Ennek a jelnek fordítottja lesz a Tizenkilences, ahol a férfi és a nõ között és fölött áll a Nap. A kör itt teljesen bezárul. Kezdõdik a hatossal, ahol a férfi és a nõ egybekel (tûz és víz háromszöge egyesül).

Ha ez az emberpár a hermafrodita jegyében áll, a pokolba kerül. Ezt tudjuk. A házasságok többsége ezt bizonyítja. Azt kellene megvalósítani, hogy a házastársak egyesülése az androgün jegyében legyen. Le kellene vetni minden démont. Mert ez a mátrix a démonok mátrixa. És a kísértésé. A félelemé, éspedig a megalapozott félelemé. Mert itt igazán van mitõl félni. Ez a bûn és a bûncselekmény mátrixa, de ugyanakkor azé a gyanútlané, aki azt mondja, a rossznak nincs realitása. Ez a sötétség és a zavar és a zaklatottság és a lelkiismeretfurdalás, az álmatlan éjszaka, az összetévesztés jele. Ide tartozik a szexus körébe tartozó mindennemû titkos aktivitás, fõként a kacérság és a csábítás. Az ördög mindig csábít, lásd Faust. Persze a sötétség pozitív értelmét külön kell választani. Akit a régiek a nagy Éj-anyának (Egyiptom: Modra-Neet) neveztek, az tiszta és mély. Az ördög, a zavaros sötétség jegyében áll a kéjvágy, a zabálás. Ide tartozik a parazita. De ha a rossz félelem itt lakik, itt lakik a jó is, mert van démoni és hieratikus reszketés. Ez utóbbi értelemben mondja GOETHE, hogy ami az emberben megborzong, az éppen a legnagyobb (Schaudern ist dein bester Teil). Az ördög elõl nem kell kitérni. Sõt. Oda kell menni hozzá és meg kell ismerni. Ha az ember megismeri, csalódik. Hallatlanul unalmas és émelyítõ. Aki az ördögtõl nem fél, attól fél az ördög.

"Nézd meg és menj tovább"

16. - Ajin

- Mars a higany jegyében (calcinatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Torony, tetején korona, a villám belecsap s a korona lehull. A torony körül bukfencezõ és menekülõ emberek. Felirat: Isten háza.

Isten háza az Egyház. De ha az Egyház nem valódi, akkor a Bábel. Akkor azonban nem Isten lakik benne, hanem a bálvány. És nem a termékenység, hanem a pusztulás jegyében áll. A bálványról azt mondják, hogy irreális. A bálványnak nincs világa, mindig a semmiben van. Ezért absztrakt és terméketlen. És ezért a valóság villáma mindig belecsap és lerombolja. Az ördög elõl nem lehet kitérni. Isten elõl még kevésbé lehet kitérni. Ezért, ha az Egyház nem az egész emberiség egységét valósítja meg, akkor megvalósítja a nyelvzavart. Ezért ez a zûrzavarok mátrixa. Mindenekelõtt a hamis profétáké, a sarlatánoké, a propagandáé, a dilettánsoké, a kiagyalt rendszereké, fõként az úgynevezett idealizmusé. Bárhol és bármikor a földön eszmények jelentek meg, ott a háttérben mindig zsiványok álltak, hogy az embert becsapják és zsebét kiforgassák. Amit Bábelnek nevezünk, az a meg nem-különböztetésbõl eredõ zûrzavar álegysége. A dolgokat meg kell különböztetni és mindegyiket helyére kell tenni. Az embereket fel kell szabadítani, mindenki legyen az, aki. Akkor az egység megvalósul. Aki álegységet kísérel meg, úgy jár, mint a babiloni torony építõje. Ha nem szabadít fel, összezavar. Mit jelent felszabadítani?

Felszabadítani annyit jelent, mint mindenkinek jogát az önálló életre és autonóm életvezetésre fenntartás nélkül elismerni. A megkülönböztetés mûveletének eredménye az egység. Aki megkülönböztetés nélkül egységet akar teremteni, az nem Egyházat épít, hanem a Bábelt építi, s abba a villám belecsap. Aki önmagát absztrakt gondolatokból építi fel, arra a realitás lesújt. A Bábel mátrixából érthetõ meg minden a valóságtól egészségtelenül elzáródó mû és törekvés. Fõként az úgynevezett eszteticizmus, az önmagáért való mûvészet, a szép a szépért. E mûvészetben semmi sem valódi, amint a hamis prófétákban, minden hazug a sarlatánban, a dandyben és a divathölgyben. Ide tartozik a maszk, az áltatás, a szélhámosság, a szerep, a festék, az etikett, a fasszád, a hamis retorika, a hamis pátosz. A színház az, ami e sok Bábelt leleplezi. A színház a hieratikus káprázat jegyében áll. Hódolat az örök és szakrális májá elõtt. Mert a színház forma, s ezért lényeg, s ezért valódi szám. A színházban a káprázat és a valóság egy, úgy, mint a világban egy a valóság és a káprázat. A színháznak is négy fala van, mint az Egyháznak és az Új Jeruzsálemnek (a sal a kocka jegyében áll), de a negyedik fal a nézõ (nem pedig a kíváncsi) számára megnyílt, hogy mindenki abba, ami történik, beleláthasson.

A színpad a negyedik fal, vagyis a maszk levétele. Különbséget kell tenni nézõ és kíváncsi között. A nézõ a színpadot és önmagát egybelátja a tükörben és a képben és a hasonmásban, ezért a valóság jegyében áll. A kíváncsi a negyedik falat le akarja bontani, hogy más titkát kiszaglássza és nem tudja, hogy amit lát, az saját maga. A kíváncsi az indiszkrét, a pimasz, a szégyentelen, a mohó, aki élet-kapzsiságban szenved (ressentiment). A színész is ide tartozik. A színész, a káprázat és a valóság közvetítõje, aki a nézõnek a valóságot a káprázat nyelvére fordítja. Ide tartozik a szerep, de az az ember is, aki szerepébõl sohasem esik ki, az úgynevezett karakter. Annál rosszabb neki. A karakter, mint mondják a butaság egyik felsõfoka nélkül elképzelhetetlen. Maszkjában eszelõs komolysággal hisz. De ha itt a karakter, itt van a komédiás is, aki a szakrális maszkot nem veszi komolyan és életét elvicceli. S ha ide tartozik a színész, akkor ide tartozik a ripacs is, aki sem valóság, sem káprázat, csak a kulissza.

"Nézd meg és menj tovább"

17. - Pé

- Vénusz a higany jegyében (preparatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Középen fent egy nagy, körülötte hét kisebb csillag. Az elõtérben fiatal nõ térdel és a forrásból vizet merít. Felirat: A csillag.

Ez az örök fiatalság, vagyis az örök pogányság mátrixa. BAADER a pogányságot csillagfényes éjszakának nevezi. Ezért ez a mátrix az archaikus kornak felel meg. Az összes hagyományok a csillagok fényének jegyében állnak. Csak éppen annyi világosság van, hogy az ember el ne tévedjen. Ezért volt az õskorban az asztrológiának olyan nagy jelentõsége és szerepe. De a mátrix a kozmoszt is jelenti, a világegyetemet és a természetet. Ezt a képen a fiatal nõ jelenti, aki az élet vizébõl merít. Ez az ifjúság, vagyis az érzékenység, az örök sebezhetõség és megcsalhatóság. Jaj annak, akinek rinocéroszbõre van és már nem sebezhetõ és akinek már nem fáj semmi.

Itt áll a gyermek, aki a legérzékenyebb. De itt állnak az õsök is, akiket Iránban fravasiknak, Indiában pitriknek, Júdeában atyáknak, Kínában õsöknek hívtak. A latin lares. A fravasik és a pitrik az élet felvigyázói (phülakész pneumatón) a lelkek õrzõi. Ezek az atyák a csillagvilágban laktak, hogy mindig a föld közelében legyenek. Ha a lélek a földrõl eltávozik, elõször ebbe a körbe lép át. Ez az éter, az asztrál-világ. Ide tartozik az ihlet, az intuíció, a sugallat, de ide tartozik az álihlet, az okkultizmus is. Aki itt tájékozódni akar, annak a misztikusokat kell olvasnia. Mert ide tartoznak a próféták, a látnokok, a szibillák, a püthiák, akik ezzel a világkörrel kapcsolatban állnak.

"Nézd meg és menj tovább"

18. - Cadé

- Hold a higany jelében (solutio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: A középen fent a Hold, alatta két bástya. Két kutya egymással szemben egymásra ugat. Lent a víz és a vízben rák. Felirat: Hold.

Ezt a mátrixot nem is lehet másként értelmezni, mint az elõbbi egyenes folytatását. Az elõbbi az archaikus kor egysége volt a hagyományban. Ez itt a két bástya és az egymásra ugató két kutya a történetben mindig a kettõ viszálya. A kép szerint a történet dialektikája olyan, mint a két kutya egymásra csaholása a holdvilágos éjszakán. Lehet. Persze a nagy csaholás közben kiontott vért is figyelembe kell venni. De miért van ez a nagy acsarkodás?

A megoldás a kezünkben van. A történet már nem az éjszaka, hanem a derengõ holdvilág ideje. A Hold egyébként a túlvilágnak a csillagoknál magasabb foka. A lélek az asztrálvilágból a Holdba érkezik. A hinduk szerint a Hold az emberhez sereg kérdést intéz. Ha ezekre meg tud felelni, továbbmehet, ha nem, vagy hibásan válaszol, vissza kell fordulnia. Aki a Holdban marad, az a Víz-paradicsomba léphet. Ez a mexikóiak Tlalocanja. A Hold nem önfényû test, hanem a Nap tükre. A lelkek itt a Holdban ilyen visszfényben élnek. Ez a tükör világa. És a nõé. A hiúságé és az okkultizmusé. A materializmus, mint okkult természetfilozófia szintén ide tartozik. Ez a lunáris tudás helye, ezért mindaz, amit a történet tudásnak tartott és tart, a Hold jegyében áll, fõként az úgynevezett felvilágosodott természettudomány. Az azonosság (ellentét) logika is ilyen Nap-Hold szembe állás képekben gondolkozik. A történet a visszfény korszaka. A történeti ember a valódi fény visszaverõdésében él. Ezért ez az ellentétek és az összetévesztések, a zavar és a félhomály, a hamis distancia a derengés és a tévelygés mátrixa.

"Nézd meg és menj tovább"

19. - Kof

- Nap a higany jegyében (sublimatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Fölül középen a Nap. Alatta emberpár paradicsomi meztelenségben. Mögöttük fal. Felirat: A Nap.

Ez a Heszperiszek kertje, vagy ahogy az egyiptomiak mondják, Sekhet-Hetepet, és ahogy a tibetiek mondják Csenreszig. A mennyország. Az elõbbi két jellel szorosan összefügg. Az asztrálvilágból (csillagok, 17) a lélek a Holdba kerül (18), és ha a kérdésekre válaszolni tud, beléphet a Napba. A Nap a fény és a meleg helye. A Nap az Egy. A kép az emberpár szexusát nem emeli ki. Azért nem, mert itt az egyesülés már nem a hermafrodita, hanem az androgün jegyében történik. A Nap az isteni androgün. A régieknél minden életcél a Nap jegyében állott. A chirológia Nap-vonala az életvonal természetes kiegészítése. A Nap fénye az arany. Az alkimisták, amikor az aranyat keresték, az örök életet keresték. A Nap a nagy jótevõ, nincs benne semmi zárkózottság, félelem, visszautasítás, fösvénység, hazugság, bosszú, irigység, méreg. A csillagos ég a pogányság és a hagyomány kora volt, a Hold a történet kora, a Nap a szabadság és a személy és az Egyház korszaka. Itt az emberek nem a nyakuknál fogva összekötve élnek együtt, hanem önkéntelen örömben egymás felé megnyílnak, mert szabadok. Ez a valódi Egység. Ezért a Nap és az értelem összetartozik. A Nap és a szem és a látás és az éberség. A képen lévõ fal ezt a korszakot az elõbbiektõl megkülönbözteti, nehogy azokat összezavarja. A fal nem a Bábel, hanem az Új Jeruzsálem, vagyis a megújhodott Paradicsom fala.

"Nézd meg és menj tovább"

20. - Rés

- Jupiter a higany jegyében (reductio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: A lángoló Nap közepében angyal jelenik meg és kürtjébe fúj. Az elõtérben lent a sírok megnyílnak és a halottak feltámadnak. Felirat: Ítélet.

Sohasem szabad elfelejteni, hogy aki az ember fölött ítél, az nem másvalaki, hanem saját maga. A lelkiismeret. A külsõ bíróság felé csak az kerül, aki az önmaga felett való ítélkezést elhanyagolja. Ha életem fölött éberen vigyázok, nincs szükségem bírákra.

De ha csak egyetlen pontban is kihagyok és a dolgot elvétem, engedékeny és elfogult vagyok, vak és léha, a külsõ bíró azonnal kürtjébe fúj. Nem szabad azt hinni, hogy vannak emberek, akik az önmaguk felett való ítélkezést maradéktalanul és tökéletesen végzik. Ezért is van szükség végül olyan bíróságra, amely az elvétett ítéleteket korrigálja és a mulasztásokat az ember helyett elvégzi. Az utolsó ítélet nem rémület. A nagyszerû az, hogy a szemetet, amit magamból nem tudtam kiseperni, az ítélet majd alaposan kiszórja. Végül tiszta lehetek. Önmagamtól sohasem tudnék az lenni. Sajnos, nem szeretem magam eléggé, korrupt vagyok. Az ítéletre várakozni kell és tudni, hogy az nem a kegyetlenség, hanem az igazság jegyében áll. Kegyelemre nem szabad számítani. Kegyelem van, de jaj annak, aki arra hivatkozni mer. Ez a legmagasabb fokú szellemi mûvelet. Ez a jó és a rossz megkülönböztetése.

"Nézd meg és menj tovább"

21. - Tau

- Merkur a higany jegyében (separatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Koszorú, középen fiatal nõ, balkezében tekercs fölfelé, jobb kezében lefelé áll. A kép négy sarkában az állatkör négy sarokjegye: a Bika, az Oroszlán, a Sas és az Angyal. Felirat: A világ.

A tarot harmadik körének tanulsága, hogy nem a boldogság, hanem a létezés centruma felé kell orientálódni. A boldogság-szenvedély az embert korrumpálja. Ami pedig a centrumban várja, nem a boldogság, hanem az üdv. A boldogság a sors körébe tartozó fogalom. Nekünk pedig már régen nincs sorsunk, hanem az életen keresztül tartunk a létezés valamely új megfogalmazása felé. A tarot harmadik köre a célhoz érkezett. Ez a cél a quinta essentia. A négy jel a négy elemnek felel meg. A Bika (tavasz, kelet, föld), az Oroszlán (nyár, tûz, dél), a Sas (Skorpió, õsz, nyugat, víz), az Angyal (Vízöntõ, tél, észak, levegõ). A négy elem között a középen koszorúban áll az ötödik, a kvintesszencia, a négy tömény kivonata. A négyszögben a kör, ez a kör négyszögletesítése, illetve a négyszög körösítése a centrum bevetésével. A kört csak a középbõl tudom négyszögesíteni, vagyis stabilizálni. A kör és a négyzet (lélek és test - sal és sulphur) csak a harmadikban minõsül át (inqualál, transzmutálódik), a harmadikban, vagyis a szellemben, a higanyban. Ezért a huszonegyedik mátrix a higany, a higany jegyében. (Merkur a Merkurban.) Ez a világ jele, vagyis az egyetemességé. Nem a fensõbbrendû emberé, hanem az univerzális emberé. Nem a kivételé, hanem a normálisé. Ez az egyetemes és univerzális ember a kozmosz (a négy világtáj) és elem kvintesszenciája. E világba az ember csak az ítéleten (apokalipszisen) keresztül jut el.

A koszorúban álló nõ egyik kezében a tekercset fölfelé, a másikban lefelé tartja. Akinek a tekercse fölfelé fordul, az ide beléphet. Akinek tekercse lefelé fordul, az kívül marad a kozmoszban, az elemek között.

"Nézd meg és menj tovább"

22 - Sin

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg"

Kép: Férfi, hátán batyuval, kezében bottal lép, mögötte a kutya ráugrik, és nadrágját kitépi. Felirat: A bolond.

E mátrixnak nincs száma. Nem tudni, hogy 0 vagy pedig 22. A tarot nagy problémája. Egyesek úgy értelmezik, hogy mint egyes kártyajátékban a páratlan, a Fekete Péter, a komikus figura, az asztrál a tizenharmadik, aki a közösségen kívül él és a kutyák nadrágját tépik Ha a bolond tényleg bolond, akkor az, aki az ineptia mysteriiben szenved, a misztérium iránt való érzéketlenségben. Ennél nagyobb idióta nincs. Legyen és maradjon a kutyák martaléka. Ez az ember, mihelyt a kerítésen túl lévõ dolgokról van szó, gyanakodik, hitetlenül hunyorgat és azt hiszi, valaki falhoz akarja állítani. Ez aztán a bolond! Ennek a batyujában tényleg csak rongy van, legfeljebb skatulya.

Ilyen ember a történet területén bõven akad. Kik ezek? - Mindenki keresse ki legközelebbi szomszédai közül.

De van más is, aki végre játékon kívül tud állni. Akinek már nincs "száma", s ezért nem tudni, 0 vagy 22. A tarot azt mondja, ez a végtelen utak vándora. A kutyák megugatják, de a kutyák azért ugatnak, mert elásott csontjaikat féltik. A bolond itt nem az úgynevezett jellem. A karakterhez korlátoltság kell. Csak meg kell nézni az úgynevezett jellemek arcán az eszelõs és önhitt butaságot. A bolond itt türelmes. A vég és a kezdettelen. A megfoghatatlan és elérhetetlen. Nincs semmije, de nem is kell neki semmi. Nem épít házat. Az árokban alszik. Egy kicsit melankolikus, mint minden igazi bolond, de tudja, hogy ez a komikotragikumhoz tartozik. Csak semmi komolyság. A sors (kutya) megmarja, de õ nevet rajta. Senkit sem akar megváltani, önmagát a legkevésbé, fõként nem géppisztollyal. Neki a szabadság igazán többet ér. Legfeljebb azon csodálkozik, hogy az emberek házakban, sõt városokban laknak és kutyákat, vagyis rendõrséget és hadsereget tartanak. A kutyák vigyáznak a Bábel toronyra, míg azt a villám szétzúzza. A bolond alig fél. A határok embere. Az elmúlás állandó jelenlététõl felfokozott életheve. A bolondot az utolsó lépés érdekli, a határátlépés. Mi van tovább?

"Nézd meg és menj tovább"